Kezdőoldal

Amikor Négyesi Gyuri a megyeri temetőben felkereste dr. Molnár Harry sírját és ott egy rövid levelet hagyott, nem gondolta, hogy néhány hétre rá Dunaújvárosból kap lelkes telefonhívást. „Annyira örülök, hogy felfedeztek bennünket!” – mondta Marczinus Kati, Harri bácsi unokahúga. (Klór László, Alpár Imre, Molnár Harry, Hernád István, Décsi László – az 1932-es, budapesti győzelem a magyar bridzs egyik nagy győzelme lehetett, hiszen a fotót a Molnár- és a Décsi-hagyatékban is megtaláltuk, a közölt másolatot pedig a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának köszönhetjük)

Kati később beszélgetést szervezett testvéreivel, akik máig felejthetetlen történeteket meséltek nagybátyjukról. Sándor édesapjára emlékezett, akit a Horthy-érában a Népszava lobogtatása miatt állítottak elő, súlyos ítélet várt rá, de Harri bácsi (ők így említik) fantasztikus védőügyvédekkel jelent meg a tárgyaláson, és együtt nevetségessé tették a vádakat. A hölgyek közben azt az esetet említik, amikor édesanyjuk röviddel a háború után súlyosan megbetegedett, csak az akkor nehezen megszerezhető kristályos penicillin segíthetett rajta. Ekkor Harri bácsi elővette féltve őrzött arany Doxa-óráját, és nemsokára az életmentő gyógyszerrel tért haza.

„Nagyon jó ember volt” – foglalják össze a jellemzést, és megmutatják az általuk őrzött trófeákat.

1.  A World Bridge Olympic, az amerikai szövetség által kiírt első bridzsvilágversenyt 1932-ben rendezték meg először. A szimultán feladványverseny Budapesten a Fészek Klubban április elsején este 8-kor kezdődött (az eredetileg előírt másnap hajnali 2 órás kezdést hozták előre külön engedéllyel). A nevezési díj személyenként 2 dollár volt. Tizenhat parti várt megoldásra. A helyi értékelők szerint Klór László és dr. Molnár Harry második lett Kelet–Nyugat vonalon, de ezt a nemzetközi zsűri felülvizsgálta, így nyerhette meg a kiváló magyar pár a helyi vetélkedő trófeáját.

2. „Budapest párosbajnoksága 1934. évre november 18. 19. és 22-én került lebonyolításra a Diplomások rendezésében és helységeiben. A szövetség »kísérleti« bajnokságnak deklarálta ezt a versenyt, miután eddig még párosbajnokságot Magyarországon nem rendeztek és így a rendszer nem volt kipróbálva. A bajnokságon 32 pár vett részt, közülük négy került a döntőbe: I. Molnár Harry (Diplomások)–Miklós Tibor, II. Schönberger–Köves (DSC), III. Hoffmann–Gárdos (MTK), IV. Kállai–Fleischmann (Gyöngyösi Vívóklub).” Magyar Bridzsélet, 1934. december 1.

3. „Amint azt korábban megírtuk, Budapesten nemzetközi bridzsversenyt rendeztek, amely tegnap váratlanul a magyar csapat győzelmével fejeződött be, ötnapi küzdelem után. A magyar csapat összeállítása a következő volt: Molnár–Klór–Décsi–Alpár–Hernád. A csapat a világhírű angol bajnokcsapatot is megverte. Az angolok elragadtatással nyilatkoztak a magyar versenyzők tudásáról, és meghívták őket angliai visszavágó mérkőzésre. Az angolok második helyen végeztek, a harmadik és a negyedik helyet szintén magyar csapatok nyerték, míg az osztrákok az ötödik helyre szorultak.” Budapesti Hírlap, 1932. november 3.

