A Budapest-coup – Ottlik 110

Azt a bridzsezők többsége tudja, hogy az 1960-as évek második felétől megjelent publikációiban Ottlik Géza más szintre emelte a felvevőjáték mesterfogásait. Persze ez nem máról holnapra történt, az előzmények az 1930-as évekre nyúlnak vissza. Ottlik meggyőződése volt, hogy a játék technikai elemeinek érdemes valamilyen nevet adni, így egyik kedvenc cseljátékát, amely egy 1934-ben játszott partiban fordult elő és mi Ferenczy-coup-ként ismerünk, később a külföldi szaklapokban Gellérthegyi-coup-ként említi meg. Ezt a motívumot továbbfejlesztette, új nevet adott neki és Budapest-coup-ként próbálta ismertté tenni. A coup lényege, hogy a felvevő maga hozza ütésbe hosszú színükkel a védőjátékosokat abból a célból, hogy előbb-utóbb valamilyen beszorítás alakuljon ki. E játékot egy jó tempójú kommunikációs blokkolással is kibővíti, így ez az ötvözet képezi az Ottlik által Budapest-coup-nak elnevezett játék lényegét. Sajnos ez a mesterfogás ezen a néven és ebben a formában nem került a szakirodalomba, a fő motívumot a suicide squeeze-ek családjába sorolták be (öngyilkos-, testvérgyilkos-, kannibál-beszorítások). A coup másik, bár nem teljesen megegyező elemét ma a scissors-coup-hoz (olló-csel) tudjuk hasonlítani.
  
Az alábbi írás 1954-ben keletkezett és az angol címből kiindulva (The Budapest Coup) Ottlik külföldi szaklapoknak szánta, mely barátja, Darvas Róbert kapcsolatai révén nem is volt reménytelen elképzelés. Ottlik tudta magáról, hogy különleges alkotó, de első nekifutása nem sikerült, a külföldi megjelenés és elismertség még sokáig váratott magára. Fáradozása azonban mégsem veszett kárba, mert a cikkben szereplő partikból néhányat az 1979-ben angol nyelven megjelent és gyorsan világhíressé vált Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein című könyvének Impassz: megadni vagy elkerülni? fejezetében felhasznált, igaz, ezeket már nem Budapest coup-ként említi meg. (
Fotó: Fortepan/Baráth Endre)

Egy nemrég lezajlott budapesti csapatversenyen került a kezembe a következő érdekes játszma:

Tehát Dél helyén, kissé optimistán, 4 pikket játszottam; Nyugat a kőr kilencessel indult, az asztal bubját Kelet a dámával fedte. Hogyan kell játszanunk ezt a partit?

Ha a kőr ásszal ütöttünk, egyetlen egy helyes hívásunk van: a káró hármas. A két fekete ász ugyanis biztosan Nyugatnál van, és ha Kelet kőrje ötös volt, akkor csak ezzel a hívással biztosíthatjuk a felvételt. Adu (vagy treff) hívásukat Nyugat ütné az ásszal, kőrt hívna és a másik ásszal való beütése után, káróval átadhatná az ütést Keletnek, hogy lehívja a kör-ütését. Ez a rögtöni káró hívásunk azonban elrontja az ellenjátékosok közlekedését és lesz rá időnk, hogy az asztali negyedik treffjére eldobjuk a harmadik kőrünket.

(Egy lehetséges kiosztás – a szerk.:)

Emlékszem egy régebbi, szinte drámai játszmára, ahol hasonló tempó-áldozattal kellett megrongálni az ellenfél közlekedését:

Dél tehát két kőrt játszik kontrával; Kelet nem egészen jól megítélt információs kontráját Nyugat büntetővé avatta.

A káró indulást a felvevő ütötte az asztalon, a treff kilencest hívta, Kelet tízesét a bubbal fedte, Nyugat a hetest adta rá. Ezután, talán helytelenül, a kőr nyolcast hívta, Nyugat a tízest adta rá, az asztal ütött a királlyal és Kelet a káró a hármast dobta. A felvevő, akit könnyelművé tett ez a szerencsés és látszólag bukhatatlan felvétel, most gépiesen újra treffet akart hívni, amikor hirtelen, szinte csodálatos ihlettel, észbe kapott és visszahúzta a már kinyújtott jobbkezét. Én voltam az asztal – a váratlan csöndben egyszerre olyan feszültség támadt, hogy még ma is emlékszem rá –, emlékszem, néhai partnerem megváltozott arckifejezésére és a mozdulatára is, ahogy felülve a székén egészen a testéhez húzta a lapját és csillogó szemmel, szórakozott félmosollyal az arcán gondolataiba merült. Végül döntött: kis pikket hívott az asztalról. Ez volt az egyetlen hívás, amellyel a játszma állásánál teljesíteni lehetett a felvételt. (Káró ász, káró lopás és pikk hívás is jó – a szerk.)

