Villámpáros – Varga László-emlékverseny

„S írni csak a győztesnek szabad.”

Augusztus 6-án rendeztük Győrben az évenkénti Varga László-emlékversenyünket. Honlapunkon megemlékeztünk személyéről, lelkes, nagyszívű motorja volt a győri bridzséletnek a négy esztendeje bekövetkezett haláláig. (Varga László a 2010-es évek elején – Fotó: Fülöp Gábor)

Az egyfordulós, 15 asztalos klubnapi emlékversenyünkről mondhatnánk azt is, hogy egy egyszerű heti győri villámpáros 30 leosztással, meg azt is, hogy a szokottnál kicsit erősebb mezőny (két ifi Eb-ezüstérmes, három magyar bajnok, több erős vidéki játékos, egy ausztriai hölgyversenyző és a kuvaiti nyugdíjas szövetségi kapitány) tisztelte meg versenyünket. Jómagam ez utóbbi vendégünkkel, Ibrahim al-Quattannal játszottam. Előzetesen egy alkalommal házi partiban játszottunk, azon kívül a verseny előtt egyeztettünk negyedórát: egyszerű sztenderdben maradtunk.

Al-Qattant a verseny elején kérdeztem arról, hogy bemutathatom-e a versenyen, ő szerényen elutasította kérésemet. Ibrahim remekül játszott, meg is nyertük a versenyt. Most szemezgetnék a partik közül, hogy láthassuk: mi kellett a győzelemhez.

9. leosztás

Pikk kezdés Délen, a felvevő egyszer kihagyta Észak tízesét. A tízes után a pikk királyt kell hívni. Kelet ütött az ásszal, majd kétszer kárót hívott kézben fejezve, Délen mindkétszer kihagytam. A következő hívása a kőr bubi szöktetése volt. Ha hagyom ütni, 9 ütésig meg sem áll. Kettőt bukott, ugyanis elmentem a kőr ásszal, és lehívtuk az ütéseinket. A felvevő kockázatot vállalt: ha a kőrje üt, akkor teljesít, ha nem, akkor egy bukás helyett 2 bukás kerül a szkórlapra.

10. leosztás

Az ellenfél Nyugaton 4 pikket vett fel, partnerem Északon a treff tízessel indult. Ász, lopattam a kettessel. Káró tízesét átütöttem, majd lehívtam a káró ászt, hogy utána megint treffet hívjak. Rosszul tettem, hibáztam: Nyugatnak szingli kárója volt. Ellopta a káró ászt, majd aduzott, szerencsénkre nem találta el, kinél van a dáma, így mégis bukott egyet.

16. leosztás

Délre ültem, mert – mint egyes szakírók rámutattak – a bridzskönyvek tanúsága szerint is mindig Délnek van jó lapja. 1 pikk kezdésem és Bergen-emelés után 6 pikkben 12-t ütöttem treff ász kezdésre. Harmadmagammal. Egyúttal mindhárom Nyugat (B, 53, A10972, A10642) is jól vizsgázott, ismerték és alkalmazták a mondást: „Rossz játékos az, aki két ásszal megkontráz egy szlemet.”

27. leosztás

Úgy éreztem, a válaszoló lapom a lassú, másodlagos értékeivel (külső dubló, K9 vezetésű négyes szín és figurás adu segítség) egy árnyalattal erősebb annál, hogy 3 után 5 treffel le akarjam zárni a licitet. Egy bubi a partner legalább négyes hosszúságú színeihez teljes támogató értékű lap, a rövidebb színekhez segítő értéke kevesebb, egészen pontosan: „bizonytalan, mint a kutya vacsorája”.

A buktató pikk helyetti adu kezdés után csak születni volt nehéz, minden megfelelően volt kiosztva (Nyugatnak a kőr ász után nem volt több aduja). A negyedik kárót nem kellett magasan, a bubival lopni, de most az adu AKD is elegendő lett volna az aduzáshoz.

Mihelyst licitünkben átlépjük a jól fizető, szürökkel 75 százalékot érő 3 szant, előtérbe kerül a szlem a keveset érő 5 treffel szemben.  A kissé éles 6 treff topszkór lett, akik 5 treffet játszottak, még szür esetén is csak 30 százalék körül írtak.

Akkor tehát megvan válaszunk arra a kérdésre, hogy mi kell a győzelemhez egy 30 leosztásos versenyen: szerencse, szerencse, ajándékok elfogadása, jó lapmegítélés, agresszivitás és visszafogottság a megfelelő pillanatokban.

A Varga László-emlékverseny eredményei ide kattintva, majd a verseny nevére klikkelve letölthető.