Kezdőoldal

Sebes Gábornak ajánlom

A kontraktbridzs története tele van izgalmakkal. S nagyon jó rájuk emlékezni. Sebes Gábornak köszönhetjük, hogy a bridzs.hu-n ma böngészni lehet a Bridzsélet minden megjelent számát. Ha hozzávesszük a digitális cikkeket is, éppen a hatvanadik évfolyam utolsó cikke lehet ez. Legyen szilveszteri ajándék ez a három leosztás. A régi motorosok kettőt nyilván ismernek közülük, a harmadikat – sorrendben az elsőt – a The Bridge World legutóbbi számából puskáztam.

Totálpont
Az első bridzsvilágbajnokságot 1950-ben Bermudán rendezték három résztvevővel: az Egyesült Államok, Anglia és Európa csapata körmérkőzésen döntötte el a torna – azóta is Bermuda-kupa – sorsát. A meccseken az úgynevezett totálpontszámítást alkalmazták, azaz ha az egyik asztalon 4 pikket, a másikon 6 pikket teljesített a felvevő mansban, akkor 500 pontot írtak az utóbbi javára.

A következő hét évben Észak-Amerika és Európa – az aktuális kontinensbajnok, de 1954-ben egy francia-osztrák-svájci vegyes – válogatottja mérkőzött meg egymás ellen a világbajnoki címért. A színhely felváltva volt a két kontinens. Az Amerikában rendezett versenyen totálpontot, az európaikon IMP-t (meccspontot) számoltak.

Totálpontért küzdöttek a nagy észak-amerikai bajnokságokon is, egészen addig, amíg az 1957-es Spingold-kupán nem osztották ezeket a lapokat általános bellben:

A verseny háromnegyedénél a legjobb amerikai játékosok – Becker, Crawford, Rapée, Roth, Silodor, Stone – csapata 2000 ponttal vezetett, biztos győztesnek látszott. Ebben a játszmában Roth–Stone 7 szant licitált. Tizenkét fejütése volt, és Alvin Roth úgy vezette a játékot, hogy kiderült, Nyugat az osztótól több kőrt kapott, mint partnere, ezért a kétlapos végállásban körbeengedte a kőr bubit: ütött Kelet már szingli dámája, és felmagasodott treffje a második bukást jelentette: –200.

A másik asztalon Észak 7 pikket játszott. Volt egy extra esélye, hogy lehúzza a káró ász-királyt, lopja a harmadik kárót, hátha esik a dáma-bubi három menetben. Ez nem történt meg, maradt neki a kőr dáma bekerítése. A másik csapat játékosai már benne voltak a bridzstörténelemben, Pedro Cabral viszont azzal került be, hogy fölismerte a nagy lehetőséget. Akkor tudja a hátrányt ledolgozni, ha annál keresi a dámát, akinél kevesebb kőr van!

Igaza lett: 2310 pontot szerzett (akkor még a „százfigurás” – az aduszín öt honőrjéből négy egy kézben – pikkért megkapta a 100 pontot is), a teljes nyereség pedig 2510 totál pont volt. A meccset végül 180 pontos különbséggel nyerte meg az esélytelenebb csapat.

Soha többet nagy versenyt ezzel a számítással nem rendeztek Amerikában!

Bukás mansban
A Bridzsélet 1982. március-áprilisi számában rejtvényként szerepelt az 1981-es Bermuda-kupa döntőjének egyik játszmája:

Észak–Dél tehát 7 kőrt licitált, Meckstroth következett. Na és?

Nehogy azt higgyétek, hogy passzolt!

Akkor még a mansbeli kontrázott bukások az első száz pont után végig kétszázasával mentek tovább. Igazán jó ellenjátékkal az akkor még ifjú titánokat tízszer lehetett volna buktatni 1900-ért. A kilenc bukás 1700 pontot ért. A másik asztal 7 kőrje viszont 2210-et: a különbség 510 pont = 11 IMP.

A partinak nagy szerepe volt abban, hogy 1987-től a negyedik és többedik kontrázott bukásokért 300 pont jár az ellenfeleknek mansban is. (A kilenc bukás 1700 helyett 2300 pontot, tíz bukás 2600 pontot kóstál manapság.)

