A bridzsklubok Rolls-Royce-a – Budai Bridzs Klub

Bő egy évvel ezelőtt, 2020. június tájékán, amikor a járvány hulláma kicsit alábbhagyott, a Hegyalja úti Budai Bridzs Klub az elsők között tárta ki kapuit a klubjátékosok előtt. Ezt az eseményt annak idején a Bridzsélet is megörökítette, azaz lapunk interjúval és részletes beszámolóval jelentkezett, főleg abból a célból, hogy a klub milyen óvintézkedéseket vezetett be a megbetegedések elkerülése végett. Talán nem sokan gondolták akkor, hogy a pandémia ilyen sokáig tart, és a bridzsezők életéből az élő játék jó néhány hónapig ismét hiányozni fog. Nagy örömmel jelentjük, hogy megint aktuális az „igazi”, hús-vér bridzs, mert a Budai Bridzs Klubban újra lehet játszani. Azon nyomban fel is kerestük a klubot, hogy első kézből tájékoztassuk az olvasókat a helyzetről.

Elsőnek azt tűnt fel, hogy se a kapun, se a kapucsengőn nem jelezték, hogy a Hegyalja út 5. számú ház 2. emeletén bridzsklub működik. Szerencsére ismertem a helyet, ezért a megbeszélt időpontban össze is jött a találkozó Csurgai Mártával, a klub vezetőjével. A kötelező formaságok (védettségi igazolvány felmutatása, erős lábtörlés, kézfertőtlenítés) után Márta első dolga az volt, hogy körbevezetett a klubhelyiségben. Ami azonnal feltűnt, az a rend és a tisztaság. Persze ebben a klubban ez már nem újdonság, mivel tavaly is ugyanez volt a helyzet. Annyi változás történt, hogy az előtér egyik elválasztó fala eltűnt, így a nagyterem mellett már egy másik nagyobb helyiség is a játékosok rendelkezésre áll. Egy kis traccs és finom kávé után Márta készségesen hellyel kínált és belevágtunk a közepébe. (Fotók: Budai Bridzs Klub)

– Sikerült tavaly nyáron komolyabb baj nélkül átvészelni a nehéz időszakot?
Csurgai Márta: Sikerült, hála a levegőt átforgató sterilizáló berendezéseknek, a kártyák, eszközök fertőtlenítésének, és a vendégeink fegyelmezett magatartásának. Egyetlen sajnálatos haláleset történt. Egyik idős, állandó játékostársunk, aki eleve nagyon rossz fizikai állapotban volt, a játék végén közölte, hogy már előző este sem volt túl jól, így kicsit betegen jött játszani, ezért a következő klubnapot kihagyja, mert nem érzi jól magát. Ezt mi a játék kezdetekor nem észleltük, mert előzetesen nem mondta, hogy bármilyen baja van. Mint utólag kiderült, a fia covidos lett és tőle kapta el a betegséget. Sajnos mindketten elhunytak. Ez nagy veszteség a klubunk és az egész bridzstársadalmunk számára, még az volt a szerencse a szerencsétlenségben, hogy ezek a fertőtlenítő gépek megteremtették azt a miliőt, hogy elhunyt klubtársunk senkinek se adta át a betegséget. Persze azóta is terjednek a pletykák, hogy nálunk fertőződött meg, de ez nem igaz, mert ha így lett volna, akkor a többi vendégünk közül is valakinek baja esik. A gépek tehát jól vizsgáztak, éjjel-nappal mennek, nálunk senki nem kapta el a Covidot. Ugyanúgy ügyelünk arra is, hogy rendezett és tiszta legyen a környezet.

– Mikor zártatok újra be? Egyáltalán hogyan érintett ez a járvány?
CSM: Már az az öt hónap is eleve ráfizetéses volt, amikor nyitva voltunk, mert azt gondoltam, hogy nekem is és mindannyiunknak mentálisan jót tesz, ha össze tudunk jönni. De maga az, hogy talpon voltunk, hogy volt egy közös cél, azzal az emberek életét hosszabbítottuk meg, ezáltal jobb lett a kedélyállapotuk. És akiknek jó a kedélyük, azok könnyebben egészségesek tudnak maradni. Persze a szervezés és egyeztetés sok időbe telt, de a nyár egész normálisnak tűnt, átlagban volt 7-8 asztalunk. Novemberben zártunk be, egy nappal azelőtt, mielőtt a kormányfő bejelentette, hogy nem lehet rendezvényeket tartani. Valószínűleg minket figyelt és ezután reagált…

– Több klubvezető a BBO-n folytatta a klubéletet. Mit tettél a kieső idő alatt?
CSM: Én nem akartam a BBO-n keresztül bevételt szerezni, mert nekem az élő játék a fontos. Nekünk nem volt jogosultságunk versenyrendezésre, a 2020-as tavaszi alkalmak kivételével nem is rendeztünk Hegyalja-versenyt a BBO-n, mert nem szerettünk volna megterhelni ezzel egy külső versenyszervezőt. Azt se tudtuk, hogy a karantén meddig húzódik el, és úgy láttam, hogy nagy a kínálat, sokat lehet játszani, így felesleges, hogy eggyel több legyen, aki elvesz mástól egy versenylehetőséget. Igazán annak próbáltam megfelelni, hogyan vészeljük át az elkövetkezendő hónapokat.

