Utószó: A nagy utazás – Különleges kalandjairól számol be a Kézirat

„Hogy mennyit beszélnek ezek a Kártyák! Persze mindegyik csak a saját nótáját fújja, a többiére nem nagyon figyel. Én akkor kerültem a képbe, amikor a Mester megszámozta a történeteiket. Addig külön-külön léteztek. Itt-ott elmondhatták ugyan a meséiket, de komolyra akkor fordult a dolog, amikor megszülettem én, a Kézirat. Először a lapok a nagy egójukkal tiltakoztak ellenem, de a Mester elmagyarázta, hogy a Pakli egyben tartására szolgál a Kártyatok, a mesékére pedig a Kézirat. Így lehet megőrizni, szállítani őket, különben szétszélednének szerte a világba.

Az egyik testvéremet aztán Angliába küldték, ahol olyan Könyvet csináltak belőle, hogy a Mester se nagyon ismert rá. De nem tiltakozhatott, mert a háború után az emberek boldogan olvasták a kedves történeteket. Büszke voltam a testvérem sikerére, de azzal nem számoltam, hogy így rólam hosszú-hosszú ideig elfeledkeznek majd. Pedig egyáltalán nem érzem magamat gyengébbnek nála. Igaz, ő már csak angolul beszél, amit sokkal több ember ért. A Mester kapott is a Könyvből példányt, amit nagy becsben tartott. A Könyv gyakran csúfolódott velem, hogy míg ő egy megvalósult álom, én csak egy beteljesületlen remény vagyok. Merthogy ez a Kéziratok sorsa, vagy Könyv lesz belőlük, vagy eltűnnek a süllyesztőben.

Hosszú ideig a Mester íróasztalában porosodtam. Akkortájt kevés szó esett a bridzsről. A Mester új írásait mindig a postára vitte, érdeklődése pedig a Bábuk felé fordult. Mindig kedvelte őket, talán azt remélte, hogy majd ők is mesélnek neki. Otthon olykor előkerült ugyan a Pakli, de ha a Mester elment otthonról, csak sakkversenyekre járt. Tudjátok, az is olyan, mint a bridzsverseny, a játékosok csendben ülnek egy asztalnál. Ezért én csak Ülvesportolóknak hívom őket. Egy ilyen versenyen ismerte meg a Mester az ifjú tehetséget, Bélát. Sokat beszélgettek, a Mester titokban a bridzsjáték rejtelmeibe is beavatta őt, aki nagy megtiszteltetésnek vette, ha kibicelhet a Mester házi partijainál. Ha nem volt negyedik, be is szállt. Igazán jó barátokká lettek, már amennyire egy idős és egy fiatal ember lehet. Később, amikor Béla a nagy útra készült, a Mester – egy hirtelen gondolattól vezérelve – odaadott neki. Így kerültem Ausztráliába. Az első időben lelkesített a dolog, de kiderült, hogy ott is csak a Könyvről beszélnek. Persze arrafelé is élnek magyarok, akiknek Béla büszkélkedhetett velem, meg a feleségének, Susie-nek is sokat mesélt rólam, de inkább csak egy kedves emlék voltam a számukra.


Berger Béla
Sakkversenyző, nemzetközi mester, a történelmi Élő-pontszám szerinti lista 429. helyezettje.

Szombathelyen született 1931-ben polgári családba. A budapesti Toldy Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1949-ben, majd felvételt nyert az ELTE bölcsészkarára.

A sakk iránti tehetsége hamar megmutatkozott. A főiskolai bajnokság egyik érmese 1950-ben, majd 1953-ban az 5–8. helyen végez a felnőtt országos bajnokságon. Előbb a Magánalkalmazottak Szakszervezete-, majd az MTK csapatában játszott. A magyar válogatott mérkőzésein a B-csapatban szerepelt. A történészek megőrizték az akkor 19 éves Portisch Lajos elleni partiját 1956-ból.

A forradalom leverése után Ausztráliába emigrált. Országválasztásában szerepe lehetetett a sakkolimpiai bajnok Steiner Lajosnak, aki már 1939 óta Sydneyben élt. Berger Béla kitelepülése után sokáig ők ketten osztoztak a városi-, a területi- és az országos bajnoki címeken. Steiner és Berger Ian Rogersszel hárman képviselték eddig Ausztráliát zónaközi döntőben. Nemzetközi mesteri címét 1963-ban a csendes-óceáni zónaversenyen, Jakartában elért eredményével nyerte el.