Egy kis bridzsírástörténet a játszmához.
– Mansban a sima bukásokért mindig 50 pontot kapott a buktató pár.
– 1925–1935 között az első kontrázott bukás 100, a második 150, a harmadik 200, a negyedik 250, az ötödik 300, a hatodik 350 és így tovább pontot ért mansban.
– 1935–1987 között mansban az első bukásért 100, minden továbbiért 200 pontot kapott az ellenvonal.
– 1987 óta mansban az első bukásért 100, a másodikért és harmadikért 200, minden továbbiért 300 pont jár a kontrázóknak.
– Bellben 1925–1935 között az első nem kontrázott bukás 100, a második 150, a harmadik 200, a negyedik 250, az ötödik 300, a hatodik 350 és így tovább pontot ért.
– 1935 óta bellben minden nem kontrázott bukásért 100 pontot ír az ellenvonal.
– 1935-ig az első kontrázott bellbeli bukást 200, a második 300, a harmadik 400, a negyedik 500, az ötödik 600, a hatodik 700 és így tovább ponttal büntették.
– 1935 óta a mai szabályok érvényesek: az első kontrázott bukás 200 pont, minden további 300.

A Blue Team utolsó győzelme
Igazából ez már nem is volt a Blue Team. Az 1975-ös világbajnokságra a nagy olasz csapatból csak ketten maradtak meg: Giorgio Belladonna és Benito Garozzo. Ezúttal már Pietro Forquet sem játszott, hanem Gianfranco Facchini, Arturo Franco, Vito Pittala és Sergio Zucchelli volt a másik négy játékos. Ez volt az első alkalom, hogy szkrín, azaz az asztalt átlósan ketté osztó fal mellett játszották a mérkőzéseket (mint manapság is). A selejtezőben így is csaláson kapták Facchini–Zuchellit, állítólag Facchini az asztal alatt egyik vagy másik lábával megérintette partnere mindig mozdulatlan lábát: így jelezte, milyen indító kijátszás esne jól neki…
Ettől kezdve az asztal alatt zsámolyokkal akadályozták meg az érintkezést, de nem is volt szükség rá, mert az olaszok többé nem szerepeltették a meggyanúsított párost.

A döntőben megint Egyesült Államok–Olaszország meccset játszottak. A 96 leosztás felénél az amerikaiak 73 IMP-vel vezettek, de aztán megindult az olasz henger, és öt játszmával a befejezés előtt 14 meccspontos előnyre tett szert Olaszország.

Ekkor jött ez:

A 2 treff precíziós: ötös treff és négyes major vagy hatos treff, 11–15 pont. A 2 káró relé, aztán természetes licitek 4 treffig. 4 káróval indult a kulcslicitsorozat (4 szan sem ászkérdés). Az 5 kőr kontráját érteni vélem: hívásirányító, az 5 pikkjét nem tudni, minek szánta az amerikai nagymester.

A 7 treffnek csak annyi esélye volt, hogy dubló adu király ül az impasszban. Belladonna a kőr kezdést ellopta, és sokáig bambult maga elé, mielőtt kijátszott egy treffet. Eddie Kantar a tízest adta, ütött a dáma. Az ászba esett a király… „Sorry” – sóhajtotta a nagy Giorgio, és megmutatta a lapjait. (Ezzel lett tizenhatszoros világbajnok, megelőzve a tizenötszörös Forquet-t.)

Sokak szerint Kantarnak a királyt kellett volna tennie az első adu hívásban. Belladonna esetleg a negyedik adu tízes elfogására játszott volna, és bukik…

A másik teremben az amerikaiak 6 szant játszottak tizenhárom ütéssel. Treff volt a kezdés, tehát mindenképpen teljesítettek volna, de ez a 6 szan sem jó felvétel, hiszen kőr indulásra kell hozzá a szerencsés treff fekvés.

Az olaszok 12 IMP-t nyertek ezen a játszmán, ha a 7 treff elbukik, a 6 szan teljesül, az Egyesült Államok 15 IMP-hez jutott volna. Ez 29 IMP különbség, a meccs végeredménye pedig 215–189 volt.

Ez volt a Blue Team utolsó világbajnoki címe. Belladonna és Garozzo még háromszor (1976, 1979, 1983) próbálkozott, a döntőbe mindig be is jutott a csapatuk, de győzni már nem bírt.