Ottlikkal Bécsben, 1934-ben (II.)

Cohen, Bridzsélet 1973. április
Amikor egy nap késéssel megérkeztem a Grand Hotelba, folyt a játék a termekben délután, este, bele az éjszakába. Láttam, hogy nem nagyon lehet Cohen közelébe jutni, pedig szerettem volna. A hallban vagy a télikertben az „egyeztetés”-nél alig tudtam átfúrni magam a nagyrészt estélyi ruhás tömegen. A szobámból sem mertem felhívni Cohent, csak a szünetben láttam messziről, egyenes tartásával az újságírók, fényképészek közt, karján szép fiatal madonna-arcú szőke feleségével. Körülvéve mindig a nemzetközi nagyságokkal. Oroszlánnak láttam őt, a sok nagy nemes vad közt. Korai ősz csíkkal a hajában, ő volt a legnagyobb, legnemesebb ragadozó. A második este, ahogy a délutáni fordulók véget értek és indultam sietve az eredményekért, egyszerre csak elállja valaki az utamat. Felnézek. Cohenék. Azt hittem, véletlenül szaladtunk egymásba.

 
Cohen szigorú arccal, s amúgy mellékesen, azt mondja:
– A Hartmannál vacsorázunk. Itt van szemben a sarkon.
– Igen? – néztem rá kicsit hülyén talán. Egy pillanatnyi szünet támadt. Aztán Ica elnevette magát:
– Hát úgy érti, hogy tartson velünk, ha nincs okosabb dolga. – Ezt sem felejtettem el, hisz csak rongyos 39 éve történt. Talán észrevették, hogy egyedül csellengek, elanyátlanodva. De ki az, aki egy nagy világverseny feszült izgalmában, amikor minden idegszála másutt jár, minden figyelme súlyosan „foglalt”, egyáltalán észrevesz egy másik emberi lényt? Ettől fogva velük, és a magyar nagyvezérekkel vacsorázhattam, ebédelhettem, reggelizhettem minden nap, mint a világ legboldogabb embere.

Budapesti Hírlap, 1934. június 13., szerda
A magyar csapatnak tegnap volt a legnehezebb napja. A lejátszásra kerülő négy meccs közül a kora délutáni az angol, az éjfél utáni pedig a holland mérkőzés volt. Mind a két ellenfelünk vezetett több mint húsz ponttal, ami reális számítások szerint behozhatatlannak látszott – az ilyen kitűnő ellenfelekkel szemben. Ebéd után, háromnegyed kettőkor kezdték az angol–magyar mérkőzést. A mieink Klór-Alpár-Leitner-Keleti felállításban játszottak az angol E. Mayer-A. Kehoe-Domville-C. Kehoe együttes ellen. A magyar team kifogástalanul játszott, szinte hiba nélkül, de az angolok is. A versenyt mégis 18 pontos győzelemmel fejeztük be, ami végeredményben, az első félidő pontjaival együtt eldöntetlent jelentett.
 
Bizakodó hangulatban ültek le bridzsezőink a csehek ellen. Esélyeinket erősen növelte a hír, hogy a cseh csapat éppen akkor verte meg az előttünk álló osztrákokat. A csehszlovákokat, bár elég jól játszottak ellenünk, mégis 30 meccsponttal győztük le. A következő meccs elég könnyű volt. Összesen 66 pontos győzelmet arattunk a norvégek teamje felett.
 

A Grand Hotel
Az 1934-es Eb helyszíne, a bécsi Grand Hotel egyrészt élő legendája a monarchia korszakának, másfelől luxus szállás a legigényesebbeknek. A Grand Hotel Wien Bécs belvárosában, a Kärntner Ring 9. szám alatt található, a bécsi opera, a híres Kärntner Strasse és a Stephan dóm közvetlen közelében.
 
Anton Schneider bécsi szállodatulajdonos 1862-ben vette meg azt a telket, amelyen ma a Grand Hotel áll. A telekre a kor egyik legnevesebb építészével, Carl Tietzcel egy bérházat építtetett. Néhány évvel később hotellé alakította át. A Grand Hotelt, Bécs első ilyen típusú hoteljét 1870. május 10-én nyitották meg ünnepélyesen. A szállóban ekkor háromszáz szoba, kétszáz fürdőszoba, egy gőzhajtású lift és egy abban az időben szenzációnak számító távíróhivatal volt.
 
