Kedden és szerdán folytatódott további 6 fordulóval a körmérkőzéses fázis, így már a meccsek felét lejátszották a csapatok az alapszakaszban. Még nehéz lenne megmondani biztosan a továbbjutókat, egyelőre inkább csak a kiesők látszanak – szinte minden formátumban legalább 13-14 egység reménykedhet a legjobb nyolcba jutásban.
Itt lehet követni az eredményeket.
Legutóbb az európai játékosokról beszéltünk, essen pár szó az amerikaiakról (és kicsit más országokról) is.
A Bermuda-kupában mindkét amerikai csapat esélyesként indult (mint mindig), azonban talán kissé szokatlanul az USA2 tűnt mindenki számára erősebbnek, annak dacára, hogy az USA1 nyerte az első válogatót (amit amúgy LoveBridge-en rendeztek) – innen a névbeli szám. Az előzetes értékelések egyik oka talán maga az 1-es csapat kapitánya/szponzora, Warren Spector, akinek partnere, Gavin Wolpert, valamint a Demuy–Kranyak, Bathurst–Hurd párok mind stabil profik. Nos, eddig nem tévedtek a jósok, még nem álltak továbbjutó helyen egyik nap végén sem, de közel állnak a vonalhoz, a következő két nap eldőlhet a sorsuk, mivel négy jelenleg nyolcban álló csapattal is találkozni fognak.
Az USA 2 valóban erősebbnek tűnik, ha csak annyit mondunk, hogy vezető párjuk Meckstroth–Zia, akkor senki sem csodálkozik. Jeff szokásos, több évtizedes partnere, Eric Rodwell, akivel számtalan világbajnokságot és egyéb versenyt nyertek, nem hisz az oltásokban, ezért nem játszhatott a vírussal terhes időkben, így Jeff új társat talált. Bár a licitrendszer nem a régi (állítólag Meckstroth–Rodwell precíziósának rendszerleírása egy időben meghaladta az ezer oldalt…), a rutin, az évek és a kártyaérzék sok mindent megold. Marty Fleisher, a csapat vezére Chip Martellel játszik sikeresen, Brad Moss és Joe Grue pedig a fiatalabb generáció egyik legjobb kettőse. Érdekesség, hogy a nem játszó kapitány az a Jan Martel, aki Chip a felesége, és ő az amerikai szövetség versenyeinek egyik fő szervezője és a LoveBridge-re való átállás nagy támogatója, míg az edző Thomas Bessis, a világbajnokságra ezúttal ki sem jutó francia válogatott egyik fiatal ásza. Nos, az USA2 nem kezdte jól a versenyt, alapos verést kapott hazai ellenlábasaitól az első napon, azonban azóta egyetlen 4 IMP-s Svájc elleni vereség csúfítja el az amúgy hibátlan lőlapot, amivel jelenleg vezetik is a mezőnyt. Bár az előző négy meccsből három viszonylag könnyű volt, a szerda esti norvégverés elég jól mutat az aktuális harmadik ellen.
Észak-Amerikában nem csak az Egyesült Államok indít azonban csapatot, Kanada is jogosult egy egységet harcba küldeni. Gavin Wolpert (USA1) testvére, Darren Wolpert nem emigrált a nagy testvérhez, hanem a szülőhaza válogatottjában játszik. A csapat vezére Jason Feldman, míg a legnagyobb visszatérő Fred Gitelman, aki szintén volt kanadai, majd amerikai válogatott, közben megcsinálta a BBO-t, visszavonult a profi bridzstől, majd eladta a céget, és újra játszik, láthatóan egész jól. Az első két nap jó kezdése után (8. helyen álltak) kisebb mélyrepülésbe kezdtek, ezek közül is kiemelkedik az Egyesült Arab Emirátusok elleni 52 IMP-s vereség. Jelenleg 14.-ek, és nem látszik, vissza tudnak-e jönni, bár a lehetőség természetesen megvan rá.