Molnár Harry, az elsőbridzsvállalkozó
How many English bridge players know what a „Molnar coup” is? How many, for that matter, have heard of Dr. Harry Molnar himself? The Hungarian master is one of the world’s greatest bridge analysts… – kezdi cikkét Norman de V. Hart a Daily Telegraph egyik 1940. januári számában (róla már megemlékeztünk, ő volt a Darvas-könyv, a Right through the Pack társszerzője vagy inkább „angolosítója”). Kérdései ma is megállnák a helyüket még a hazai bridzsezők körében is.

A Molnár-cselt a névadó állítólag 1930-ban játszotta meg először, de azt részletesen öt évvel később ismertették az Újság október elsejei számában. A lényeget a feltaláló így összegezte: „A hosszú adus lapban az adukat hazalopjuk, a rövid, de zárt aduval aduzunk és erre eldobjuk azt a színt, amit lopni szerettünk volna.” Az angol cikkből vett példán ezt egyszerűbb lesz követni:

Dél 7 kőrt játszik pikk király indulásra. Pikk ász, pikk lopás, káró dámával vissza az asztalra, újabb pikk lopás, ezután az asztal eredetileg rövid aduival elveszi az ellenféléit, és eldobja rá az erős kéz vesztő treffjét. A kérdésre, hogy egyáltalán miért gondolt a terítettnek látszó partiban 4–0-s aduelosztásra az ellenfélnél, dr. Molnár így válaszolt: „Aznap nagyon sok szélsőséges elosztással találkoztam.” A technikát az amerikai szakirodalom reverse dummy playnek említi.

A „magyar mester” százhúsz évvel ezelőtt, 1897. október 6-án Kohn Henrikként született Jánosházán, 1912-ben magyarosított, 1915-ben pedig jogi tanulmányokba kezdett a Budapesti Tudományegyetemen. A világháborút követő években azonban nem volt könnyű jogi diplomával elhelyezkedni. Így tett egy kis kitérőt, verseket írt, kötete is megjelent, ekkor lett Harry, de szerencsére a kontraktbridzs pont időben jött ahhoz, hogy 52 lapra tegye fel az életét.

A harmincas évek elején lett itthon a bridzs szórakozásból vagy szerencsejátékból, a teljesítmények összehasonlíthatósága révén sport. A versenyág a csapatjáték volt, kaszinók, klubok együttesei mérték össze tudásukat. A hozzáértést pedig nemzetközi feladványversenyeken lehetett igazolni.

Hősünk hamar kitűnt, tehetsége, intellektusa meg az a néhány év, amennyivel idősebb volt a korszak legjobbjainál, tekintélyt kölcsönözhettek neki. Így ő rendezi az első budapesti csapatbajnokságot 1930-ban, még a bridzsszövetség megszületése előtt. A következő évben már nemcsak rendező, a Molnár Team nyeri a bajnokságot Molnár, Ferenczy, Keleti, Klór összeállításban. A döntőben a Fészek együttesét győzik le. Közben beindul az európai bridzsélet is, de csapatunk nem jut el az első két Európa-bajnokságra. Versenyzőink azonban biztosak abban, hogy nem a legjobbak győztek, hiszen az országok közötti barátságos találkozókat rendre a magyarok nyerték. Ezért 1932 novemberében dr. Molnár megrendezi az első budapesti nemzetközi tornát, amelyen társaival az angol bajnokcsapat előtt győzedelmeskednek.

A bridzs iránti országos érdeklődés új lehetőségeket kínál, ő lesz a Pesti Hírlap bridzsrovatának vezetője, majd 1932-ben elindítja ugyanezt a sportágban különleges szerepet játszó Színházi Életnél. Ezek után nem meglepő, hogy a szövetség hivatalos lapját is ő jegyzi alapító főszerkesztőként.

Kiváló versenyzői kvalitásait eredményei mellett partnerei és csapattársai minősítik, valamennyien a honi bridzs legendái voltak. Mégis felhagy a versenybriddzsel, újságírói feladatait Culbertson(!), Darvas, Leitner veszik át. És bár a rangsorokban egyesületen kívüliként továbbra is a legjobbak közé sorolják, váratlan elhatározással teljes figyelmét az amatőr bridzs felé fordítja.