Még 1870-ben Anton Schneider megalapította az Első Bécsi Hotel Részvénytársaságot. A részvényesek lettek a Grand Hotel új tulajdonosai. Az első közgyűlést 1870. június 1-én tartották a szálló nagytermében. A Grand Hotel gyorsan a bécsi üzleti élet középpontjává és ezzel híressé vált. 1894-ben Johann Strauss itt ünnepelte ötvenéves pályafutását. A szálloda hírneve miatt nehéz volt ott szobát szerezni, többnyire minden szoba foglalt volt.

1911-ben a Grand Hotel kibővült, megvásárolták a két szomszédos épületet, a Kärtner Ring 11.-et és 13.-at. A két épület nagy átépítések után szervesen beilleszkedett a Grand Hotelbe. Az épület ezzel még száz szobát és számos elegáns szalont nyert.
 
1945-ben be kellett zárni, és tíz évig orosz csapatok lakták. 1957-ben csekély renoválás után újranyitották, de egy év se kellett hozzá, hogy eladják az osztrák kormánynak, amely a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek _IAEA_ ajánlotta fel. Így a Grand Hotel épülete több mint 20 évig az IAEA székhelye lett.
 
Az IAEA 1979-ben elhagyta az épületet, és a Duna melletti Bécsi Nemzetközi Központba költözött. 1989-ben az All Nippon Airways vette meg az épületet. Mielőtt megkezdődött a Grand Hotel újjáépítése, méreteit az eredetire csökkentették. A külső homlokzatot meghagyták, az épület belső részeit teljesen átrendezték.
 
Az újjáépített Grand Hotel Wient 1994. június 14-én avatták fel. Az újjáépítés költségei százmillió euró tetttek ki. A célt elérték: a szállónak nemcsak dicsőséges múltja van, hanem fényes jövő előtt is állt.
 
A szálloda 2000-ben ünnepelte 130. születésnapját. Május 30-án hatszáz meghívott vett részt a nagy bálteremben tartott fogadáson. 2002-ben a JJW Hotels & Resorts vette meg a szállodát. Azóta a Grand Hotel Wien egyike a „világ vezető hoteljeinek”.

 
Éjfél múlt már, amikor a 4. számú versenyboksz körül gyülekezett a nézőközönség. A magyar–holland mérkőzést mindenki látni akarta. Már félórával a kezdete előtt igyekeztek maguknak helyet biztosítani, székeken és asztalokon ülve, kapaszkodva, frakkokat és párizsi modelleket összegyűrve, de egy tapodtat sem engedtek a nehezen kivívott kibic-pozícióból.     
 
Végre megérkeztek a játékosok. Décsi és Klór az elzárt teremben küzdöttek a holland Einhorn–Van Bemmel Suyck pár ellen, Leitner és Keleti pedig a nézők fantasztikus gyűrűjében a két Goudsmit ellen. Az első három osztás kitűnően kedvezett nekünk. A hollandok három bukással mentették egy kisszlemünket, ami nem volt teljesíthető. Leitner egyet bukott egy százfigurás két treff-játékban, míg ugyanekkor a hollandusoknak terített 5 kárójuk volt a lapban. Játékosaink hangulata erősen bizakodóvá kezdett alakulni. Minden hívást, minden bemondást a legnagyobb erővel igyekeztek átgondolni.
 
Tizenhat osztásig úgyszólván hiba nem esett. Ekkor történt, hogy Keleti megállt három kőrnél és négyet lehetett csinálni. A parti azért nem volt nagyon lehangoló – a hollandok sem fogják bemondani. Utána ismét szerezni látszottunk pontokat. Megfeszített akarással küzdött mind a négy magyar játékos. A nézők ámulatba estek, ilyen ragyogó bridzset talán még soha nem láttak sehol és még az ellenünk drukkolók sem tudták visszatartani tetszésük hangos kifejezését, amikor Keleti egy briliáns ellenjáték-kombinációja elbuktatta Goudsmit három káróját, – míg ebből a lapból Cohen négy pikket teljesített. Egy másik osztásban Leitner gondos indulása révén kettőt buktak a hollandusok három szanban – Keleti elfogta hátulról Goudsmit kőr dámáját, ugyanakkor a mieink ezt is teljesítették.
 
A verseny csúcspontja a holland meccs második félideje volt. Az Ottlik által említett két parti közül az egyik az egész verseny legemlékezetesebb partija. Ez már sokszor szerepelt különböző cikkekben, könyvekben, de talán mégis érdemes felidézni.
Nyílt terem:


Keleten ülve Keleti ütötte a kis treff indulást, és mit hívott?
 
