Kezdőoldal

A párosbajnokság negyedik fordulójában rengeteg ajándékot kaptunk. Emiatt a legtöbb partit nem érdemes megemlíteni: a jó eredmény nem rajtunk múlott.

Erről a partiról Gulyás Dani már beszámolt, és a mi asztalunk eseményeit is leírta. Ebben a cikkben Ady Endre nyomdokába kívánok lépni:

„»Nézd meg, ki vagyok« (súgtam neki)
S meglékeltem a fejemet,
Agyamba nézett s nevetett.”

Itt szegény Fehér Péter egy olyan csapdába lépett bele, amit a körülmények (számára) szerencsétlen összejátszása hozott létre, semmiképp sem tudatos előkészítés.

A sajnálatos események ott kezdődtek, hogy Péter 2 pikket mondott partnere 2 treff közbeszólására (szerintem helyesen; néhányan 3 treffet mondtak, ami mélyen alulértékeli Kelet lapját). A 2 pikk felüllicitre alkalmam lett volna bemondani a kőrt, de be akartam biztosítani az esetleges 3 szan ellen a pikk indulást (a passzom biztatja a saját színemből való indulást; a kontra jelentette volna azt, hogy „partner, indulj valami mással”). Hogy ez mennyire volt jó ötlet, azt jól mutatja, hogy ha történetesen nem szingli király – 3 kicsi a kőr, hanem 2–2 Keleten a királlyal, akkor csak a kőr indulás buktat, pikkre teljesül a 3 szan.

Más asztalokon, ahol Dél „idejében” licitálta kőrjét (amit néha össze is emeltek), a 3 szan lekerült a napirendről, Kelet–Nyugat eljutott 5 treffig, aztán onnan ágaztak el a licitek passz, kontra és 5 kőr felé. Nálunk az én passzom utáni 3 treffre Kelet tett még egy kísérletet, hogy legalább egy fél fogást találjon partnerénél a 3 szanhoz. Ekkor jelentem meg a 4 kőr licittel. Ezek után nem nehéz elképzelni Kelethez egy ehhez hasonló gondolatmenetet:
• Nekünk gémerőnk van és a 3 szan egy karnyújtásnyira van.
• Az ellenfél elindult ugyan, de másodjára passzolt; partnere végig passzolt.
• Erre most a 4-es szinten licitál.
• Vagy megőrült, vagy komolytalan.

Voltak ugyan intő jelek (treffben 0-1 ütés várható a nagy fit miatt, és lehet, hogy a felvevő kárója rövid), Kelet mégis kontrázott. A lapok úgy voltak kiosztva, hogy minden épkézláb lejátszás (lehívjuk a kőr ászt / pikk ász-király-lopás és kőr impassz) tizenegy ütéshez és osztatlan topszkórhoz vezetett.

A licit során az ellenfél pikk fitje rejtve maradt, így Scharnitzky Péternek nehéz volt leolvasni, hogy a pikk tízes indulás szingli. Ezért a kőr ász után kis kárót hívott, hátha a felvevőnek királya van, és nem találja el a bemenetelt, akkor pedig üthetünk kettőt a színben mielőtt esetleg treffre el lehet dobni pár kárót. A felvevőnek valóban csak királya volt, de a bemenetelt objektív okokból nem ronthatta el, és elvitte az összes többi ütést. Ez a sikertelen manőver 11,9 százalékot eredményezett. Az inspirált ellenjáték (pikk lopás, káró az ászhoz, pikk lopás) 91 százalék lett volna, a gyávakukac ellenjáték (káró ász, majd pikk lopatás) 69 százalék, a passzív játék (káró ász, majd treff) 42.

Akik a „hosszú adu – hosszú szín” elv alapján káróval indultak, jól jártak, mert káró ász-káró (lopva) és kőr ász után egy újabb káró hívást magas aduval kellett ellopni, és a negyedleges zárt kőr lenyelhetetlen adu ütéssé lépett elő (69 százalék).

Ez volt azon kevés partik egyike, ahol a jó eredményt (látszólag) önerőből értük el.

Mivel ebben a helyzetben gyenge szant játszunk, Scharnitzky Péter kénytelen volt 1 treffel indulni, így én lettem a felvevő. Akik Keletről játszottak, néhányan káró király indulást kaptak, ami után könnyű volt a kárót felmagasítani. Nálunk a káró kettes indulás nem adott akkora tempót, de valószínűsítette a 3–3 elosztást, így a káró fellopására játszottam. Ezután egy ideig mindenki az ideális lapot hívta, egészen a nyolcadik ütésig. A kőr dáma lehívásakor kellemetlen hírek érkeztek: az ellenjátékosnak már több aduja volt, mint akár az asztalnak, akár a kéznek.

