1. nap – Bridzs Európa-bajnokság, Oslo, 1938. június 26., vasárnap

1938. június 26-án fényes külsőségek között kezdődött a 7. Bridzs Európa-bajnokság és kongresszus Oslóban. A norvég szövetség eredeti elképzelése az volt, hogy egy óceánjáró hajón rendezik meg a versenyt. Ez a terv azonban anyagi okok miatt meghiúsult, ezért a rendezők más helyszínt kerestek. A megnyitó ünnepség és a záró bankett helyszínéül végül a patinás Grand Hotel Oslót választották, itt lakott a versenyzők többsége is.

Az Eb megnyitó ünnepségét a Rokokó teremben, a díjátadót és a záró bankettet a Tükörteremben rendezték meg. Az Európa-bajnokságot a Nemzetközi Bridzs Liga (International Bridge League) európai tagozatának norvég elnöke, Johannes Brun kapitány nyitotta meg. Magát a versenyt egy pár sarokkal távolabb található másik szép helyszínen, a Frimurerlogen elnevezésű neobarokk stílusú, élénkpiros téglaépületben bonyolították le a Szabadkőműves páholy termeiben.


A Grand Hotel Oslo és a Frimurerlogen
A megnyitó ünnepséget és a záróbankettet a Grand Hotel Oslóban, a Karl Johans Gate 31-ben rendezték meg. Itt lakott a vendégek többsége. A versenyt néhány sarokkal távolabb a Nedre Vollgate 19 alatti épületben, a Frimurerlogenben bonyolították le. Mindkét épület érdemel pár szót.

A Grand Hotelt Julius Fritzner cukrászmester nyitotta meg 1874-ben, miután Christen Heiberg professzor háromemeletes, 1840 körül épült házát Jacob Nordan építésszel és barátjával, Wilhelm Krogh festőművésszel szállodává alakíttatta. Először a kávéház lett Oslo, akkor még Kristiania legkedveltebb találkozóhelye, majd 1886-ban nyitották meg a Speilen elnevezésű báltermet gyönyörű festményekkel, tükrökkel és oszlopokkal díszítve.

Norvégia valaha volt legszebb csarnokát, a Rokokó termet pedig 1894-ben Henrik Ibsen jelenlétében avatták fel. Sok bált, művészeti eseményt rendeztek a Krogh festményeivel gazdagon díszített teremben, és itt tartotta rendezvényeit a királyi pár is. 1912-ben, amikor Roald Amudsen hazatért Osloba sikeres Déli-sarki expedíciójáról, itt tartották meg a tiszteletére rendezett bankettet.

A szállodát 1911 és 13 között átépítették, akkor kapta jelenlegi formáját. A Tükörterem és a Rokokó csarnok Oslo leghíresebb báltermei lettek. Számos rendezvény mellett a királyi pár minden évben itt nyitotta meg a bálszezont.

A Frimurerlogen szintén szép épület Oslóban, másik neve: Stanhuset Masonic Grand Lodge. 1887-ben tették le az alapjait és 1994-ben épült meg Johannes Henrik Nissan (1848–1915) építész tervei alapján. A Frimurerlogen neobarokk stílusú, élénkpiros téglaépület ion oszlopokkal és szárnyas ablakok díszítik. (TÁ)


(Az első sorban bal oldalon ülő úr nagyon hasonlít Leninre. Sapka nélkül. Utánanéztem, nem ő az...) 

A verseny alatt a Nemzetközi Bridzs Ligát tömörítő országok küldöttjei folyamatosan üléseztek. Magyarországot Bokor Imre képviselte, akire elsősorban nem játékosként, hanem küldöttként számított a szövetség. Az volt a szándék, hogy a versenybridzset 1940-re megreformálják, a szabályalkotó, úgynevezett kártyabizottság tagja közé Décsi Lászlót is felkérték, de e bizottság tagja nem a helyszínen, hanem levelezés útján tanácskoztak, így Décsi nem tartózkodott Oslóban. 