Amíg ezen tépelődünk _már aki nem ismeri a partit_, addig nézzük, hogy mi történt a másik teremben. Először is helyesbíteni kell a tudósításban közölt összeállítást, de több forrás szerint a zárt teremben Cohen–Décsi játszott. A licitmenet és a lejátszás az ábrán követhető, a parti száma és szkórhelyzet nem „korhű” – nem maradt fenn ezekre vonatkozó utalás. A kislapok és az égtájak is eltérnek a partit felidéző különböző forrásokban, de a lényeg mindig ugyanaz.    
 
A licitmenetek is érdekesen alakultak. A hollandok elindították Észak lapját, de megálltak gém alatt. A holland Dél a szinte biztosan rosszul ülő káró király mellett a partnere rosszul ülő treff és pikk figuráit is „bekalkulálta” – ezért fékezett. Décsinek közel se volt induló ereje – a kettős színtalálkozást jól értékelve mégis látott gémlehetőséget a passzos partnerrel is.
 
Nézzük végig Cohen felvevőjátékát:  


Cohen az ellenfél játékából következtetett a 4–1 adu elosztásra – a második ütésben a határozott treff hívás az aduk elleni támadás szándékát mutatta. Mi lett volna, ha Cohen másodszor is aduzik? Nyugat ugyanúgy játszik, visszatartja a kőr ászát, majd amikor üt vele, akkor treffet hív. Ezt az asztalon kell lopni, és csak káró lopással lehet kézbe jönni. Nyugatnak ekkor több aduja marad, és mindenképpen üt két adut.  
 
Mit hívott Keleti a második ütésben a másik teremben a 3 káró ellen? Nem próbált lehívni még egy treffet, hanem pikkre váltott – így két pikk lopáshoz jutva buktatta meg a 3 kárót. Ez a játék akkor is jó, ha Délnek hatos a kárója, és Nyugatnál van a két hiányzó ász. Látott lapokkal a treff hívás is jó, mert Dél kirövidül, ha aduzik.
 
Keleti–Leitner ellenjátéka a másik partiban is „nyerő” volt.

 
Észak 1 treff indulása után Kelet közbeszólt 1 kőrrel – végül Dél játszott 3 szant. Leitner kis kőr indulását _akkoriban szigorúan figurát mutatott a kicsi indulás_ Keleti habozás nélkül az ásszal ütötte, és úgy hívta vissza a kilencest. Fritz Goudsmit hosszan gondolkodott, de végül nem találta ki a kőr fekvést, és kettőt bukott. A másik asztalon a magyarok megéltek a 3 szanban.
 
Az utolsó parti azonban tragikus volt. Keletiék 7 treffet licitáltak és elbukták egyszer – a hollandusok csak az ötöt mondták be, bár a kisszlem elvehetetlen volt. Tíz pontot adtunk le ezen a játszmán, ami éppen a győzelmünkbe került. Négy órakor kezdték számolni az eredményt a hollandok, a magyarok és a versenybíróság. Nyolcszori újraszámolás után végre megállapították, hogy 32_!_ pontot nyertünk ebben a húsz osztásban, ami az első félmeccs eredményével együtt 8 pont a javunkra, de sajnos, ez csak eldöntetlen. Ha megvertük volna a hollandokat, az Európa-bajnokságot is megnyertük volna – az egész 3 meccsponton múlt.
 
A 18. és utolsó fordulóban a magyar csapat megint győzelmet aratott _14 ponttal verte le a belgákat_, míg a favorit holland csapat vereséget szenvedett a svédektől, akik 23 ponttal verték le a majdnem teljesen veretlen hollandusokat. Magyarország és Hollandia végeredményben egyenlő győzelem-aránnyal végeztek, miután azonban Magyarország meccspontjainak száma nagyobb volt, a magyar csapat nyerte meg a bajnoki címet.

 
A magyar csapat izgalmas végjáték után, a verseny második felében fantasztikus teljesítményt nyújtva nyerte meg az Európa-bajnokságot.
 
Ausztriától vereséget szenvedett a csapat, az angol és a holland csapat elleni, vesztésre álló mérkőzést a második félidőben döntetlenre mentette – a többi csapatot pedig meggyőző fölénnyel verte meg _a holtversenyt eldöntő jelentős meccspont különbség alapján biztos vagyok benne, hogy a maihoz hasonló eredményszámítás esetén ennél simábban végzett volna az élen a magyar csapat_. A második helyezett Hollandia Svédországtól kapott ki és rajtunk kívül az angolokkal játszott döntetlent. A harmadik osztrákok a hollandokon kívül a csehektől kaptak ki és az angolokkal végeztek döntetlenül. Anglia senkitől sem szenvedett vereséget, de az öt döntetlen csak a negyedik helyre volt elég.