Molnár Harry-féle Brids-iskola
Nem vagyunk benne biztosak, hogy Molnár Harry Brids-iskola című könyve mikor jelent meg először, a nálunk levő kötet második kiadás, a „copyright 1933” jelzés azonban vonatkozhat az elsőre is.

A könyv két részből áll, az első címe „Portlandbrids. I. rész Elemi iskola.” Márki Benedek ebben onnan kezdi a játék megtanítását, hogy ismerteti a francia kártya lapjait, és ott fejezi be, hogy öt mintajátszmán bemutatja, mi minden fordulhat elő a játékban.

Aztán még közli a „portlandbrids”, a „plafondbrids” és az „aukcionbrids” írásmódját.

A portlandbrids tulajdonképpen a mai bridzs vagy kontraktbridzs. Ez utóbbi kifejezést a könyv is használja, és nem magyarázza meg, miért teszi a címbe a másikat. (De mert tudjuk, hogy Európában sokáig az 1815-ben alakult, londoni Portland Club volt a legfőbb whist- és bridzsszabályalkotó tekintély, úgy hisszük, itt lehet a megoldás kulcsa.)

Aztán jön a „Portlandbrids. II. rész Középiskola. Írta: Molnár Harry”, és elszabadul a pokol! „Könyvünknek ez a része logikai alapon kívánja az olvasót a szigorúan vett játék elemeibe bevezetni, a haladó játékost pedig téves felfogásából a helyes útra vezérelni, és mindenesetre a játékosok tudását lesz hivatva továbbfejleszteni.”

Aztán:  „Igyekeztem a könyv keretében a modern magyar bridslicit minden egyes szempontját világosan kidomborítani, érthető magyarázattal tárni az olvasó elé mindazokat a logikai meggondolásokat, melyek annak alkalmazására vezettek és használatát alátámasztják. Ennek a speciálisan magyar licitnek az alapját Cultbertson munkája rakta le, melyeknek átvételében fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki Klinger Pál, a kiváló magyar bridsteoretikus s versenyjátékos és Kenedi Sándor, Culbertson magyar interpretálója.”

Annyira szeretnénk visszaadni azt a lelkes, egyben kioktató hangvételt, amellyel minden magyarázatát kommentálja, és amivel érzékelteti, hogy valóságos tudományt sajátít el, aki az ő gondolatait követi, miközben állandóan hangsúlyozza, hogy nem olyan nagy dolog jó bridzsezővé válni!

„Kedves Barátom a bridsben, szükségesnek tartom előrebocsátani számodra ezeket a bevezető sorokat, mert jómagam is nem is olyan régen, ezelőtt 5 évvel tanultam meg bridsezni, s amikor a formai ismertetésen túljutottam, megrendülve éreztem, hogy ez borzasztóan komplikált játékot én soha, de soha megtanulni nem fogom. Ezt a kétséget akarom benned eloszlatni, ha a következő oldalakon talált anyag első pillanatra talán megemészthetetlennek tűnnék fel számodra.”

Lássuk, hogyan magyaráz: „A normális fogalmát a bridsben kell elsősorban tisztázni. A licitálás ugyanis a kalkuláláson alapul, és ennek bázisa a lapoknak a normális eloszlása a négy játékos kezében, vagyis az úgynevezett elosztás. Jól figyeljük meg! A normális alatt sohasem értünk szabályos elosztást! Szabályos elosztás ugyanis az volna, hogy az egyes színek körülbelül egyforma számban vannak egy-egy játékosnál képviselve. Az ilyen szabályos elosztás a bridsben ritka. Normális tehát az, ha nincs szabályos elosztás.”

Hm.

A mester újra és újra leírja, hogy a „magyar licit”, a „magyar szempont”, a „magyar specialitás” mennyire különbözik minden mástól, és mennyivel jobb is, de Istenünkre mondjuk, nem jöttünk rá teljesen, mit is ért a kifejezések alatt, és még bizonyos ellentmondásokat is felfedezni véltünk…

Azok pedig, amikhez a legjobban ragaszkodik, a mai szokásaink ismeretében megmosolyogtatók lehetnek.