A nyílt kategóriában 12 csapat indult. Norvégia és Németország két-két csapatot indított, bár utóbbiak első csapatát a norvégok még Ausztriának hívták. Rajtuk kívül Belgium, Dánia, Finnország, Hollandia, Magyarország, Nagy-Britannia, Olaszország és Svédország nevezett. A rendezőség remélte, hogy Csehszlovákia, Egyiptom, Franciaország és Svájc is befut, de ezen országok bridzsezői nem mentek el Oslóba. A nőknél 6 ország nevezett, Dánia, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Norvégia és Svédország. Tehát az 1937-es budapesti világbajnokság magyar ezüstérmesei és a világbajnok osztrák női válogatott is hiányzott. Nálunk talán anyagi vagy felkészülési okok játszhattak közre, az osztrákoknál valami más…

A hivatalos megnyitó és a csapatok bemutatása 11:30-kor kezdődött, majd a csapatkapitányok értekezlete következett, ahol megejtették a sorsolást. Ezután a norvég szövetség díszebédre hívta meg a résztvevőket és a vendégeket. Külön érdekessége volt az eseménynek, hogy a norvég kereskedelmi miniszter a lunch folyamán felszólalt, és a jelenlevő tizenkét nemzet közül éppen a magyar csapatot köszöntötte fel. Tudjuk, mondotta a miniszter, hogy a bridzs a becsület játéka, és a magyar nemzet, mely tisztességben és lovagiasságban példaadó a többi nemzetek között, a bridzsjátékban is kifejezésre juttatja ezt a két nagy nemzeti erényt. Sok szerencsét kívánok önöknek. A magyar csapat felállva, harsány éljenzéssel köszönte meg a kedves beszédet – tudósította az Esti Kurírt Ferenczy György.

Az 1938-as általános és versenyszabályok eltértek a maitól. A jászmákban elért különbségeket meccspontokra számították át, melyek jócskán különböztek a ma használatos IMP-skálától. Egy játszmán maximum 12 MP-t lehetett szerezni. A skála:

A mérkőzéseken kialakult összesített meccspont különbségeket győzelmi pontokra (VP) váltották. Egy mérkőzésnek három kimenetele lehetett. Döntetlennel, azaz 2–2 győzelmi ponttal zárult, ha a meccspont különbség egyenlő vagy kevesebb volt a leosztások számának egynegyedénél. Ha a különbség nagyobb volt egynegyednél, de kevesebb a játszmák számánál, akkor a győztes 3, a vesztes 1 győzelmi pontot kapott.  Ha a meccspont különbség megegyezett vagy meghaladta a leosztások számát, akkor a győztes csapat 4, a vesztes 0 győzelmi pontot szerzett. A selejtező 7 fordulóból állt, egy mérkőzésen 32 leosztást játszottak. Sokaknak nem tetszett, hogy nem az addig megszokott körmérkőzések után dőlt el a helyezések sorsa, hanem itt vezették be az úgynevezett dán ültetési rendszert, melynek lényege az volt, hogy a győzelmi pontok által kialakult rangsor szerint játszottak a fordulók után a csapatok. Azaz az első két helyen álló csapat játszott egymással, utána a következő kettő, és így tovább. Ezért előfordulhatott, hogy a selejtezőben akár háromszor is találkozott egymással ugyanaz a két csapat. Azonos győzelmi pontok esetén a sorrendet az MP-különbség döntötte el, ha az is egyezett, akkor az a csapat került előbbre a rangsorban, amelyik több leosztást nyert meg. Ha az is egyenlő volt, akkor a legmagasabb írás döntött. A selejtező első négy helyezettje jutott a döntőbe, a többi csapat vigaszversenyen folytatta. A döntőben 64 leosztásos körmérkőzés után hirdettek győztest.

A résztvevők:

Az első napon a nyílt kategóriában két fordulót rendeztek, a hölgyek csak egy fordulót játszottak. Az 1. forduló 14.15-kor kezdődött. A magyar csapat kedvező sorsolást kapott, mert a nem túl nagy játékerőt képviselő Finnország volt az ellenfele. Magyarország hozta is a kötelezőt, és magas pontaránnyal győzött. Némi meglepetésre a dánok megverték a hollandokat, az angolok pedig a „tartalékos” világ- és Európa-bajnok osztrákokat.

