Ottlikkal Bécsben, 1934-ben (I.)

Pontosan nyolcvan évvel ezelőtt kezdődött el Bécsben a magyar csapat részvételével a III. Bridzs Európa-bajnokság. Magyarország anyagi okok miatt nem tudott részt venni az első kettőn, így a válogatottunk ekkor szerepelt először a versenyen. Egy-két sikeres nemzetközi szereplésen viszont ekkor már túl voltak a magyar bridzsezők, ezért mindenki nagy várakozással tekintett a verseny elé. Ottlik Gézának a versenyről szóló visszaemlékezéseit és eredeti tudósításait változtatás nélkül közöljük. Három terjedelmes tudósítása jelent meg a verseny idején a Budapesti Hírlapban – ezekhez igazodva idézzük fel az akkori eseményeket. A kiegészítések forrása a Magyar Bridge 1934. júliusi száma, Ottlik Géza egyéb írásai _a naponta leadott rövid híradások és a lap „mellékletében”, a Vasárnapi Újságban utólag megjelenő partik_, és természetesen az internet.

Próza, 1980
Jött a tavasz, s egy csütörtöki napon késő éjjel azt mondta valaki a szerkesztőségben: „Ma kezdődik a bridzs Európa-bajnokság. A mieink máris kikaptak a hollandoktól.”
– Az még csak a félidő volt – feleltem. – Megnyerjük a bajnokságot.
Bókay, a főszerkesztő, felfigyelt.
- Mi? Megnyerjük? Hát akkor eredj ki tudósítani a lapot. Terikém!
Így aztán alig pár órával később, s életemben először repülőgépen, szálltam Bécs felé, mint „saját kiküldött tudósítónk”.

Budapesti Hírlap, 1934. június 10., vasárnap
A Grand Hotel egész földszintjét lefoglalta egy hétre a bridzsjáték. Európa tíz országának a válogatott csapata küzd a bajnokságért csütörtök óta. Az előkelő szálloda előcsarnokában hatalmas táblák hirdetik a verseny eredményeit, programját, a sorsolásokat, az asztalok elhelyezését, valósággal térkép kell hozzá, hogy eligazodjon az ember a termek és asztalok útvesztőjében. Az épület két szárnyát a versenyek idején úgyszólván elblokádírozták egymástól – sokévi tapasztalat eredményeképpen –, nehogy egyetlen néző is átmehessen a már látott lapokkal a duplikát asztalhoz, ahol az ellenpárok játszanak. Bizony, ez szigorú intézkedés, a „kibicek” legnagyobb mulatságát vették el vele, és hogy mégis tömve van minden játékszoba, ez bizonyítja, hogy Bécs a bridzs igazi hazája.
 
Az Európa-bajnokság hat napja a bécsi „Ünnepi hetek” kellős közepébe esik; előadások, koncertek, táncversenyek csábítják a közönséget – és a szellemes kártyajáték még ezzel a konkurenciával is megbirkózik. Ma délben egyébként a polgármester ünnepélyesen fogadta az egybegyűlt 68 bridzsjátékost. Sietve kellett nekik megreggelizni, nehogy elkéssenek a kora reggel, fél 1 órakor rendezett fogadásról.
 
Tizenkét óra előtt ugyanis nem igen ébred föl egy versenyző sem – ez azonban megbocsátandó lustaság, mert majdnem minden „este” reggelig „dolgoznak”. A magyar csapat pénteken délután 5 órától kezdve reggel 4-ig játszott négy team ellen, összesen 80 osztást. Ma este három meccsük lesz, vasárnap csak kettő, hétfőn és kedden ismét három.
 
Mindössze hatan vannak a csapatban, ezek közül is leginkább csak négyen játszanak, a hihetetlen szellemi munka, állandó feszült koncentrálás mellett tehát még egy rendkívüli fizikai erőkifejtésre is szükség van – ha mégis megállják a helyüket, ez igazán sportgyőzelemnek lesz mondható.
 
Az EB lebonyolítási rendje
A bridzsező társadalom az előzetes tájékoztatások alapján teljesen tisztában volt a lebonyolítási szisztémával. A bridzset nem ismerőket meg Ottlik nyilván nem akarta ezzel elriasztani – ezért az írásaiban mellőzte a lebonyolítás részletes ismertetését. A korabeli forrásokból táplálkozva pótoljuk ezt a hiányt.
 