– Konkrétan mit tettél?
CSM: Mindent kikapcsoltunk, leállítottunk, amit lehetett, sajnos a kiemelt közös költséget és a rezsit így is fizetni kellett, szóval erősen zsebbe kellett nyúlni. Van még jelentős hitelünk az ingatlanra, ugyan a moratórium halasztó hatályú, de persze végül ki kell fizetni mindent.

– Mekkora összegről van szó?
CSM: Másfél millió veszteség biztosan összejött. Ráadásul ezen felül a holt időben volt még legalább ugyanennyi pluszköltségem is, mert belső építészként úgy éreztem, még kényelmesebbé kellene tenni a klubot, így a válaszfalak, gipszkartonok eltüntetésével a klub immár 25 asztallal kényelmes játéklehetőséget tud biztosítani.

– Úgy tudom, hogy kompenzálásként a szövetség anyagi támogatásban részesítette a klubokat, hogy ne menjenek teljesen tönkre. A Budai Bridzs Klub is kapott támogatást?
CSM: Igen. A Magyar Bridzs Szövetség, miután számlákkal, papírokkal igazoltuk létezésünket, céljainkat, 200 ezer forintot utalt át és 100 csomag kártyát is nekünk ajándékozott. Ezúton is köszönjük. A kártyák egyébként is nagyon jól jöttek, mert a fertőtlenítések miatt annyi kártya használódott el az öt hónap alatt, mint máskor három év alatt.

– Kitaláltál valamilyen újdonságot is?
CSM: Igen, felmerült, hogy etikai és egyéb kérdésekben is kellene némi továbbképzés, mert a BBO-on pl. mások a kopogási szabályok. Földi József felajánlotta, hogy csütörtökönként a verseny előtt tart erről egy konzultációt, melyen szívesen válaszol egyéb felmerülő kérdésekre is. A részvétel persze nem kötelező, de aki akar, részt vehet ezeken a mini foglalkozásokon. Németh Ádámtól is kapunk segítséget, ő egy olyan applikációt készített a klub számára, mellyel az interneten keresztül lehet nevezni, partnert keresni. Ennek elérhetősége a honlapunkon megtalálható a „jelentkezés játékra” fül alatti linkre kattintva. A klub napi működését biztosítja a klub stábja, Forgács Erika a jobbkezem, Somlai István a számítástechnika felelőse, és Dénes István a jövő letéteményese, aki az oktatást is biztosítja a klubban.

– Májusban nyílt meg a klub. Milyen a hangulat?
CSM: Nálunk mindig nagyon kulturált a hangulat. A Covid előtt ugyan az egyik játékosunkkal volt probléma, de amióta megváltunk tőle, ez ügyben nincs gond, barátságosak egymással és továbbra is szeretnek ide járni az emberek.

– Milyen napokon van és mennyibe kerül a játék?
CSM: Minden nap van játék. Hétfőtől péntekig fél hatkor, szombaton és vasárnap 4 órától kezdődik a verseny. A játék klubtagoknak 800, a többieknek 1000 forintba kerül.

– Hány leosztást játszotok és melyik napon játszanak a legtöbben?
CSM: Legalább 28 leosztást játszunk és általában Howell rendszerben, ha magasabb a létszám, akkor a Mitchellt részesítjük előnyben. A hétfői és a csütörtöki napokon jönnek a legtöbben. 

– Van valamilyen terved a közeljövőre nézve?
CSM: Igen, Magyar Ádámmal megbeszéltem, hogy havonta egyszer egésznapos versenyt szervezünk a Hegyalján, terveim szerint a szemben található étterem biztosítja majd az ebédet, Ádám pedig a magas színvonalú játéklehetőséget.

– Amit hiányolok, az a klub reklámja. Szinte titokban tartod, hogy működik a klubod.
CSM: Igen, erre valóban nem fordítunk elég időt, ebben mindenképpen javulnunk kell. Igyekezni fogunk. Ezt a cikket már olvashatják a 2015-ben indított Facebook-oldalunkon is, amelyet a napokban fogunk újraindítani. Sajnos a társasház többsége nem engedélyezte a hirdetési lehetőséget a földszinti homlokzaton, de megpróbálok a második emeleti homlokzatunkon egy molinót elhelyezni, amihez tudomásom szerint nem kell a hozzájárulásuk.