„A színindításnak ez a lehetőleg messzemenő határokig való forszírozása a partner informáltatási lehetőségét szolgálja. Ez egy olyan cél, amely a lapok erőösszeegyeztetésének szempontjából úgyszólván elengedhetetlen. (…) Azt a téves felfogást, amely még ma is játékosok legnagyobb tömegében van elterjedve, hogy tudniillik a szánzadu indítással egy, a normálisnál erősebb lapot akarnak avizálni, a modern licit gyökeresen ki kell, hogy irtsa, mert ez a licitálás teljesen meghamisítja a helyes érintkezést és különösen a szlemmek belicitálása tekintetében hasznavehetetlen, káros, rossz brids-licitnek nyilvánítandó!” Gondoljatok erre, barátaink, mielőtt 15–17 pontos szan bemondására nyitnátok a szátok!

Részlet a Magyar specialitás című fejezetből: „A magyar licitnek az a sajátsága, hogy még a legintenzívebb találkozás esetén sem licitál azonnal szlemmet, hanem az ilyen hajlandóságát egyelőre forszválaszokban fejezi ki, egyedülálló az irodalomban, és éppen ezért legfőbb jellemzője is a magyar licitnek. (Goudsmid, ez a kiváló holland játékos teóriáiban újabban közeledést mutat a magyar elmélet felé. Cultbertson a játszóütés elméletét állította fel, amelyet tőle a magyar brids nem vett át.) A magyar licit a lapból kiálló (azaz a saját lapból hiányzó) ütéseket kontrollálja, ami csak a többszöri válaszbemondások után állapítható meg.”

Még valami a „magyar licitről”: „A magyar licit azt az elvet állítja fel, hogy az első bemondó jogosult a minimális indító lappal, konstellációra tekintet nélkül indítani. A második helyen ülő: indítóképes lapot nem pásszolhat le! A harmadik az indítás minimumával pásszoljon, kivéve, ha lapja kitűnő konstellációt mutat, egyébként csak pluszértékkel indíthat. A negyedik, tehát az utolsó, csak ütőerős, a minimumon felüli és egyben jó konstellációjú lappal jogosult indítani.” El is magyarázza, hogy miért, majd megemlíti, hogy „vannak aztán rendszerek, amelyek éppen a megfordítottját írják elő a helyzeti indítóképességnek, ugyancsak ennyire helytálló érvek alapján.”

Jó sok furcsaságot idéztünk, és ebből talán nem is látszik, mennyi megfontolandó tanítás van a könyvben a licitálható színekről, a színek licitálásának sorrendjéről, kontráról és rekontráról, a védekező licitről és a közbeszóló ellenfelek elleni megfontolásokról.

Érzékeltetésül csak egy rész: „Offenzív pássz. Az erőt jelző pásszok kétségtelenül legérdekesebb és a magyar játékosok közül is csak alig néhány által ismert módja az itt következtető ismertetés, amelyet műszóval talán „offenzív” pássznak nevezhetnénk. Az offenzív pásszt tudatosan és elméletileg megalapozva ezideig még csak a Molnár-csapat néven ismert együttes és az ezek köré csoportosuló kiváló játékosok tábora alkalmazza. (…)

Az offenzív pássz a licitálásban akkor jut kifejezésre, amikor az ellenfél indító bemondására, az ellenfél színében hosszú, de egyébként is ütőerős lappal rendelkezünk – akkor, amikor bell van! – a szokásos és helytelen szanzadubemondás helyett passzolunk, vagyis offenzív pászt alkalmazunk. Lássuk csak, miért!