A versenyre 10 ország nevezett, és 40 leosztásos mérkőzésekből álló teljes körmérkőzés volt a szisztéma alapja. Ami kicsit furcsaságnak tűnik, az a mérkőzések „kettéosztása”. A csapatok csak egy mérkőzést játszottak egymás ellen, de két részletben, két különböző napon. Az első három napon minden mérkőzés első félidejére _20 leosztás_ került sor, a második félidők pedig a „második körben” mentek le. Ez a szisztéma rendkívül izgalmas végkifejletet eredményezett – szerintem kár, hogy manapság senkinek sem jut eszébe ehhez az ötlethez visszatérni.
 
A mérkőzések értékelése is teljesen más volt akkoriban. 10 meccspont _ma IMP_ különbségig döntetlen volt a mérkőzés, ennél nagyobb meccspont különbség az egyik csapat győzelmét jelentette. A győzelemért a többi csapatsporthoz hasonlóan két pont járt, a döntetlenért pedig egy. Azonos pontszám esetén a „gólkülönbség”, az összesített meccspont különbség döntött.
 
A meccspontokat is másképpen számolták, itt egy korabeli táblázat eredetiben:


Az írások is eltértek valamennyire a mai írástáblázattól, például a robber-bridzsből ismert 100 figura akkoriban még a versenyírásban is szerepet kapott. A kontrázott bukásokat folyamatosan növekvő pontokkal büntették, minden újabb bukás az előzőnél „többet ért”. Így mansban rendre 100, 150, 200… volt a kontrázott bukások darabja, bellben pedig minden bukás ennek a duplája. Ez a skála nem rossz _mansban 100, 250, 450, 700, 1000… – bellben 200, 500, 900,1400, 2000…_ – most is be lehetne nyújtani a nemzetközi szövetségnek újításként.
 
A pénteki négy félmeccsükben még nagy balszerencsével is küzdöttek. Először az angol team ellen játszottak 20 leosztást, amely az angolok 27 pontos vezetésével végződött. Az egyik játszmában az angol pár belicitált egy kisszlemet, hazárd és bizonytalan módon és mondanunk sem kell, hogy teljesítette is a szerencsés, valószínűtlen elosztás következtében. Többi vezető pontjukat Décsi, egyik világklasszis játékosunk fatális elhúzása révén szerezték. Az osztrák csapat elleni félmeccs óriási érdeklődés mellett zajlott le, teljesen eldöntetlenül szakadt félbe, 0:0 állással. A mieink kitűnően játszottak, az osztrákok is nagyon eredményesen, mégis a balszerencsének köszönhettük az eldöntetlen félidőt.
 
A mi Keleti–Décsi párunk ugyanis elbukott egy 4 pikkes kontraktot, az ellenfél lopása folytán – ugyanebből a lapból a másik asztalnál Leitnerék az ellenvonalon kimentek 5 kőrre, amiben egyet buktak. Ez az egy bukás egy kitűnően elgondolt bravúros mentés lett volna természetesen, ha a 4 pikkben véletlenül nincs egy lopásos bukás. Ausztria csapata egyébként a következő felállásban játszott ellenünk: Herbert, Kaltenegger, Blühdorn és Zimmer.
 
A magyar team balszerencséjéhez az is hozzátartozik, hogy a pénteki másik két meccsen – a norvégok és a jugoszlávok ellen, akiket minden körülmények között könnyen vertünk volna – soha nem látott ragyogó formát játszottak ki. Egészen felesleges módon, hisz a végeredményben csak a győzelem számít, nem a meccspont különbség. Illetőleg külön díjat írt ki a rendezőség a legtöbb meccspontot elért csapat részére, függetlenül a bajnoki eredménytől. A norvég és jugoszláv csapat elleni nagy győzelmekkel egyelőre ezt a pozíciót tartjuk, a legtöbb pozitív meccspontot a mi csapatunk szerezte eddig. Az eredmények persze még messze vannak a véglegestől. A bajnokság csak az utolsó percekben fog eldőlni – valószínűleg. Bár a hollandusok _Goudsmit, Goudsmit, Van Bemmel Suyck, Zeldenrust_ kitűnőek és veretlenek, még nagyon sok esélyünk van a győzelemre.
 
