Bridzs

Koltai Gábor - 2012. augusztus 22.

MAGYARORSZÁG ARANYÉRMES A BRIDZSOLIMPIÁN!

Ezt nyilván már mindenki tudja, de talán többen is vannak, akik nyaralásból kifolyólag vagy egyéb okból eddig nem követték az olimpia eseményeit _most máshogy nevezik, de nekem ez akkor is olimpia – hiszen ezt is csak négyévente rendezik_. Elvileg az ő kedvükért foglalom össze az elmúlt két hétben történteket – de igazság szerint nagyon jó még egyszer végigélni az egészet. Magyarország aranyérmet nyert a bridzsolimpián!

A sikerekről sohasem lehet eleget beszélni, tehát kezdjük az elején: Az „öregfiúk” kategóriába 34 csapat nevezett, Magyarország így: Bárány György – kapitány; Dumbovich Miklós, Kovács Mihály, Magyar Péter, Szappanos Géza – játékosok.

Először két csoportba osztva vívtak körmérkőzést 16 leosztásos meccsekkel, a csoportokból az első nyolc jutott a kieséses rész főtáblájára. A magyar csapat végig az élmezőnyben szerepelve, egyenletesen jó teljesítményt nyújtva, több mérkőzésén is az utolsó leosztásokban nagyot hajrázva végül elég biztosan megnyerte a csoportját. A fegyelmezetten, nagy akarással, teljes koncentrációval és megfelelő önbizalommal játszó fiúkról ekkor már lehetett sejteni, hogy valamire készülnek...

Sokan persze azt gondolták, hogy ennek a csodálatos menetelésnek majd gyorsan vége lesz a kieséses szakaszban, és nem is álmodták volna, hogy az olimpia döntőjét az Egyesült Államok és Magyarország fogja vívni. Bevallom, ezt magam se gondoltam volna, én Magyarország–Dánia döntőt tippeltem, egy kicsit mellélőttem... _Munka közben_

A nyolcaddöntőre tehát csoportelsőként választhatott a csapat a másik csoportból ellenfelet – Szingapúr lett az áldozat, 64 leosztásban 237–60 arányú, rekordméretű győzelmet arattunk, és így simán a nyolc közé kerültünk.

Ezután következett 96 leosztásos meccsen a négy közé jutásért az igen erős lengyel csapat. Drámai mérkőzés volt, az utolsó 16 leosztás előtt a lengyelek vezettek 152–151-re. 15 leosztásban nem változott a különbség, a 170–169 pontkülönbség a kiesésünket jelentette volna. Az utolsó partiban egy nemes gémben a mieink a maximumra törekedve két szürt csináltak – úgy nézett ki, hogy ezzel talán behozzák a hátrányt, és akkor szétlövés lesz. Nem így történt, a másik asztalon a lengyelek nem mondták be a gémet – 10 pont ide. Ha sportriporterként közvetítettem volna a mérkőzést, ekkor valószínűleg ugyanúgy elcsuklott volna a hangom, mint Horváth Mariannak a londoni kardvívás döntőjében. _Dumbovich Miklós_

Nem csak a mi meccsünkön volt „krimi”, a végső győzelemre is esélyes dán szenior csapat is vezetett az Egyesült Államok ellen az utolsó parti előtt, a holland női csapat szintén egy ponttal vezetett a franciák előtt, és szintén kimaradt a gémből _így a folytatásból is_, az olasz nyílt csapat meg az utolsó 7 partiban 33 pontnyit lefaragott a 34 pontos hátrányából a lengyelek ellen. _Kovács Mihály_

A magyar–svéd mérkőzés a döntőbe jutásért "kicsit simább volt, szinte végig vezettünk – de mindig csak pár ponttal, a legnagyobb különbség _25 IMP_ a 90. parti után alakult ki, amikor egy szlem elleni indító kijátszás 16 pontot hozott. Ezután már csak tartani kellett az eredményt, végül 17 ponttal nyertünk – hogy ne mondhassák azt, hogy egyetlen lap döntötte el a meccset. Szerintem magas színvonalú mérkőzés volt ez is, meg a lengyel meccs is.

Ha nagyon választékosan akarnám kifejezni magam, akkor valahogy így fogalmaznék: „az egyenrangú ellenfelek közötti csatákat a magyarok nagyobb győzni akarása döntötte el”. Egyszerűbben szólva: nagyon jól játszottak a fiúk, és megérdemelten győztek ezeken a meccseken _a győzelmi különbség meg senkit nem érdekel már utólag_.

A másik ágon az Egyesült Államok nyert a franciák ellen, tehát az a két csapat találkozott a döntőben, amelyik az utolsó leosztásban fordította meg a mérkőzését a negyeddöntőben. Rendkívül kiegyenlített és erős mezőny jött össze a legjobb nyolcban, bárki nyerhetett volna közülük _ha a mi csapatunk nincs ott_. A játék színvonala se nagyon maradt el a „nagyokétól”, talán a végére fáradtak el egy kicsit a szeniorok – de nem a mieink! Pedig nekik nem volt pihenésre alkalmuk, hiszen csak négyen voltak – a többiek meg hat játékossal játszották végig a versenyt. Ennek ellenére a verseny végén is állták a sarat a magyarok. _Magyar Péter_

Az olimpia döntője _gondolom, sokan nézték élőben_ teljesen sima győzelmet hozott, a lendületbe jövő magyar válogatottat már senki nem tudta volna megállítani. 48 leosztás után 70 pontos vezetés birtokában mentek aludni a fiúk, majd a másnap délelőtti fordulóban kicsit kiengedve, az ebéd utániban meg harapva, 71 IMP előnnyel ültek le az izgalommentes utolsó 16 leosztásra. Végig higgadtan, fegyelmezetten, csak az ésszerű kockázatokat vállalva és teljes odafigyeléssel játszva őrizték az előnyüket, és 81 ponttal kerekedtek felül a neves játékosokból álló amerikai csapaton._Szappanos Géza_

Elképesztően nagy siker, szenzációs eredmény az „olimpiai aranyérem” – de egyáltalán nem akkora meglepetés, mint amilyennek látszik. Ez a „társaság” már „ifi" és „felnőtt” korban is Európa legjobbjai közé tartozott – sok nagy nemzetközi versenyen végzett az élen, csak a világversenyeken nem sikerült eddig dobogós helyet elcsípnie. A generáció egész pályafutásának megkoronázása ez a nagy elszántsággal kivívott győzelem – meg kellett mutatni, hogy Magyarország is ott van a térképen. Azt hiszem, többek nevében mondhatom: mi, „öregek”, akik valahol ehhez a körhöz tartoztunk és itthonról szurkoltuk végig a versenyt – magunkénak is érezzük a fiúk sikerét.

Nem volt könnyű menetelés, az biztos. 608 leosztást játszottak le 13 nap alatt a fiúk teljes koncentrációval, ezt csak azért számoltam gyorsan össze _remélem, jól_, mert szóba került a verseny sportértéke. De ezt hagyjuk… Örüljünk ennek az óriási sikernek, és legyünk büszkék rá. _Olimpiai bajnokok!_

Remélem, a teljes bridzses tábor nevében mondhatom:

GRATULÁLUNK A CSAPATNAK, ÉS KÖSZÖNJÜK!