Tegyük fel, hogy a bellben levő ellenfél 1 kőrt licitált. Utána mi következünk, és lapunk:

Itt két eset lehetséges: a hiányzó ütőerő az utánunk ülőnél és a partnerünknél van elosztva, vagy pedig egyiknél vagy másiknál van. Ha a lap az ellenfélnél van, és mi licitálunk, bukni fogunk, ha a licit rajtunk marad, de mindenesetre egy előzetes felesleges figyelmeztetést adunk az ellenfeleknek, hogy a kőrjátékot illetően legyenek óvatosak. Ha pásszolunk, akár kőrt játszanak, akár szanzadut – a mi lapunkból inkább az látszik valószínűnek –, kontrával buktatunk, hiszen szanzadunál a partner, kontránkra kőrrel fog indulni. Ha pedig a hiányzó laperő partnerünknél van, bízhatunk abban, hogy az ellenfél pássza után megszólal. Mivel kőrje nemigen lehet, valószínűleg kontrázni fog, hogy mi mondjunk színt. Ebben az esetben le fogjuk pásszolni, mert az ellenfél sokat bukik, és ez látszik a legjobb üzletnek. Ha pedig a partner színnel szólal meg, szánzaduban vagy színben fogunk mansra játszani. A párti sikere nem lehet kétséges.” Hát így tanulta ezt a játékot a harmincas évek modernizálódó Magyarországa!

Molnár Harry a lejátszás fortélyain is végigvezette olvasóját, majd néhány példajátszmát mutatott be. Végül Magasiskola címmel a kor mestereinek – Alpár Imre, Décsi László, Keleti Andor, Klór László – partijait ismertette. Ezek között szerepel az, amit így vezetett be: „Az itt bemutatott tendencia kivitele az irodalomban tudomásom szerint ismeretlen. Magam alkalmaztam évekkel ezelőtt, és ennek nyomán terjedt el a magyar játékosok körében.”(Ezért hívjuk Molnár-cselnek. Tudjuk, hogy van, aki szerint ez nagyképűség vagy mi, de hiába mondják az angolok is ma már Staymannek a „Marx-féle 2 treffet”, nekünk jólesik a nagy magyar játékos nevét használni ebben az esetben is, ahogy a Darvas-csel (Robert-coup) vagy a KO-beszorítás (Kelsey–Ottlik) megnevezésénél.

Dél 4 kőrt játszik és tizenkettőt üt káró ász indulásra. A lejátszást az olvasóra bízzuk, de a next gomb nyomkodásával végigkövethető a parti. Segíthet a könyv szerzőjének, a technika kidolgozójának instrukciója: „A játékgondolat: hazavinni a kéz (hosszú adu) minden aduját anélkül, hogy az aduzásra a kéz adut áldozna.”

Budapesten akkoriban számtalan bridzsszalon működött, ezekben általában robberbridzsezés folyt. Harry többet akart nyújtani, feltalálta a villámpárost, versenyzést kínált klubjátékosoknak. Ehhez azonban meg kellett oldania a leosztások és a párok megfelelő mozgatását. Végül az amerikai klubokban használt Ach–Kennedy-rendszert vette át, állítólag tökéletesítette, és a pesti Duna-part egyik legszebb pontján, a Vigadó téren, a Dunacorso kávéházban beindította szalonját, és ott minden nap délután öttől várta a játék iránt érdeklődőket.

A vállalkozás sikeresnek bizonyult, versenyeit a legjobb játékosok is rendszeresen felkeresték. De a „krekkek”, azaz a menők itt nem játszhattak egy párban, nekik Harry gondoskodott partnerről. Az eredmények pedig pár nap elteltével olvashatók voltak a napilapok hírei között. Nyáron több versenyt is tartottak a kávéház virágteraszán, este, szabad ég alatt. Harry rendezett, tanított, szervezte a szalon életét. A nyári szabadságolások idején a Lukács-fürdőbe települt ki, olykor a kávéházban adott helyet nyílt versenyeknek. Ilyenkor ő volt a játékkapitány. A szalon egyes források szerint 1500 pengőt hozott havonta, ezzel a vállalkozást a korabeli kuplé alapján („havi kétszáz pengő fixszel ma egy ember könnyen viccel”) eredményesnek minősíthetjük.

