Először avval a partival kezdem a fordulóra való visszatekintést, amelyben egy klasszikus problémát kellett eldönteni: két egyenletes karakterű, de 4–4-es nemes színtalálkozással bíró lapból melyik gémre kell vállalkozni párosversenyen.
Közeledik a bajnokság vége, az utolsó fordulóban is tobzódhattak a párosverseny-hiénák. Szerencsésen választották néhányan a színjáték helyett az adu nélküli gémet az alábbi partiban is.
A szélsőséges elosztású, esetleg kettős színtalálkozású partikban jellemzően mindkét fél sok ütéssel rendelkezik. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy gyorsan nagy magasságba jut a licitmenet, és nehéz eldönteni, hogy a nagy küzdelemben ki kit ment.
Ebben a fordulóban számos partiban nyílt mód szlemet licitálni vagy legalább tizenkettőt ütni. Ezek közül természetesen nem egy érdekesnek is bizonyult.
Úgy vettem észre, hogy az ünnepek utáni első játéknapon mintha a „szokásosnál” több hibát követtek volna el a játékosok. Talán még nem mindenki vette fel a rövidebb-hosszabb szabadság után a versenytempót.
A meccspontok vadászainak hatékony fegyvere a szanzadujáték erőltetése. Sokszor a felvétel biztonsága is veszélybe kerülhet, de ez sem riasztja el a hiénákat a vadászattól.
A téli szünet előtti utolsó fordulóban számos érdekes leosztást játszhattunk. Némelyiket sikerült megoldani, másokat nem. Utólag, az összes lap ismeretében persze már könnyebb a helyzet (nemcsak a játékosé, a krónikásé is).
