Gyászoljuk Bánki Zoltánt

„Egy tájba lépek ki, ahová a másik nem követhet.
De azért még változatlanul itt vagyok köztetek.”
(Mészöly Miklós)

Hittük is, meg nem is... Hisszük is, meg nem is...

(A bal oldalon Bánki Zoltán, jobbról a második a szerző)

Bánki Zoltán, életének 68. évében, 2021. július 3-án elhagyta világunkat.

Gyászoljuk klubtársunkat, aki több mint 25 évig erősítette egyesületünket.
Gyászoljuk egykori elnökünket.
Gyászoljuk elnökségi tagunkat.
Gyászoljuk volt oktatónkat, aki tanfolyamok szervezésével és tartásával népszerűsítette kedvelt játékunkat Győrben, és ezzel párhuzamosan növelte klubunk létszámát.
Gyászoljuk a Bridzsélet rendszeres íróját, egykori főszerkesztőjét. Legutóbbi írásai itt és itt olvashatók.
Gyászoljuk klubtársunkat, aki egy ideig nyomtatott újságot szerkesztett a tagság részére.
Gyászoljuk klubtársunkat, aki a Covid-járvány kitörése után elektronikus levelek útján küldött hasznos anyagokat a tagság számára.
Gyászoljuk klubtársunkat, aki védőszárnyai alá vett egy akkor még iskolás fiút. Azóta ifjúsági válogatott, és országosan ismert játékos lett belőle.
Gyászoljuk klubtársunkat, aki az asztal mellett mindig a tökéletesre törekedett, az utólagos elemzéseknél pedig rendkívül segítőkész volt.
Gyászoljuk klubtársunkat, aki a legjobb és legeredményesebb volt közöttünk.

(Szintén bridzsező édesanyjával)


Emlékképek egy klubtársunktól: Bánki Zoli emlékére

Kicsit elborultan, így a sok közös emlékeket felidézve, s csapongva közöttük, próbálom összeszedni a gondolataimat egy nagyon-nagyon jó ember, a mentorom, a barátom emlékére… Aki elment.

Régen, talán 1994 nyár végén egy a székesfővárosunkból leköltöző „szépembert” mutattak be nekem, s költözött az irodámba új kollégaként, és maradt „élettársam” mintegy 17 évig. Ő volt Zoli.

Az „együttélés” alatt védtük egymás hátát, ha valamit elhibáztunk, segítettük a másikat, ha sok volt a munka. Úgy a tizedik másodpercben ráéreztünk a másik humorára, s vált a szobánk a részleg „vidám barakkjává”! Ha valakinek borús napja volt, csak át kellett hozzánk jönnie, s zengett is a kacaj a folyosókon keresztül, nem kis bosszúságot okozva az ellenérdekelteknek.

Az idők során egymást túllicitálva bombáztuk a másikat a különböző logikai kérdésekkel, fejtörőkkel, huncutságokkal, mely versenyben a briliáns elméjével általában Ő nyert! Aztán egyszer feltette A KÉRDÉST: „Szeretsz te kártyázni?” Mivel a kérdésre a válasz determinált volt, a következő hónapban már barátaimmal közösen hallgattuk a számunkra reménytelenül érthetetlen konvenciókat. Aztán az „Öreg mester” instrukciói alapján szép lassan kinyílt egy másik világ ajtaja, s a bridzs az életem meghatározó részévé vált.

A röpke 17 év alatt rengeteget beszélgettünk a világ eseményeiről, politikáról, tudományról, az élet dolgairól és na persze természetesen a bridzsről, s ezen beszélgetések alakítottak, szép lassan átformáltak engem. Végiggondolva is beleborzongok, mennyi mindent kaptam tőled, általad!
Az élethez való hozzáállásoddal, tudásod átadni akarásával, a világ jobbítására irányuló szüntelen szándékoddal kiemelkedtél közülünk.

Hiányzol, hiányozni fogsz. Nyugodj békében Zotya!


Egy volt klubtársunk, aki már nem Győrben él, hálája jeléül, olyan csapatot szervezett, amelyben ő és három korábbi mentora – köztük Zoli is – szerepelt volna egy magyarországi versenyen. A tavalyi évben a járvány miatt elmaradt. Most pedig már tudjuk, hogy soha nem is jöhet össze...

Isten veled, Zolikám! Nevedet örökre beírtad a győri klub történelemkönyvébe!