Kezdőoldal

Mielőtt belekezdenék az írásba, le kell szögeznem, hogy itt egy erősen szubjektív, elfogult cikk következik. Akit ez zavar, inkább bele se kezdjen.

Hazánkban a rendszerváltás előtt nem sok bridzsklub működött, és azok is meg kellett hogy feleljenek a minket körülvevő társadalmi viszonyoknak. Azóta az egész civil világ feléledt, sokszínűbbé vált, és természetesen ugyanez igaz a bridzsre, konkrétan a klubokra is.

Kezdjük azzal, hogy én hogyan kerültem kapcsolatba a Palával. Amikor ez megtörtént, már egy ideje működött a klub. Én pedig hosszú évek óta kiváló kapcsolatban voltam a klub házigazdáival, a Mezei-Honti házaspárral. Nyertünk együtt budapesti csb-t és Magyar Kupát is, Katival pedig elég sokszor játszottam egy időben.

Az történt, hogy már nyolc-tíz éve tartottam tanfolyamokat egy főiskolán (a későbbiekben egyetemen), amikor váratlanul megkerestek az intézmény vezetésétől azzal, hogy a birtokomban lévő aláírt, lepecsételt papír (tulajdonképpen szerződés) nem érvényes, és ha folytatni szeretném az akkor éppen megkezdett tanfolyamomat, akkor fizessek nekik bérleti díjat. Az általuk megnevezett összeg jóval magasabb volt, mint az én várható bevételem, tehát azonnal cselekednem kellett. Felhívtam Katiékat, tudnának-e segíteni. A következő tanfolyami óráimat már a Palatinuson tartottam.

(A szerző kék ingben; az asztalon tabletek, azokon folyik a bridzs – Fotók: Mezei Katalin)

Ez nagyon jó érzés volt, hiszen nem tudom, mihez kezdtem volna, ha nem sietnek a segítségemre. Azóta is azt tapasztalom, hogy egyrészt kiválóan lehet velük együttműködni, másrészt mindenkinek helyet biztosítanak, aki a mi szép játékunkkal szeretne foglalkozni, bármilyen formában. És ez a filozófia nekem nagyon tetszik.

Heti hat napon át versenyek, havi egy vasárnap pedig real time verseny – ez az alap. Tanfolyamok özöne, mindenkit befogadnak – főleg persze potenciális tanítványokat, de néha, mint az én esetemben, oktatókat is.

Délelőtti ún. edzések, emellett rendszeresen „privát asztalok” – utóbbi azt jelenti, hogy leülhet négy ember a klubban, kap asztalt, kártyát, sőt, ha igényli, esetenként némi szakmai segítséget is.

Rendszeresek a különböző ifi rendezvények, volt, amikor a Kibic Klub kapott helyet az Újpesti rakpart 8. szám alatt, de nyilván volt még sok más is – el is felejthettem valamit, meg hát nincs is teljes rálátásom a sokszínű programra.

Nem tagadhatom, hogy számomra a helyszín is nagyon vonzó. Egyrészt az Újlipótvárosban születtem, ott töltöttem életem első bő három évtizedét, minden utca közeli ismerősöm. Másrészt Újpestről, BKV-val nagyon nem mindegy, hová kell mennem játszani. A Pala a lakásomtól kiindulva kb. 35 perc.

Én szeretem a klub büféjét is – egyszerű, de végül is minden megvan benne, és nem is drága.

A falakon látható dolgokra is jó ránézni. Fel sem tudom sorolni, hány érdekesség van. Egy rövid matematikatörténeti áttekintés, két régi Népszabadság címlapja érdekes eseményekről történ beszámolóval és így tovább. Engem legjobban Molnár C. Pál grafikái vonzanak – szerintem csodálatosak, mindenkinek javaslom, hogy nézze meg őket, ha még nem látta.

Ami a legfontosabb, az a klub szelleme. Az első a humor, ami áthatja a falakat is. Gyakran gurulunk a nevetéstől. Persze nemcsak mi, a klub gazdái/dolgozói, hanem a vendégeink is.

(Edzenek a fiatalok, ezúttal kártyával)

A másik az, hogy milyen módon viszonyulunk a szabályokhoz. Ez nem könnyű, viszont szerintem Kati ezt mintaszerűen csinálja. El kell ugyanis kerülni azt, hogy a klubjátékosok rosszul érezzék magukat, de a szabályokat nyilván be kell tartatni. Ennek megfelelően nagyon kevés a büntetés, de gyakori eset annak elmagyarázása, hogy mit miért nem szabad, mit hogy kellett volna csinálni. És ha ez így történik, a klubjátékosok is megértik a szabályok lelkét – legalábbis többnyire.

Ez azért is nehéz, mert a zsűrihívást sokan (egyébként még a versenyjátékosok is) sértésnek tartják, de legalábbis így kezelik. Én már hosszabb ideje egy példán keresztül próbálom elmagyarázni a tanítványaimnak és a klubjátékosoknak is, hogy miről van itt szó. A fociban ott van a pályán a bíró, vannak segítői is, tehát egy adott esetben látják, hogy taccsra ment-e a labda, és ha igen, kinek a javára kell bedobást ítélni. A bridzsben nincs minden asztalnál bíró, így hát ha úgy érezzük, kiment a labda, oda kell hívni, ő majd dönt.

A járvány tombolása idején Kati a BBO-n keresztül próbálta egyben tartani a csapatot. Ez nagyon sok munkával járt, de persze hamar kialakultak bizonyos automatizmusok. Az online versenyek is jó hangulatúak, bár néhányan tettek kellemetlen megjegyzéseket (mint mindig mindenhol), de ezen túl kellett lépni. A járvány elmúltával sok energiával próbáljuk újraindítani a klubot, főleg az élő versenyeket. Ezeket nem pótolhatja az otthoni fotelből történő játék. A nyár valószínűleg még nehéz lesz, de szeptembertől – reményeim szerint – újra teljes gőzzel üzemelhet a klub, amely számomra biztonságot, nyugalmat és otthonosságot jelent.

A klubversenyek kezdete a Paltinus Bridzsklubban

Hétfő 18.00
Kedd 16.30
Szerda 18.00 (LoveBridge)
Csütörtök 18.00
Péntek 18.00
Szombat 16.30

Emellett szerdán 14.30-tól van egy kifejezetten amatőröknek kiírt verseny, a fiatalok pedig vasárnap 14 órától játszanak.