Hónapokkal ezelőtt egy Feel The Card elleni meccsen (talán az OCSB-n?) annyira izgultam, hogy megnéztem a telefonomon a meccs – fél órával korábbi – állását, amely a vugraphon látható. Az ellenfél észrevette, számonkérte, igaza volt.
A Magyar Kupa elődöntőjén ezúttal nem én néztem meg a meccs (félórával korábbi) állását játék közben, hanem egy csapattársam. Az ellenfél ugyanaz volt, a felháborodása pedig még nagyobb, mint a korábbi esetben - joggal.
Zsűrit hívott, a zsűri kiosztotta a szerinte megfelelő büntetést, az ellenfelünk pedig óvott. Véleményük szerint a zsűri által meghatározott IMP büntetés nem volt arányos a vétséggel.
Tekintettel arra, hogy az így kialakult eredmény (3 IMP különbség a Galim javára) annyira szoros volt, hogy a büntetés mértékéről való vita egyben a továbbjutásról is szólt volna, a Galim csapat úgy döntött, hogy lemond a döntőben való részvételről. Ezzel a gesztussal egyrészt elismerjük az etikai vétséget, másrészt senkit nem akartunk abba a helyzetbe hozni, hogy egy olyan – alulszabályozott – kérdésben kelljen etikai döntést hoznia, amelyről a döntés pillanatában tudja, hogy melyik csapat számára kedvez. Egy kis közösségben, ahol mindenki ismer mindenkit, nem kívántuk ezzel tovább mérgezni a helyzetet.
Személyesen nagyon sajnálom, ami történt. Hiszem, hogy mindannyian hibázunk, és azt is, hogy tanulunk belőle.
Az, hogy ez a kérdés nincs megfelelően szabályozva, nem maradhat így – ezen sürgősen változtatni fogunk.
Izgalmas és színvonalas döntőt kívánok a résztvevőknek.