Ekkor Ottlik még balszerencsének minősítette a végső győzelemre nem esélyes csapatok ellen begyűjtött „felesleges”, a győzelemhez már szükségtelen meccspontokat – nem gondolt arra az eshetőségre, hogy ezeknek a pontoknak később mégis szerepe lesz.
 
Sajnos nagyon kevés parti részletes leírása maradt fenn – de akkoriban még nem lehetett a lapokat, a licitmenetet és a lejátszást utólag megtekinteni az interneten. Amit a tudósító a saját szemével látott, amit a szkórlap tanulmányozásából és a játékosok elmondásából összehozott – ezek voltak a források, amikből meríteni lehetett. Az alábbi parti a szombat este játszott, dánok elleni mérkőzésről való. Északon Alpár, Délen Leitner ült. A kép eredeti, az újságból van „kivágva” – a két káró kilencesért az akkori szerkesztőségnél kell reklamálni…
 
A magyarok páros licitje így zajlott:

 
Észak erős kettes indulása után Dél 2 szan licitje negatív volt, legfeljebb 1/2 trikkes lapot jelentett _tehát legfeljebb egy király lehetett benne, de egy színből király-dáma már nem_. Ezután minden licit természetes volt, Dél 5-5 elosztást ígért a nemesekben, és akkoriban „fejetlen” _A, K, Q_ színeket nem nagyon licitálgattak. Alpár tudta, hogy gyorsütés nem áll ki, ezért mondta be a szlemet.
 
Kis pikk indulás után Leitner lehívta a két magas kárót _kézből treffet dobott_, majd treff ász, treff lopást játszott. Pikk király, pikk lopás, treff lopás után lement az asztalra az adu királlyal, és ekkor ezek a lapok maradtak:


Leitner kárót hívott, Kelet pedig tehetetlen volt. Belopott a kőr nyolcassal, de hiába. Leitner felüllopta, pikket lopott az adu ásszal, és az újabb káró hívásával megszöktette a kézben lévő kőr hetesét. Nem hinném, hogy nyílt lapokkal jobban lehetett volna játszani ezt a partit. A másik asztalon ezekből a lapokból a dánok 6 szanig merészkedtek, és hármat buktak benne.
 


A Magyar Bridge 1934. júliusi számában lelkes beszámoló található a versenyről, a nagy magyar siker részleteiről. Az összes pontos eredményt nem sikerült „kihámozni” ebből az utólag készített összefoglalóból sem – ezért a verseny történetét inkább Ottlik beszámolóin keresztül követjük végig. _A képen az 1934-es magyar válogatott, balról: Leitner Ferenc, Alpár Imre, Cohen Rafael, Klór László, Keleti Andor, Décsi László_

Néhány kiegészítés forrása a „szaklap”, például a rendezőség és a résztvevő csapatok összeállítása a következőképpen szerepelt benne.
 
Versenybizottság: Ing. Emil Klein, Dr. L. Lenkei, Dr. H. Löwy, H. C. Retzer, Dr. E.v. Stockert
 
Versenybíróság: Dr. F. v. Foregger, Dr. Melville Smith
 
Csapatok:
Anglia _Ed. Mayer, Ellinger, Kehoe, Furse_
 
Ausztria _Grünblat, v. Blühdorn, dr. Kaltenegger, Herbert, Pollak, Fleishmann, Zimmer, Meisl_
 
Belgium _Delhaye, de Leu, de Cecil, Coeckelbe, Girard,báró Greindl, de S. Germain, Seitzer_
 
Csehszlovákia _Sipos, Goldschmidt, Hass, Jolsech, Löwinger, Stokach, Tugendhat, Vajda_
 
Dánia _Warburg, Harhoff, Möller, Nandrup, Samsing, Rosenlov_
 
Hollandia _Goudsmit, Goudsmit, Bemelsuyck, Einhorn, van Houten, Zeldenrust_
 
Jugoszlávia _Klein, Alkalay, Blagojevic, Engalivec, Kastl, Ladányi_
 
Magyarország _Alpár, Cohen, Décsi, Keleti, Klór, Leitner_
 
Norvégia _Brun, Aall, Frönsdal, Gunderson, Onsager, Sörensen, Nielsen_
 
Svédország _Wennberg, Wennberg, Andersson, Kock, Werner_