A magyar bridzsújságírók epedve várták az oslói tudósításokat. És lecsaptak a hibákra is. Az angol–osztrák (német) mérkőzésről így írt a Pesti Hírlap bridzsrovatvezetője:
„Az oslói európa-bajnoki versenyről kaptuk az alábbi partikat. Bővebb kommentárokat nem fűzünk hozzájuk, csak annyit, hogy ha vannak is elsőrangúan licitált és megjátszott partik a versenyeken, azért ott is hibáznak a játékosok. Az angol–német mérkőzésen játszották az alábbi partit.

Itt a licitálás az, ami elsősorban érdekes. Az I. asztalnál Kelet (angol) rajtaütésszerűen bevágta a három szant. Helyesen számított arra, hogy a partner, ha kárót licitál, kőrt is hoz, mert mást nem is lehet. A számítás sikerült és a három szant megcsinálta. A II. asztalnál pedig, ahol az angolok az Észak–Dél vonalon ültek, Dél a hatos kőrjét mondta be mentésül, és Kelet jobb üzletnek gondolta a kontrát, mint a szan bemondását. Nyugat pikkel indult, az asztal dámáját Kelet ütötte, visszahívta a pikket, Nyugat aduval ütött, treffet hívott, Kelet ütött, pikket hívott, Nyugat újra lopott és – Dél a három kőrt megcsinálta, mert nem volt több kiadó ütés. Az I. asztalnál az angolok általános bellben 600 pontot írtak a három szan után, a II. asztalnál pedig a kontrázott három kőrért 680-at. Ilyen az eredményes versenyparti.”

A szerző csak a licitálásban talált hibát, pedig megemlíthette volna, hogy a 3 kőrt el lehet buktatni, ha Kelet a második ütésben nem pikket hív…

A 2. forduló este fél 9-kor kezdődött. A finnek elleni győzelem után a magyar csapat a jó erőkből álló norvégokat kapta ellenfélnek, mivel a házigazdák első csapata is nagy MP-arányban nyert az első fordulóban. A gróf Zichy, Widder, Ferenczy, Klór összeállításban asztalhoz ülő csapatunk simán nyert és újabb 4 pontot szerzett Magyarországnak.

Két leosztás a meccsről.

Kelet 4 káró felvétele ellen a magyar Dél a pikk ásszal indult, Észak a kilencest tette. Ez hívásirányító jelzés: válts a legmagasabb színre, azaz kőrre! Dél azonban hibázott, folytatta a pikket, és Kelet 11-et tudott ütni. Ha Dél kőrre vált, akkor bukott volna a felvétel.

A másik teremben, ahol Magyarország ült Kelet–Nyugat helyén, a licit pontosan ugyanez volt, de itt Dél a kőr hetessel indult. A magyar Kelet is teljesítette a felvételt, Észak ugyanis betette a kőr ászt!

Ebből a partiból is jól jöhetett volna ki Norvégia, ha Nyugat teljesít. Észak a káró kettessel indult, a felvevő azonban nem ütött az ásszal. Ez nagy hiba volt, mert Dél ütött a bubival és azonnal treffre fordult, így a bukás elkerülhetetlenné vált. Ha Nyugat beüt az ásszal és egyetlen esélyként impasszal magasítja a negyedik kőrt, akkor teljesít, mert megvan még a treff ásza. A másik asztalon, ahol Norvégia ült Észak–Délen, Dél a kedvező szkórhelyzetben treffet licitált azzal a szerencsés következménnyel, hogy Észak a 4 pikkre rámondta az 5 treffet. A két kontrázott bukás jó mentés lett volna az ellenfél bellben bemondott 4 pikkje ellen, de ezúttal nem nyert.

Az első nap után Magyarország állt az élen. Ez volt az állás:

(június 27-én folytatjuk)


Kapcsolódó cikkek: