Kezdőoldal

A bridzstörténelem egyre többeket érdekel, így most hozott anyagból dolgozunk.

A jó játékosok abban is különböznek az átlagtól, hogy szeretnek kibicelni, mások partijait tanulmányozni, elemezni. Természetesen Ottlik Géza sem volt ez alól kivétel. Már 1934-ben – azaz 22 évesen – megbízta a Budapesti Hírlap, hogy a helyszínről tudósítson a magyar győzelemmel végződő bécsi Európa-bajnokságról, de nem kisebb lap, mint az angol The Times is őt kérte fel, hogy adjon helyzetjelentést az 1937-es budapesti bridzsvilágbajnokságról. 1933. októberétől 1936. júniusáig ő vezeti a Budapesti Hírlap vasárnapi mellékletében a bridzsrovatot. A melléklet júniusban váratlanul megszűnik, de Ottlik már a következő héten át tudja menteni bridzsrovatát az Uj Magyarság című napilap Vasárnapi Ujság mellékletébe, mely 1939. szeptemberéig működik. Az új bridzsrovatba már nem ír történeteket, a cikkek komolyabb hangvételűek, melyekben sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a szakmaiságra. Figyeli a külföldi szakirodalmat és gyakran nívós szaklapokból importál különleges partikat, melyeket saját stílusával kibővítve elemez. És a különböző technikai fogások bemutatásával tanítja is, azaz képezi az olvasókat.

A bridzs azért nagyszerű játék, mert nincsenek benne fix sablonok; egyszer így kell tenni, máskor úgy. Nézzük például az aduzást. Gyakran előfordul, hogy az egyik partiban azonnal aduzni kell, a másikban vétek lenne. A bridzsjátékban azt tapasztalták, hogy vannak úgynevezett „aranyszabályok”, melyeket érdemes betartani. Csakhogy sokan elfelejtik, hogy ezek betartása nem szentírás, mert a gyakran előforduló kivételek itt is erősítik a szabályt. Ottlik Géza bridzstörténeteiben a játékosok alaptípusain keresztül a játék fonákságaira is rámutat. Az alábbi két történetben a bridzs aranyszabályait állítja a középpontba, melyben a tanuló szerepét Bűbáj Babuci, a tanárt Fülemüle Zsiga, a kivételeket pedig a négy parti játssza. Az első történet 1934. október 7-én, a második 1934. október 14-én jelent meg a Vasárnapi Ujságban.

Száztíz éve, 1912. május 9-én született Ottlik Géza. A világhírű szakíró, a bridzsjáték megújítója. A lejátszás mesterfogásainak legtermékenyebb kidolgozója. Sportújságíró, a magyar bridzs elkötelezett krónikása, sőt aktivistája. Válogatott versenyző, többszörös bajnok. Általa a világ valaha élt legjobb játékosának tartott Cohen Rafaellel együtt a magyar bridzs legelismertebb személyisége: örökös bajnok és a szövetség tiszteletbeli tagja. Tíz évvel ezelőtt összefoglaltuk bridzses életútja állomásait. Most, hogy hagyatéka bridzs vonatkozású dokumentumait átnézhettük, ezt újakkal egészítjük ki. Akkor biztosak voltunk abban, hogy semmit sem hagytunk ki, most pedig abban, hogy ez az új összeállítás sem teljes.

Mai szemmel már természetesnek tűnik, hogy a bridzset fikcióként is „el lehet adni”, azaz a partikhoz sztorikat lehet kitalálni, és akár mesebeli figurákat is szerepeltetni lehet bridzshősként ábrázolva. E tekintetben az egyik legjelentősebb alkotás Darvas Róbert nevéhez fűződik, akinek Norman De V. Harttal közösen írt Right through the pack című világhírűvé vált könyvében maguk a kártyák mesélnek el olyan történeteket, melyekben az 52 lap valamelyike a főhős (a könyv magyar változatát a Bridzséletben is ismertettük.

Ottlik Géza 1969-ben már a világ számára is elismert szerző. A Bridge Worldben The Quest címmel megjelent írását a Nemzetközi Bridzsakadémia az 1967-es év legjobb bridzscikkének választotta, és a nagydíjat Ottlik Gézának ítélte. (Kicsit megkésve a cikk Felderítés címmel magyarul is megjelent a BridzséIet 1976. július-augusztusi számában.) Ottlik alábbi írása is angol nyelven jelent meg eredetileg a Bridge World 1969. januári számában Homicide Squeezes címen, és a Ferenczy-coup, más néven a Gellérthegyi-coup további lehetőségeivel foglalkozott.

Az alábbi parti Ottlik Géza egyik kedvence. Először a Vasárnapi Ujságban írta meg, később folyományaival együtt a Bridge Worldben is megjelent, de Widder Lajos is feldolgozta egyik könyvében. A játéktechnikai motívum itthon Ferenczy-coup vagy Gellérthegyi-coup néven szerepel, persze az elnevezés nem véletlen. Először az 1933-as cikket mutatjuk be, ezt követi majd az 1969-es Bridge Worldben megjelent írás Homonnay Géza fordításában.

Ottlik Géza idén lenne 110 éves. Ennek okán a Bridzsélet sorozatot indít, mellyel nagysága előtt tiszteleg. Két Magyarországon alkotó világhírű bridzsszerzőnk van: Darvas Róbert és Ottlik Géza. Ezért küldetésnek vettem, amikor a szövetség Kuttner Gyurival felkért, hogy kutassunk, ismerjük meg jobban Ottlikot és fiatalkori munkásságát. Nem bántam meg, hogy elvállaltam a feladatot. Megtaláltuk az 1930-as években keletkezett bridzsírásait, átnéztük bridzshagyatékát.

Reméljük, az idei lesz az az év, amikor a világbajnokságon új magyar neveket tanul meg a nemzetközi bridzsvilág. Jelenleg azonban, kis országunk jeleseire gondolva alighanem még a régiek merülnek fel. De ez nem az új nemzedékek hibája, az elődök tették magasra a mércét. Egykoron az indiai Bridge Digest főszerkesztője kérdezte Ottliktól érdeklődve, őszinte csodálkozással: „By the way, what is about Hungary that produces so many bridge geniuses, Darvas, Lukács, Seres, Ottlik? Could it be the goulash?”

„Hogy mennyit beszélnek ezek a Kártyák! Persze mindegyik csak a saját nótáját fújja, a többiére nem nagyon figyel. Én akkor kerültem a képbe, amikor a Mester megszámozta a történeteiket. Addig külön-külön léteztek. Itt-ott elmondhatták ugyan a meséiket, de komolyra akkor fordult a dolog, amikor megszülettem én, a Kézirat. Először a lapok a nagy egójukkal tiltakoztak ellenem, de a Mester elmagyarázta, hogy a Pakli egyben tartására szolgál a Kártyatok, a mesékére pedig a Kézirat. Így lehet megőrizni, szállítani őket, különben szétszélednének szerte a világba.”