Bridzsélet - Bridzstörténelem

Veszettül kóválygott a gyomrom. Talán egy kis konyak segít, gondoltam. Elővettem finom ötcsillagos Médoc-omat, megittam egy pohárkával, ízlett. A második pohárka határozottan ízlett. A harmadik pohárka után – milyen különös – az üveg címkéjén lévő csillagokat kárónak láttam. A következő fokozat az volt – láttak már ilyet? –, hogy a címke a káró ötösnek tűnt fel. No még egy pohár, és a Káró Ötös – csodák csodája – megszólalt. »»

Fáradtan, sajgó lábbal érkeztem a durván összetákolt erdei kunyhóhoz. Az életnek semmi jele. Erősen kopogtattam. Semmi válasz. Nem adtam fel a harcot és nemsokára egy morózus mély hang szólalt meg:
– Ki az és mit akar?
– Egy fáradt vándor szeretne megpihenni.
– Menj tovább, vándor, a sírban van az egyetlen pihenő.
– Uram, hát nincs neked szíved? – könyörögtem.
– Szívem?... Hát az tényleg van. »»

Nizzában kedvező információt szereztem magamról, azt, hogy jobban játszom a bridzset, mint a chemint. Sajnos ez az információ elég drága volt, úgyhogy a karneválra már cseppet sem jutott farsangi hangulatom. Amint az utcán ballagtam, bizony nem nagyon vidámított föl a jelmezek tarkasága és az emberek pajkos, közvetlen tolakodása. Amikor egy csörgősipkás Harlekin hirtelen karon ragadott, első érzésem a bosszúság volt. »»

Kopogásra riadtam fel. Füleltem… A kopogás megismétlődött, az ablak felől jött. Felkaptam papucsomat, az órára pillantottam, éjfél volt, a kísértetek órája. Az ablakhoz siettem, kitekintettem, először semmit sem láttam, de kisvártatva valami halvány, áttetsző lebegést észleltem az éj sötétjében. A borzadály és kíváncsiság viaskodott bennem, remegő hangon kérdeztem:
– Ki az, mi az?
– Egy elkárhozott lélek – kongott tompán. »»

– Mesterem, tegnap elhunyt Mr. Whim Sical, ki nagyreményű bridzsfenomén volt egykor. Halála után kézbesítették nekem az alábbi levelét:
Kedves Káró Hármas!
Tudomást szereztem arról, hogy a bridzskártyacsomag lapjai egymás után megjelennek Darvas Róbert szerkesztő úrnál, elmondanak néki egy-egy játszmát bridzsközhírré tétel végett. »»

A vigaszágon 32 leosztásos körmérkőzést játszottak és ott is érdekesen alakult a verseny, kezdjük ezzel. A németeknek és a svédeknek nagyon jól ment, a bécsieknek nagyon nem, és utóbbiak végül csak a 9. helyet tudták megszerezni. A német–osztrák meccsen a világbajnok Karl Schneidert megtréfálta új „honfitársa”, a német Von Dewitz, aki Dél helyén ült, és miután partnere egyszer kárót(!) licitált, Schneider 6 treff felvételét megkontrázta. »»

A magyar csapat 3–1-es győzelme a hazai csapat ellen nagy fegyvertény volt, mert a nyílt teremben a hatalmas kibicgyűrű nagy idegi terhet jelenthetett a játékosoknak. És a partik sem voltak nagyon egyszerűek. Ranik Halle említ is néhány példát, mellyel mind a norvégok, mind a magyarok gyakran szembesültek.
»»

Hollandiát nagyon megvertük, így az 1. forduló után a magyar csapat azonnal az élre ugrott. Norvégia győzelme sem volt nagy meglepetés. Az első forduló után ez volt az állás:
1. Magyarország 4 pont
2. Norvégia I. 3
3. Anglia 1
4. Hollandia 0 »»

A csütörtöki napon csak este kezdődött a játék, így a bridzsezők napközben kirándulásokon vagy egyéb fakultatív programokon vehettek részt. Mivel Belgium annak ellenére nem került a döntőbe, hogy játékosai végig kiválóan játszottak és még Magyarországot is le tudták győzni, a döntő előtt a versenyrendező testület összeült és úgy határozott, hogy az 1939. évi Európa-bajnokságot már nem a dán rendszer szerint fogják lebonyolítani.
»»

Szerda délután került sor a selejtező utolsó fordulójára. A játék 2-kor kezdődött és 6 óra tájékán fejeződött be, így az este szabad volt és a játékosok pihenhettek, szórakozhattak egy kicsit. Számításaim szerint az utolsó fordulóban a két norvég csapatnak egymással kellett volna játszania, de nem így történt. Mivel mindkét csapat feljutó helyen állt, talán megpróbálták elkerülni az utólagos vádaskodást, és a rendezőség úgy dönthetett, hogy a norvégok külföldi ellenfeleket kapnak. (Az is lehet, hogy ez benne volt a kiírásban.)

»»