A villámpárosok sikerét a versenyjátékosok is megirigyelhették, mert a Lipótvárosi Casinóban működő Diplomás Club, a korszak egyik jogászklubja, Harry instrukció alapján, 1934-ben megrendezi az első páros-bajnokságot, melyet a műfaj szakértője dr. Miklós Tiborral meg is nyer. Néhány hónapra rá újabb megbízatás: az Unio Teniszklub, soraiban Berger Alizzal, edzőnek kéri fel az első női csapatbajnokságra. A Molnár Teamként induló hölgycsapat bejut a döntőbe, végül második lesz. (Az első női bridzsbajnokság középdöntője a Fészek Klubban, 1935-ben – a fotót Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának köszönjük)

A Dunacorso bridzsszalonja számára is nagy esemény a világbajnokság, 1937 júniusában közvetlen közelről figyelhetik a pesti Vigadó termeiben a versenyt. Az esélyekről a „sokszoros válogatott játékost és volt válogatott kapitányt”, dr. Molnár Harryt is faggatják. Nem osztja az általános optimizmust: „A magyar csapat eredményes szereplése nézetem szerint a licitrendszeren dől el. A jelenlegi legjobb rendszer az amerikaiaké. Ezt egyes pontokon még javítani lehetne. Az amerikaiak, az osztrákok és a legjobb franciák a jelek után ítélve nagyobb játékerővel rendelkeznek, mint a magyarok.” Úgy tűnik, Harry tisztánlátását a szalonbridzs nem rontotta el. (A Culbertson házaspár a kibiceikkel az 1937-es budapesti világbajnokságon a Vigadóban)

Még néhány hónap, és az Anschluss után Közép-Európa bridzssportja összeomlik. Először a szaklapok adják fel, a Magyar Bridzsélet 1938 márciusában jelenik meg utoljára. Az európai versenyeket 1939-ben még megtartják, de a következő évben már a nemzetközi feladványverseny is elmarad. A honi bajnokság is akadozik, közlekedési nehézségek miatt külön csoportba sorolják a pesti és a budai csapatokat. A szalonoknak problémát okoz az éjfélre előrehozott záróra. Ezért a napilapok bridzsrovatai ajánlásokat adnak a befejezetlen robberek elszámolására. Innen tudhatjuk, hogy Harry ekkor új versenyszámot próbált ki, az „expresstempójú párost”.

A Dunacorso bridzsszalonjának eredményeit 1941 februárjáig követhetjük, ezután a bridzsrovatok híradása is megszakad. A szalon játékkapitányának hamarosan saját életét kell mentenie. Ez aligha sikerült volna felesége közbenjárása nélkül: Szombathelyen éri utol a Harryt is szállító halálvonatot a felmentő papírokkal. A háború utolsó hónapjait egy budai villa pincéjében vészeli át testvérével.

A felszabadulást a nagy átértelmezések kora követi. Harry életműve alapjaiban kérdőjeleződik meg. Nem csupán a bridzs kapja meg hátrányos besorolását az „úri sportok” közé, az államosítások során a kávéházakat is megszüntetik, átalakítják. Költők és írók, sakkozók és bridzsezők élőhelyeit. Így Harry visszavonulni kényszerül. Hivatalosan egy pesti ktsz. (kisipari termelőszövetkezet) bedolgozója, de megélhetését kelmefestő felesége biztosítja, az ő portékáit árusítja. Az újrainduló versenyéletben már nem találkozunk nevével. 1966. augusztus 3-án hunyt el. (Címlapon a Dunakorzó és a Dunacorso: Dolgozók és semmittevők – Zeke Gyula és a KSH könyvtára segítségével)

Dr. Molnár Harry utoljára a hatvanas évek elején, a megújult Bridzsélet szerkesztőségénél jelentkezett. Az alapító főszerkesztő örült a lapnak és megoldást kínált népszerűsítésére. Elmesélte, hogy az újságot a 6-os villamoson utazva olvasta, és többen megkérdezték, hogy hol lehet kapni…

Lehet, hogy ma is bejönne?