– Tavaly ünnepeltétek a 100 éves Csollány Károlyt, aki aktív tagja a klubnak. Azt hiszem, a világon kevés 100 éven felüli aktív bridzsjátékos létezik. Ő 101 éves korában is játszik?  
CSM: Igen! Karcsi bácsi játszik nálunk és jó egészségnek örvend, koccintani fogunk a 101. születésnapon is.

Be kell fejezni a beszélgetést, mert lassan szállingóznak a játékosok, és hamarosan kezdődik a játék. Persze jó néhány játékost ismerek közülük a régmúltból. Nagyon kedves ismerősöm Zentai Judit, akit sikerül elkapnom néhány szóra. (A két interjúalany: jobbra Csurgai Márta, szemben Zentai Judit)

– Azt tudom rólad, hogy nagyon régóta, szinte a kezdetektől fogva látogatod a klubot.
Zentai Judit: Igen, az első perc óta.

– Rendszeres látogató vagy?
ZJ: Igen, egy héten háromszor-négyszer játszom itt.

– Mióta játszol, hogyan ismerkedtél meg a briddzsel?
ZJ: A családban rendszeresen játszottunk, de nem a sztenderd rendszert, hanem a kávéházit. Miután a te segítségeddel megismerkedtem a sztenderddel, kezdtem klubokba is járni. De legszívesebben ide jövök.

– Úgy emlékszem, hogy stewardessként dolgoztál a Malévnél. Így gondolom, nem volt elegendő időd, hogy nagyon elmélyülj ebben a csodálatos játékban.
ZJ: Igen, de amióta megszűnt a Malév és az állásom, kerestem magamnak egy nagyon hasznos és kellemes elfoglaltságot. És újra rátaláltam a bridzsre.

– Fix partnered van, vagy több játékossal is játszol?
ZJ: Általában három partnerrel játszom. Van egy hétfői, egy keddi, és egy szerda-csütörtöki partnerem.

– És ezen kívül a BBO-n is játszol?
ZJ: Igen, és ameddig voltak versenyek Budaörsön, a Toronya utcában, akkor gyakran játszottam ott is. Nagyon szeretem a bridzset, ez a hobbim.

– Mivel sok klubban játszottál már, így jól ismered a kínálatot. Mi a véleményed a Budai Bridzs Klubról?
ZJ: Ez a klub a bridzsklubok Rolls-Royce-a. Szép a környezet, jó a társaság, és barátságos, szinte családias a hangulat. Általában széles réteg játszik itt, a legtöbbjük magas beosztású, kvalifikált ember. Van köztük volt Statisztikai Hivatal elnöknő, diplomatafeleség, vezérigazgató és – stewardess is. Nem veszekedősök, nem lekezelőek, hanem jóindulatúak a játékostársak. A titok azt hiszem az, hogy itt szeretik egymást az emberek. Ha például süteményt süt valaki vagy leszedi a gyümölcsöket a telkén a fáról, mindig gondol a többiekre is, és hoz egy kis kostolót. De megkérdezik azt is, hogy vannak a gyerekek, unokák. Persze ez nem jelenti azt, hogy túlságosan békés a játék, vannak itt társasági, de erős versenyjátékosok is, ellenük különösen szeretek játszani, mert tőlük tanulni lehet. (A fotón jobbra a 101. születésnapját az idén ünneplő Csollány Károly)

– Ezek szerint vannak ambícióid, hogy eredményesebb játékos legyél.
ZJ: Igen, szeretnék fejlődni, de nem az az elsődleges célom, hogy hányadik leszek, hanem az, hogy jól érezzem magam és minél többet tanuljak.

– Lassan kezdődik a verseny. Szeretném megnézni, hogyan megy a játék. Megengeded, hogy kibiceljek az asztalodnál néhány partit?
ZJ: Persze, sőt, örülök neki.

A hangosbemondó hívó szavára a játékosok gyorsan leültek játszani. Szinte síri csend honolt a teremben, csak a kártyák suhogása hallatszott. Az volt a tervem, hogy néhány partit megnézek, de nem úgy, mint az a mester, akit megkértek anno, hogy kibiceljen pár leosztást. Rendben, mondta ő, de az első hibánál felállok. Elkezdődött a licit. Passz, mondta az osztó, és a mester felállt. Én persze maradtam, annak ellenére, hogy ez a történet eszembe jutott.