A többi országról ennél sokkal kevesebbet tudunk, talán Új-Zéland összeállítása ismerős: Cornell–Bach páros világbajnok, Whibley–Brown pedig szintén részese volt a 2016-os olimpiai elődöntős sikerüknek, csak a harmadik párjuk új. Kisebb hullámvölgy után (pár nagyobb vereség) újra a nyolcban vannak, jelenleg hatodikok, és nem írhatóak le, ha bírják erővel. Helyi ellenlábasaik, az ausztrálok teljesen új csapattal jöttek (jól meg is verték Whibley-éket), de kevésbé sikeresek, bár az egész úgy kezdődött, hogy a hollandok ellen pár napja kevesebb ponttal álltak fel, mint ahogy leültek… Azóta sok a szoros meccs, de a nagy győzelmek hiányoznak, 15. helyüknél nem reális, hogy sokkal feljebb másszanak.
A többi csapatról még ennyit sem tudunk, Egyiptom nyugdíjazta nagy öreg párját, akik az online játékok idején gyanúba keveredtek, így csupa ismeretlen névből állnak. Közismert még az indiai Jaggy Shivdasani, aki már 1988-ban olimpiai elődöntőt játszott, több mint 40 éve országa egyik legjobb játékosa. Ők is jól állnak, hiszen 9.-ek, korábban legyőzve Svájcot, és szerda este a közvetlen rivális belgákat is, akik most a nyolcadikok.
A Bermuda Kupában az USA2 168-cal első a szerda esti állás szerint, Svájc 160-nal második, a norvégok két ponttal mögöttük állnak. Hat európai áll most a nyolcban, de az olaszok és az írek is kevesebb mint 10 pontra vannak a bejutó helytől.
A Velence-kupa amerikai csapatairól kevesebbet tudunk, bár az USA1 összeállításában feltűnik Irina Levitina, aki már nyert világbajnokságot, de nem csak bridzsben, hiszen sakkban is már állt a világ tetején, még orosz színekben. Emma Kolesnik is ismerős név, bridzsező családba született tehetséges junior korú játékos. Nos, ez a részben fiatal csapat csak 15. féltávnál, és a bejutó helytől 30-ra vannak már, nem fogadnánk rájuk. Az USA2 viszont egy veterán felvonulás (ha hölgyekről szabad ilyet írni): Baker–McCallum, Meyers–Sanborn, Eythorsdottir–Seamon-Molson csupa többszörös világbajnok, akik megkezdték a felzárkózást, bár szinte végig a nyolcban voltak eddig is, most épp ötödikek, de közelítenek az elsőkhöz.
Ha már elsők: a címvédő svédek szerdán átvették a vezetést, ehhez pedig elég egyszerű receptet használtak – megnyerték mind a 12 eddigi meccsüket! A négy sorozatban nincs még egy ilyen csapat, ami nem meglepő. Sanna Clementsson még mindig junior korú, eddig nyert vegyes Eb-t, két női világbajnokságot, és egy női Eb-ezüstöt is mellesleg, mind csapatban… Előnyük azonban egyetlen VP a lengyelek előtt, míg a törökök a csere óta nem hasítanak, és már több, mint egy meccs a hátrányuk, de még tartják a harmadik helyet, héttel a norvégok előtt. Nyolcadikok épp most a kanadaiak, így itt is hat ország az öreg kontinensről jelenleg, de a dánok és a kínaiak centikre vannak, egyedül a németek nem állnak fényesen.
A Vuhan-kupában, a vegyes csapatok közt továbbra is él a tajvani csoda, hiszen még vezetnek (de fáradni látszanak, nagyon fájhatott az utolsó előtti Marokkó elleni szerda esti vereség), bár már csak egyetlen ponttal Kína, és hattal az olaszok előtt, utánuk csak eggyel a románok is jól állnak, és közel a németek is. Kolumbia is tartja még magát nyolcadikként, de mögöttük 14 VP-re a 13. lengyelek, tehát még bármi lehet itt is.
Itt is beszéljünk az amerikaiakról, akik két igen erős csapattal jöttek. Az USA1 Dwyer–Rimstedt, Weinstein–Wollpert párjai közismertek, míg a harmadik pár Millens–Huang kevésbé az. Az USA2 pedig szinte azonos a tavalyi ezüstérmessel: Lin–Willenken, Zur-Campanile–Rosenthal és a Rosenberg házaspár, a két profi játékos-tanár, Debbie és Michael – ők újak a csapatban. Mindkét együttes továbbjutásra áll, és meglepetés lenne, ha nem kerülnének a rájátszásba.