Kétféle fenyegetést kellett elhárítania: ha treffet hív, Kelet üt az ásszal, lopat egy treffet Nyugat kőr hetesével, a pikk dámával átveszi az ütést, még egy treffet lopat Nyugat kőr bubjával, a pikk királlyal újra átveszi az ütést, és az ötödik treff hívására a felvevő surcoup-ba kerül Nyugat immár szingli adu dámája ellen. Ha viszont lehívja az adu ászt, káróval asztalra megy, treffet hív: akkor Kelet üt az ásszal, a pikk ásszal átadja az ütést Nyugatnak, aki lehívja a két magas aduját és Dél a negyedik kis treffjét nem tudja lelopni az asztalon. Ez a kis pikk hívás mindkét veszélyt elhárította. A tét nagy volt: mínusz 200 helyett Észak–Dél plusz 620-at írt (akkoriban másként számolták az eredményeket, mint ma –  szerk.).

Ez a tempó-áldozat az egyik összetevője az annak idején nálunk Gellérthegyi-coup-nak vagy Budapest-coup-nak nevezett technikai fogásnak. A másik komponense az az ismert játékmód, amikor az egyik ellenfelet a másik segítségével hozzuk kényszerdobásba. Emlékeztetőül idézek egy játszmát, melyet szintén néhai partnerem, Pór Andor, az 1937-es első páros világbajnokság győztese és az 1938-os Európa-bajnok magyar csapat tagja játszott:

Pór Dél helyén három szant játszott. Nyugat, aki pikket és kőrt licitált, a pikk bubbal indult. Pór a pikk dámát rajta hagyta Keleten. Kelet azután a kőr dámát, majd a kőr kilencest hívta. A felvevő ütött a kőr ásszal, treff ász hívott, treff impasszt adott, lehívta a treff királyt is, és a treff ötössel kiadta az ütést Keletnek. Kelet, aki már látta, hogy a partnere kezd kellemetlen helyzetbe kerülni, nem hívta le az ötödik treffjét, hanem kárót hívott. Pór ütött a káró ásszal és ötödször is treffet hívott:

A treff hívásra, amelyet majd Kelet fog ütni, Nyugat útközben háromszoros kényszerdobásba került. A Budapest-coup ezt a kétféle manővert egyesíti. Eredeti játszmáját Ferenczy György éppen 20 éve játszotta 1934 nyarán, a Gellért fürdő teraszán (lásd fent – a szerk.).

A Budapest-coup tehát olyan tempó-áldozat, amely kétféle funkciót tölt be. Vagy lehetővé teszi a másik ellenjátékos beszorítását – ha a partnere lehívja végig az ütéseit –, vagy lehetővé teszi valamelyik színünk magasítását azáltal, hogy blokkoltuk az ellenjáték közlekedését, ha az ellenfél védekezik a partnere kényszerdobása ellen és nem hívja le a magas lapjait.

Szanzadu játéknál általában ilyesféle lapelosztás a mintája a Budapest-coup-nak:

Nyugat a pikk hármassal indul, Kelet a kilencest adja. A felvevő legjobb játéka a Budapest-coup: pikk bubbal üt és azonnal visszahívja a pikket. Ha Nyugatnak ötös volt a pikkje és nincs nála a treff király, akkor csak így lehet teljesíteni a felvételt. Kelet a négy magas pikk lehívására kényszerdobásban jön a treff királlyal és valamelyik piros színnel; sőt, akkor is beszorul, ha nincs ugyan nála a treff király, de legalább 4–4 lapja van a piros színekből. Ha viszont Nyugat nem hívja le az összes pikkjét, akkor egyszerűen treff impasszt adunk. Ha Nyugatnak mégis hat pikkje volt, akkor egyet bukunk, de ez a sors akkor is elér bennünket, ha a treff impassz nem sikerül és Keletnek van még egy pikkje, aminek sokkal nagyobb a valószínűsége.

(Itt egy lehetséges kiosztás, a lejátszás a Next gombbal követhető – a szerk.:)

Színjátékban ilyesféle lap a jellegzetes Budapest-coup:

Dél 1 treffel indult és végül 5 treffet játszik. Nyugat legjobb indulása a káró dáma, a felvevő kénytelen fedni a királlyal (máskülönben a harmadik kárót Nyugat lopná és rögtön elbukik a parti), Kelet pedig kiengedi az ütést. A felvétel csakis a káró azonnali visszahívásával teljesíthető. (Ha a felvevő kőrrel kézbe megy, aduzik háromszor, majd lehívja a pikk ász-királyt, a kőr királyt, és pikket hív a kezéből, Nyugat bemegy a dámával, hogy megakadályozza Kelet kényszerütését.) A második kárót tehát Kelet üti, és ha nem hívja le a harmadikat, akkor pikk ász, pikk kilences impasszal a felvevő megszerzi a 11. ütését. Ha lehívja a harmadik kárót is, akkor viszont adu-beszorítással lehet teljesíteni az 5 treffet. A kőr hívást például ütjük az ásszal, négyszer aduzunk, a negyedikre eldobjuk a kéz kőr búbját és Nyugat kényszerdobásba kerül.