A versenyzéstől 1968-ban vonult vissza. Ezt követően is gyakorolta azonban kedvenc passzióját, a bridzset. Ausztrál feleségével, Susie-val gyakran indult klub- és területi versenyeken 2005-ben bekövetkezett haláláig. (Berger Béla – jobbra – egy nemzetközi sakkversenyen)


Több mint 50 évet töltöttem abban az idegen országban. A változás akkor történt, amikor Susie magára maradt. Ő végképp nem tudott mit kezdeni velem, egy szót se értett belőlem. De értékes dolognak tartott és beszélt rólam a bridzsklubban Paulnak, akinek nagy üzlete van. Susie már nem emlékezett pontosan a Mesterre, ezért egy ideig Ottliknak hívta. Nem tudom, ez mennyiben játszott szerepet abban, hogy Paul 250 dollárt kért értem Petertől, aki új dolgok iránt érdeklődött nála. Peterrel kerültem Angliába egy csomó briddzsel kapcsolatos emléktárgy közé. Így jöttem rá, hogy már csak régiségként tartanak számon.


Paul Lavings
Bridzsversenyző, szupernagymester, az ausztrál örökmesterpont-lista harmadik helyezettje. 

Tim Seresnek kitartóan kibicelve mélyítette el bridzstudását, ahogyan – elmondása szerint – sokan mások is Ausztráliában. Ezt olyan sikeresen tette, hogy mesterével képviselhette Ausztráliát 1981-ben a világbajnokságon (Bermuda-kupa), ahol az ötödik helyen végeztek. Az ausztrál nyílt válogatottban játszott 2013-ig, azóta a szenior csapatot erősíti, mely a 7. zóna idei online selejtezőjének győzteseként, biztos részvevője a következő világbajnokságnak is.

Kevés olyan briddzsel kapcsolatos tevékenység van, mellyel nem próbálkozott életében: oktató, szaklapkiadó, szerkesztő, újságíró, klubtulajdonos, klubok üzemeltetője. Hosszú ideje foglalkozik bridzsfelszerelések forgalmazásávalA kínálatban briddzsel kapcsolatos régiségek is megtalálhatók. (Paul Lavings a lapunk számára készített fotójával üdvözli a magyar bridzsezőket)

A Berger házaspár régi ismerőse. Megőrizte Susie Berger üzleti megbízását 2007-ből:

Dear Paul,
At the middle of the night I got out of bed just to check on the author of the manuscript. The manuscript is from Robert Darvas. I made a mistake when I told you that we got it from Ottlik. It was just a memory lapse on my part. Bela got the manuscript from Darvas. Long before I met Bela. Darvas liked and supported Bela, the young talented, highly intelligent chess player. Bela was invited to kibitz at their bridge games. Maybe even to play with them sometimes. I suppose the manuscript was given to Bela around 1956. Probably before Bela left Hungary. We met up with Darvas's wife in London and in Budapest years after Darvas passed away. I had the pleasure of meeting Ottlik once just before he died. Maybe that's why he was so strong in my memory. I never met Darvas. $200-$300 US Dollar is fine for the manuscript. You are in charge, Paul. Thank you and warmest regards, s.


Petert mindenki ismeri és nem csak a saját országában. Meg aztán, most már nem úgy kell leveleket írni, mint a Mester idejében, mindenki a saját postása lett. Peter csak ír az írógépén, amit azonnal bárki elolvashat, bárhol is van a világban. Egy ilyen alkalommal felfigyeltem arra, hogy Peter engem is büszkén megemlít. Ennek nagyon megörültem, mert a Kártyáktól tudom, hogy a hencegés viszi előre a dolgokat. Most is ez történt! Peter hencegését meghallotta a Mester országában Csaba… De innen már Ti is ismeritek a történetemet, vagy ha már elfelejtettétek volna, elég az Előszóhoz lapoznotok.

Így kerültem 75 éves koromra vissza Magyarországra. És így jutottam el az Olvasókhoz, amire egész életemben vágytam. Jelenleg a Múzeumban lakom, ahol nagyon vigyáznak öreg lapjaimra (a linken PDF-fájl nyílik, melyben a Petőfi Irodalmi Múzeum Peter Hasensonnak írt levele olvasható – a szerk.) és ahol Ti is felkereshettek.

Mostanában újra sokat beszélgetek a Könyvvel. De mindig csak arról, hogy melyikünk a nagyobb szám…”

 


További cikkek ebben a témában