Ennek ellenére úgy tűnt, nincs baj: a pikk az ellenfél lapszámjelzése alapján 3–3 lesz, így a negyedik pikkel majd megfogom Dél kis aduját és csak a magas bubi üthet. Végül így is lett, de alakulhatott volna másképpen is: ha Dél a bubival lop és adut hív, az ütés a magas káró helyett a nem magas treffhez kerül, és a felvétel elbukott volna. Ezt meg lehetett volna előzni, ha a nyolcadik ütésben a kőr dámába eldobom a tízest. Ezt azonban csak otthon, a double dummy analizátor segítségével vettem észre. Így ebben a partiban is kellett az ellenfél segítsége. A teljesítés 65 százalékot ért.

A leosztás előzménye volt, hogy az előző parti (25.) végén Budinszky András elmagyarázta partnerének, hogy mi lett volna a helyes indító kijátszás. Tette ezt olyan hangosan, hogy egy másik asztalnál ezt meg is hallották, amikor ott még a licitnél tartottak, és az áthallás a parti ottani alakulását befolyásolta. Emiatt Budinszkyékat a zsűri meg is büntette. A screen délnyugati oldalán Talyigás Andrással még mindig erről beszélgettünk, amikor megérkezett Kelet 1 treff licitje, amire gyorsan 1 kőrt mondtam, majd derengeni kezdett, hogy valami nincs rendben, és megkérdeztem az 1 treff jelentését. A válasz az volt, hogy precíziós. Ekkor már tudtam, hogy baj van, mert a Precíziósra Timbuktut játszunk, és az 1 kőr hosszú pikket vagy két minort jelent – hosszú kőr nem lehet benne.

Szerencsére Talyigás előbb licitált 1 pikket (ami náluk pozitív lap kőrrel) és csak utána kérdezte meg az 1 kőr jelentését, úgyhogy még időben tudtam kopogni rá és már a helyes magyarázatot tudtam adni (csak a lapom nem stimmelt hozzá). Félve vártam a fejleményeket, hiszen a pikkből 3-4, minorokból meg 5 lap hiányzott (bellben 5–5 az elvárás a kétszínű változattól). Ha a partner a nyilvánvalóan rövid kőrjével valami mentési akcióba kezd, annak négy számjegyű eredménye lesz, negatív előjellel. Szerencsére Scharnitzky Péter csak 2 kárót mondott, ami a minorokból a kárót választja, de pikkben vállalja a 2-es szintet. Úgy döntöttem, hogy dubló pikkel nem fogok egyszínű pikket jelezni, ezért gyorsan passzoltam (hadd bukjon a partner). Ezek után az ellenfél licitje félrement: Nyugat szerint a további licitjeik természetesek voltak, Kelet szerint a 2 pikk hatos kőrt jelentett, a 2 szan relé, a 3 szan meg valamelyik 6–3–3–1-et, talán szingli treffel. Így a 4–4 pikk nem derült ki, és a jóval ingatagabb alapokon álló 3 szanban álltak le.

A lejátszás sem volt valami fényes: attól féltem, hogy a partner 2 káró licitje annak tudatában született, hogy nekem ötös káróm van, és a felvevőnek van olyan kárója, mint amilyen treffje volt a tényleges kiosztásban. Ezért pikkel indultam, ami jóval kevesebb problémát okozott a felvevőnek, mint amit a káró jelentett volna. Ő azonban még mindig az asztal vélt és valós elosztása közti különbségen idegeskedett, és elmulasztotta felmagasítani a hosszú treffjét, így csak kilencet ütött, ami alulmúlta a 4 pikkek szkórját.

Teljesen érdemtelenül kaptunk 65 százalékot.

Itt ténylegesen sikerült megtalálni a helyes játékot.

A káró ász-kiráy lehívása után Scharnitzky Péter egy darabig tűnődött, hogy van-e egyáltalán hasznos hívása. Végül aztán megtalálta a helyes választ: harmadik káró, amire a nálam levő szingli vagy dubló adu király ütni tud. Így elvittük a nekünk járó ütéseket: 65 százalék. Akik nem folytatták a kárót, azok ellen 11-et ütöttek, és csak 23 százalék jutott nekik.