Idekívánkozik végül még egy régi játszmám, amely ugyan nem Budapest-coup, hanem talán nevezhetnénk Budapest-Vienna-coupnak; itt az ellenfél színének korai visszahívásával az ellenjátékost arra kényszerítjük, hogy ne a partnerét, hanem saját magát szorítsa be végül. Van egy magyar közmondás, hogy egy rókáról nem lehet két bőrt lenyúzni. Ennek a játszmának mégis azt a címet adtuk, amikor 1938-ban beillesztettük a magyar bridzs-magazin azévi nemzetközi problémaversenyének a játszmái közé, hogy „Egy rókáról két bőrt”. Bizonyára lesznek, akik már ismerik, mert azóta bejárta a világsajtót, lesz, aki talán már el is felejtette; én nem felejtettem el, sőt, életem egyik legkedvesebb játszmája, talán éppen azért, mert bevallom, azok közül a ritka játszmák közül való, amelyeknek a nyitjára, megoldására nem az utólagos elemzés során jöttem rá, hanem még idejében, játék közben. Robber-bridzsben játszottam valaha, és azt hiszem, Koromzay Dénes hegedűművész barátom sem felejtette el, mert ő volt a „róka, akiről sikerült két bőrt lenyúznom” Nyugat helyén, 1937-ben. (Fotó: Fortepan/Nagy Gyula)

Nyugat a kőr ásszal indult, majd a kőr dámát hívta. Ütöttem a királlyal és a treff ász lehívása után, kőrrel visszaadtam az ütést Nyugatnak, aki nem tehetett jobbat, mint hogy lehívta a magas kőrjeit. Az asztalról egy pikket és egy kárót dobtam, a kezemből két treffet. Nyugat ezután kárót hívott. Az asztal bubjával ütötte, lehívtam a pikk ászt, treffel átmentem az asztalra és a két magas treffre a kézből két pikket dobtam; Nyugat szabályszerűen kényszerdobásba került. A játszma sokkal kényesebb, mint ahogy látszik, mert treffet csak egyszer szabad hívni, a későbbi közlekedés miatt; ha Nyugatnak egynél több treffje van akkor nem lehet megcsinálni a három szant. Így viszont nincs semmi védekezése ellene, ha nem hívja végig a magas kőrjeit, akkor is beszorul.

Számomra ez a lenyűgöző Ottlik-parti több szempontból is érdekes. Még nyílt lapokkal sem könnyű a megoldása, hát még élő partiban az asztalnál! Ezzel a zseniális motívummal (mármint azzal, hogy csak egy magas lapot húz le a felvevő a 4–4-es zárt színéből és visszahívja az ellenfél hosszú színét) kezdő koromban találkoztam először, és úgy mutatták meg, hogy a sokszoros világbajnok, Giorgio Belladonna játszotta egy pénzpartiban. A Bridzsélet is többször közölte a fentivel majdnem megegyező játszmát, sőt, még Belladonna nekrológjába is beleírták. Aztán kiderült, hogy Darvas Róbert alkotásáról van szó, és a világhírű Right Through The Pack című könyvében szerepel a Treff Ötös történetének motívumaként. Szerencsére 2020-ban bő 70 éves viszontagság után a könyv magyar nyelvű kézirata is hazakerült, és az online Bridzsélet A kártyák mesélnek címmel folytatásokban közölte. Az ominózus parti magyar nyelvű sztorija persze egészen más, mint az angol változaté, itt olvasható.

Szóval ez a motívum legendás, és most a legenda egy újabb fejezettel bővült! Az Ottlik-hagyaték kutatása során ugyanis kiderült – és a mellékelt dokumentum bizonyítja is –, hogy ezt a zseniális motívumot nem Darvas Róbert, hanem Ottlik Géza fedezte fel 1937-ben! A Darvas-könyvben szereplő és a papír alapú Bridzséletben is többször megjelent parti persze nem egy az egyben átvett leosztás, de a lényeg ugyanaz: nüansznyi eltéréssel abban is egy Budapest-Vienna-coup-ról van szó. A Treff Ötös magyar nyelvű történetét olvasva bennem az is felmerült, hogy Darvas az Ottlik-parafrázis egyik szereplőjét magáról Ottlikról mintázta...


További cikkek ebben a témában