Ottlikkal Bécsben, 1934-ben (III.)

Próza, 1980
Fényképes, német nyelvű igazolványt kaptam, hogy a BH állandó belső munkatársa vagyok. Ami csakugyan kellett, mindenféle privilégiumhoz. A drága, előkelő Grand Hotelban folyt a verseny, ott szálltam meg – ráment a napi húsz pengőm, amit kaptam –, s onnét telefonáltam meg esténként, lapzárta előtt, az anyagot Budapestnek. „Drámai fordulatok!” – „Hajnali mérkőzés!” – „Kapcsolják a bécsi telefont a gyorsírókhoz!” – kiabálták a BH folyosóin. – Aztán végül ez jött: „Magyar zászlók a bécsi Grand Hotelen! – megnyertük a bajnokságot.” „Adj még anyagot. Négyhasábos cikket csinálunk.” A magyar csapattal reggeliztem mindig, addigra már ott volt a hotelban – s persze az utcán is – a BH friss száma, benne az este leadott cikkemmel. Páratlan oldalon. Ki merné erre már azt mondani, hogy „örökbecsű”?
 
Budapesti Hírlap, 1934. június 14., csütörtök
Kedden ért véget a Nemzetközi Bridzs Liga hatnapos bajnoksága a Grand Hotelben. Piros-fehér-zöld zászlók hirdetik, hogy tíz nemzet közül a magyarok szerezték meg ezt az újabb győzelmet. A Kärtnerring lámpái alatt estélyi ruhák, autók, kettőzött rendőrőrszemek. A nagy versenyt befejező bankettre három minisztert is várnak és Bécs város polgármestere, Schmitz is bejelentette részvételét.
 
Végre féltíz órakor megérkeznek az előkelőségek, a szálló hallja is kiürül, a várakozó játékosok több mint százan, átsietnek a bankett-terembe. Mindenki a magyarokat ünnepli. A fényes díjakat Fey közbiztonsági miniszter felesége adja át a győzteseknek, felköszöntők hangzanak el, ünnepi a hangulat. A magyar csapat nevében Leitner Ferenc köszöni meg az ünnepeltetést. A terembe egyre újabb és újabb pótasztalokat állítanak, annyi vendég érkezik, amennyire nem is számítottak. A magyar csapat győzelmét mindenki nagy rokonszenvvel fogadta.
 
_Ez a fénykép a magyar versenybridzs legfelemelőbb pillanatát örökíti meg: az Euróba-bajnokok mögött az eredménytábla, előttük a serlegek. Két kupát nyert a válogatott – a kiírás szerint különdíj járt a legnagyobb meccspontkülönbséget elérő csapatnak. Az Európa-bajnok magyar csapat balról: Keleti Andor, Klór László, Cohen Rafael, Alpár Imre, Décsi László, Leitner Ferenc_
 

A csapatfotók története
Boóc András az elmúlt év nyarán a kiváló walesi szakíró, Patrick Jourdain, majd Ernesto d’Orsi, a bridzs világszövetség korábbi brazil elnökének segítségét kérte. Utóbbi, aki Décsi László partnere is volt, Ágnes Décsitől, a kiváló játékos özvegyétől vett át és továbbított egy tíz fotót tartalmazó albumot, amelyet hálásan köszönünk. A korszak jeles eseményeit bemutató további képeket, a kapcsolódó történetekkel együtt mutatjuk majd be.

 
A magyar bridzs világhegemóniája
Bajnokságunk annyival inkább értékes, mert először vettünk részt a Liga versenyén. Ez a győzelem fényes betetőzése annak a nemzetközi sikersorozatnak, amely mintegy két évvel ezelőtt megindult. Az első nemzetközi versenyünk Berlinben imponáló győzelmünkkel végződött s akkor kezdtek felfigyelni a magyar bridzssportra. Rövidesen ezután a pörtschachi osztrák–magyar versenyt nyertük meg, majd a budapesti nemzetközi tornán szereztük meg az első helyezést a legjobb angol, osztrák és a félelmetes hírű holland team előtt. 1933-ban a Budapestre látogató holland Goudsmit-csapatot vertük meg és néhány hónappal ezelőtt a háromcsapatos osztrák–magyar versenyen értünk el döntő győzelmet. A Bridge World Olympic problémaversenyének magyar győzelme az amerikai bridzsvilág figyelmét is felénk fordította.
 
A páratlanul izgalmas finis
A hétfői mérkőzéseinken a magyar akarat legyőzte a lehetetlent. Két teljesen reménytelen meccset sikerült eldöntetlenre harcolni. Az angolok és a hollandok több mint húsz ponttal vezettek ellenünk, ami emberi számítás szerint behozhatatlannak látszott. A bajnokságot ezen a napon nyertük meg. A magyar csapat soha még ilyen kitűnően nem játszott. A kedd délutáni mérkőzések előtt az volt a helyzet, hogy a második helyünk már elvehetetlen.
 