A szenioroknál még sűrűbb az eleje: a lengyelek 0,03 ponttal vezetnek az USA1 előtt. A belgák hátránya is csak 4 pont, és a többiek is közel vannak nagyon.
Itt az USA1-ben szintén ismert játékosok sora játszik, talán elég Drew Casent és Mike Passellt megemlíteni. Az USA2 pedig egy igazi legendát is felvonultat, Bob Hamman hétszeres(!) Bermuda-kupa-győztes többek közt, és 85 évesen is még simán a legjobbak közt van korosztályában. Tagja volt a Dallasi Ászoknak, összesen 12 világbajnoki és 50(!) észak-amerikai bajnokságot nyert. Partnere Peter Weichsel, aki „csak” kétszeres világbajnok, de van 25 bajnoki címe neki is. Igaz, ő még csak 80 éves.
Végül nézzünk pár izgalmas partit az elmúlt két napból!
Hogy ne csak szlemekről beszéljünk folyton, itt egy szép indító kijátszás.
A licit ilyesmi lehetett:
Bell–mansban jó a mentés, ki látott már ilyet? Több csapat is 6 pontot keresett vele. Az 5 kőr azonban biztosnak látszik, amíg ki nem teszi a káró kettes indulást az új-zélandi Matthew Brown és a belga Sam Bahbout. A partner üt a királlyal, és érti a csíziót, treffet hív. Ki vádolhatja a felvevőket, hogy impasszt adtak kőrben? Az egy bukásért 11, illetve 6 pontot írtak az ügyes indulók.
Egy szép licit Pierre Zimmermanntól – nem csak a pénze sok, de jól is játszik.
Nyugaton látta, hogy a kevés ponttal is benne lehet könnyen a gém, hiszen neki van 7 ütése, és könnyen hozhat a partner is kettőt – 10 pont lett a jutalma, mivel a túloldalon 3 káróig küzdöttek a társak, így nem maradt hely a felüllicitre.
Ezen a Svájc–USA2 meccsen ugyan voltak szlemek is, de más érdekességek is, például ez a felvevőjáték sokat érhetett volna.
Érdekes licit után Marty Fleisher lett a felvevő 4 kőrben.
Az 1 treff sokféle lap lehetett, az 1 káró kőrt ígért.
Fleisher a dubló király támogatást elégnek érezte ahhoz az újranyitó kontrára, hogy kőr gémet vállaljon. Normális felvételben landoltak, ami látszólag bukós viszont, hiszen kiáll két pikk, egy káró, és az adu sem húz.
Zimmermann két menet pikk után (pikk bubi, majd dáma – bizonyára a treffet kéri!) meg is hívta a kárót, és már benne is volt a felvétel! Nowosadski ütött a királlyal, és (bár szinte mindegy, de) pikket hívott, amire a felvevő gyanút fogott, és a hosszú aduból lopott. Kőr király, majd újabb kőr – ki tudja, ha kicsit tesz, talán a felvevő az ászt kéri… A tízest vitte az ász, és már csak le kellett (volna) közlekedni az adu coup-t. Balra nyilván 6–1–2–4 van, tehát le kell hívni a káró dámát (ez még ment), majd kis treff a bubihoz! Ugyan eggyel többet bukunk, ha nem ül az impassz, de jó volt az impassz esélye. Ütünk a bubival, a káró ászra eldobjuk a treff ászt, lopunk egy kárót, és a treff királlyal lemenve villát tartunk az utolsó két aduval.
Marty sajnos a treff ásszal kezdett, így már nem maradt közlekedés a teljesítéshez, egyszer nem, és –5 pont, amikor a túloldalt a 4 pikk csak 100-at bukott – viszont kereshetett volna csapatának 11-et, ha megcsinálja.
Folytatás továbbra is minden nap 11 órától a BBO-n, illetve az eredményoldalon is követhető a verseny.
©2014-2024 Magyar Bridzs Szövetség
