Kezdőoldal

Egy üveg madeira fölött beszélgettünk a Griffin Klub bárjában egy tegnap éjjel történt eseményről. A gaz címzett a bioszofisztikus tudományok nyugalmazott professzora volt, akit tudálékossága miatt Titkármadárnak is neveztek.

Á. Á. Tétova Tapsi partnereként – számára merőben szokatlan módon – asztal volt egy 6 kőr felvételben. A professzor, aki ezúttal Rozmár Róberttel játszott, lehúzott egy ászt, amivel ütésben maradt. A Tapsi ütötte a következő hívást, majd miután úgy vélte, nem ad ki többet, terített a következő szavak kíséretében:

– Kiaduzok. Minden ütés az enyém.

Ez volt a vonalon az adufelszerelés:

K986543

AJ7            

– Egyszer nem – mondta Titkármadár –, az adu dáma nem esik.

– Hol a dáma? – érdeklődött Á. Á. vészjósló hangon.

– Történetesen nálam van – válaszolta a professzor –, de ennek nincs jelentősége.

– Már hogyne volna – dörögte Ártány –, nagyon is van. Mivel nálad van a dáma, Róbert idegen színt fog dobni az adu király lehívásakor, ezért az impassz a dáma ellen automatikus.

– Az a felvevő, aki terített, nem impasszolhat. Lásd a Szabályzat 72.^** pontját – jelentette ki a professzor diadalmasan. Az egész Szabálykönyv a kisujjában volt, és az ilyen helyzetekben elemében érezte magát.

– Másfelől – szólt közbe a kezdettől Á. Á. ellen kibicelő Csimpánz Csárli –, mi a biztosíték arra, hogy Tapsi a királlyal kezdi az aduzást és nem az ásszal?

– Ha a dáma mellett a tízes is hiányzik, ez a nyilvánvaló játéktechnika – vágott vissza Ártány.

– És ki állíthatja – kötözködött tovább Csárli –, hogy Tapsi rendelkezik az elemi ismeretekkel?

A professzor hívta a zsűrit, és Bagoly Béni, a rangidős kibic neki adott igazat. A 72. paragrafus utolsó mondata minden kétséget kizárt, Béni fel is olvasta:

– „A vitatott igény vagy lemondás feletti döntés során a tornavezető állapítsa meg a játszma eredményét mindkét fél számára legméltányosabb módon, de ha bármilyen kétség merül fel, azt az igénylő ellen kell eldönteni.”

– A törvény tisztelete képezi a civilizált társadalom alappillérét – jelentette ki Titkármadár, mialatt bevésett 100 pontot vonal felett saját maguknak.

Ezért volt Á. Á. dühös, és a bosszúra nem is kellett sokáig várnia.

Néhány nappal később ismét Tapsival játszott Kelet helyén Titkármadár és ezúttal Csimpánz Csárli ellen.

70 a vonal alatt:

Dél kontrázott 2 szan felvétele ellen T. T. lehívott három menet treffet, majd kitette a pikk királyt.

– Állj! – kiáltott rá Á. Á. – Én ütöttem, én hívok!

De ezzel sajnos elkésett.

– Soron kívüli hívás az ellenfél részéről – nyilvánította ki a professzor, majd minden szótagot élvezettel elnyújtva idézte az 57. paragrafus passzusait.

A Tapsi harákolt, Csárli önelégülten vigyorgott. Ártány nem szólt, csak mormogott, és látszott, hogy erősen töri a fejét valamin, miközben Titkármadár áttekintette a helyzetet.

Az asztalt nézve két bukás nyilvánvaló. Most, hogy ekkora ajándékot kapott az ellenfelektől már csak egy kis szerencse kell a teljesítéshez. Élve a szabályzat adta jogával kijelentette:

– Elfogadom a soron kívüli hívást, és kötelezem Á. Á.-t, hogy a legnagyobb pikkjét adja az ütéshez.

Á. Á. egyetlen hang nélkül tette a pikk ászt, majd az összegereblyézett ütést kitolta az asztal sarkára, így Tapsinak nyújtózkodnia kellett, hogy maga elé húzza azt.

– Nahát, Á. Á. hogy meghunyászkodott – jegyezte meg az egyik kibic.

– Valóban meglepő – vélte Bagoly is.

Á. Á. lesütött szemmel a Titkármadárhoz fordult.

– Elnézést kérek, professzor – kezdte csendesen –, de véletlenül megláttam egy lapot a partnerem kezében, miközben összeszedte utolsó ütésünket. A káró király az, ami kikandikált a sor szélén. Nem mintha ez befolyásolná a játékomat… – tette hozzá. – Vagy erre is van valami paragrafus?

– Persze, hogy van – vágott vissza a professzor. – A 49. cikkely világosan fogalmaz: „Ha az egyik ellenjátékos meglátja partnere valamelyik lapját, az a lap büntetőlappá válik.”

– Úgy érted – kérdezte Á. Á. egészen behízelgő modorban –, hogy az ilyen lapot azonnal ki kell játszani, amint lehetőség nyílik rá?

Titkármadár gyanakodva nézett rá. Ez a viselkedés teljesen szokatlan volt Ártány részéről.

– Én… Én azt hiszem… – próbált a vitába kapcsolódni T. T.

– Te maradj csendben – intette le Á. Á. –, és tedd ki a káró királyt az asztalra.

– Ez most valami trükk? – szűrte a szót a fogai közt a professzor.

Gyanakvásában minden szál haja égnek állt.

– Az a káró király tehát most büntetőlap, amit a legelső alkalommal ki kell játszani? – ismételte meg az Ártány. Már semmi szelídség sem volt a hangjában.

– Ez pontosan így van, de én eltekinthetek a büntetéstől – mondta Titkármadár.

– A törvény tisztelete képezi egy civilizált társadalom alapját, ha jól idézem a szavaidat – szólt Á. Á., és ezzel kivágta a pikk bubit, amire pikkje nem lévén, Tapsinak bele kellett dobnia a káró királyt.

Az előbb még bukhatatlannak látszó felvétel ezzel teljesíthetetlenné vált. Titkármadár ütött a pikk dámával, lehívta a tizenharmadik treffet, és két kőrt, majd a káró ász és kis káró következett abban a reményben, hogy Tapsi szorongatja a káró dámát is. De ez nem így volt. Azzal, hogy partnere királyát sikeresen eltakarította az útból, Á. Á. meg tudta szerezni az ütést, és a pikk hívások három bukást eredményeztek.

T. T. értetlenül  fogadta a történteket.

– Tudod – mondta nekem később a bárban –, nem hiszem el, hogy Á. Á. meglátta a káró királyomat. Egyáltalán nem ott volt a kezemben, ahol állítása szerint észrevette, hanem a másik oldalon, a kőr kettes mellett, így biztosan eltakartam előle. Kíváncsi vagyok, miért mondta ezt. Másfelől – folytatta Tapsi vigyorogva –, nem hozott nekünk többletütést, mindenképpen csak egy káró ütésünk volt, és függetlenül az én figyelmetlenségemtől amúgy is megbukott volna a felvétel. Nem igaz?

* Lefordíthatatlan szójáték. A szerkesztők által Marilyn Monroe Diamonds Are a Girl’s Best Friend című híres dalának címéből képzett nyelvi lelemény

** A szerző halála (1987) óta a Szabálykönyvet többször is módosították, ezért a cikkben említett szakaszok hivatkozási száma eltérhet a jelenleg érvényben lévőtől