A verseny azért teljesen nyílt volt, a győzelemre nekünk, a hollandoknak és az osztrákoknak egyaránt esélyük volt. A délutáni osztrák–holland összecsapás a hollandok győzelmével végződött, amivel az osztrák együttes visszaesett a harmadik helyre. Most már csak az volt a kérdés, sikerül-e a svédeknek megverni Goudsmiték csapatát. Mi a belgák ellen játszottunk és amikor 26 pontos győzelmünkkel véget ért a játék, a holland–svéd meccsről bíztató hírek érkeztek. A teljesen kimerült holland csapat nem bírta behozni a svédek ötpontos vezetését. _Az Európa-bajnokság végeredménye a bécsi bridzslapban_
 
Eredmény azonban még nem volt. Mintegy háromnegyed óráig tartott a várakozás teljes bizonytalanságban. Végre megjött az örömhír: 28 ponttal győztek a svédek. A hollandok azonban óvtak: állítólag felcserélődött néhány játszma. Hosszas tárgyalások a zárt zsűri-szobában – még mindig nem tudjuk, győztünk-e. Végre megjelenik a folyosón Stern dr., a torna elnöke és gratulál a vele szembe siető Keleti Andornak: „Megnyerték a bajnokságot!” Pillanat alatt terjed el a hír a szállóban. A magyarok rohannak a telefonhoz Budapestet hívni és egymás kezéből kapják ki a hallgatót, hogy elsőnek beszélhessenek az otthoniakkal. Az idegenek jószívvel gratulálnak még a magyar kibiceknek is.
 
Kitűnő rendezés
Az Osztrák Bridzs Szövetséget minden elismerés megilleti. Kitettek magukért és alaposan rá is fizettek a gavallérságukra. A rendezés olyan mintaszerű volt, amilyent még bridzsversenyen nem láttunk. Tíz asztal játszott állandóan, ezek közül öt elzárt teremben, öt pedig a nyilvánosság közepette. A nézők számára fenntartott teremben öt kis kerítés vette körül a játékosokat, amelyen belül rajtuk kívül csak a bíró és két versenyjegyző tartózkodhatott.

A jegyzők naponként voltak szolgálattételre beosztva. Hirdetőtáblák, eredménylapok, program, a technikai kellékek minden igényt kielégíthettek. Az ízlésesen dekorált játékbokszok mindig az ott küzdő nemzetek zászlócskáival voltak díszítve. A székek hátlapján a játékosok névtáblái lógtak. Soha semmi fennakadás nem volt. A zsűrinek mindössze két esetben kellett ítélkezni, egyszer egy elkallódott kőr kettes miatt, másodszor pedig egy téves bemondás fölött. A programot percről percre be lehetett tartani és nemcsak a versenyzők, hanem a kibicek is meg voltak elégedve az időbeosztással. Tanulhatunk az osztrákoktól versenyt rendezni.
 
A magyar licitálási rendszer győzelme
A versenyt tulajdonképpen a licitszisztémánk nyerte meg. Nemcsak a hollandok, hanem az osztrák és az angol csapat tagjai is a bridzs legmagasabb klasszisába tartoznak. A játéktechnika biztonsága ugyan a mieinknél szinte 100 százalékos, evvel azonban még nem tudtuk volna a bajnokságot megnyerni. A meccspont-különbségek túlnyomó részét a licitálásbeli különbségek adták. Különösen a hollandok elleni második félidőben tűnt ki, milyen gépszerű pontossággal tudják a magyar játékosok a helyes kontraktot bemondani.


_Két oldal a Színházi Élet 1934. évi 27. számának Darvas Róbert vezette bridzsrovatából_


Mind a hat magyar kiküldött kitűnően játszott. Az első három nap bizonytalanságai után olyan erővel feküdtek a versenybe, hogy a győzelem nem maradhatott el. Leitner Ferenc nagyszerűen bevált a homogén Fészek-játékosokkal is. Miután alapjában véve ugyanazt a rendszert játsszák, egy ilyen megbízható játékos beállítása az idegen csapatba nem jelenthetett veszedelmet. Décsi László, Cohen Rafael és Keleti Andor úgyszólván nem hibáztak. Alpár Imre nagyszerű formát játszott ki és számos meccspontot köszönhettünk neki. Klór László, a csapat egyik legnagyobb erőssége, sokszor kimerült volt, jelentéktelen hibái azonban csak viszonylagosak. Őtőle 100 százalékos játékot kell követelnünk. A csapat végeredményben egyetlen tagját sem nélkülözhette és a győzelemben teljesen egyforma rész illeti mind a hat játékost.
 

 
Ehhez a tudósításhoz nehéz bármit is hozzátenni – inkább csak megerősítésül egy-két megjegyzés:
– a licitálási rendszer alatt nem a kidolgozott konvenciók tömegét kell érteni, csak egy-két rögzített elvet, amik mentén célratörő licitvezetéssel általában jó felvételekbe lehetett jutni. Jellemző volt az egységes felfogásra, hogy a magyar csapatban nem voltak fix párok – elég változatos összeállításokban ültek az asztalhoz.
– a magyar csapat az Európa-bajnokság előtt olyan sikereket ért el, hogy nagy esélyesként indulhatott a versenyen. Talán a túlzott elvárás, talán egy világverseny semmivel össze nem hasonlítható hangulata nyomta a csapatot, de a verseny első felében nem tudta stabilan hozni a legjobb formáját.
– a „második félidőkben” már megmutatkozott az, amiről Ottlik írt: akkor is a magyar csapat volt a mezőny legjobbja, ha igen szoros küzdelemben harcolta ki a győzelmet. A sportban a legjobbak tudása általában akkor jön ki, amikor arra a leginkább szükség van: a mérkőzések, versenyek végén. 1934-ben a magyar csapat volt a legjobb _ide kívánkozik egy megjegyzés: 2012-ben a szeniorok minden fontosabb mérkőzésüket úgy nyerték meg, hogy eleinte az ellenfél vezetett_.
 
A csapat szerdán este 7 órakor érkezett meg Budapestre a bajnoki serleggel, a meccspont-kupával és a serleg kicsinyített másaival. Ugyanis nemcsak a bajnokságot, hanem a legtöbb elért meccspontra kiírt díjat is megnyerték. Csütörtökön az esti hajóval jönnek meg Edward Mayer vezetésével az angol játékosok, akik az itthoni bridzsezőinkkel mérik majd össze erejüket.