Káráté azért lett a Kömaré család fekete báránya, mert a téli időszakban szürkereskedelmet folytatott, míg a család klasszikus tevékenységét, a gémtenyésztést látványosan hanyagolta. Különösen a sötét rózsaszín, már-már pirosba hajló gémek vívták ki a család és a vevőkör érdeklődését. Ezekért a madarakért tavasszal és ősszel akár komoly kockázatot is hajlandóak vállalni.
Éppen ezért nem ítélhetjük el a harcos ifjút, hiszen a gémek ezidőtájt _télen_ lenn Délen remélnek édes édent. Őszi gémek helyett jöjjenek a téli szürök!
Így karácsony után mindenképpen fontos kérdés, hogy tudják-e Önök, miről nevezetes a Pünkösd-sziget? Nos, mielőtt elhirtelenkednék a választ, elárulom, hogy a sziget Vanutau része.
A helyi férfiaknak van egy furcsa rituáléjuk: a yam-gyökér megtermékenyítését célzó ünnepi szertartás _helyi nevén „naghol”_ csúcspontja, amikor egy szőlőindákból font rugalmas kötéllel 10-15 méteres mélységbe ugranak a bátrak, s mielőtt visszarántaná őket Termékenység-isten a magasba, hajuk súrolja a yam-gyökér ültetvényt befogadó anyaföldet.
Állítólag ebből a szertartásból alakult ki a bungee-jumping.
Káráté rossz szokásává vált, hogy felgyülemlett ilyen-olyan forrásból táplálkozó feszültségét extrém sportokkal csökkentse. Ezúttal – lábán egy rugalmas kötéllel – egy 30 méter magas toronyról vetette alá magát.
Egyenletesen gyorsult. Megdöbbentő, hogy veszélyérzet esetén milyen gyorsan peregnek a gondolatok.
Az első méteren máris az agresszor méltó büntetésén tűnődhetett.
A gémerejű felvétel ellen Dél a legkisebb káróval indult _harmadik/ötödik_. Észak ütött, és hívnia kellett. A kőr megbontása előtt le kell hívni a kárót, gondolta, különben eltűnnek az asztali treffekre. Nem nyert.
Mint utóbb kiderült, Dél jól ismerte partnere gyenge gyenge ketteseit, ráadásul tele volt a lapja major figurákkal, ezért elégedett meg az óvatos három káró bemondással.
„Eddig jó” – gondolta kissé cinikusan Káráté. Már megint egy szür. Nyűgös lesz a család. Ráadásul a túlnyomó többség elkerülte a csapdát…
Az egyenletes gyorsulás már csak olyan, hogy a következő gondolat négy méter zuhanás után érkezett.
Észak a káró négyessel kezd. Mennyire vagyunk bátrak?
By the way! – gondolta Káráté _a harmincméteres kirándulásra utalva_, és ez a gondolat a gyorsulás ellenére még befért az ötödik méteren – a sas ül a hegy tetején, és ledobja magát. Zuhan, zuhan, az utolsó pillanatban kitárja szárnyait, felül a főnre, és visszavitorlázik a szikla tetejére, ahonnan újra és újra megismétli a mutatványt.
A sziklán megjelenik a róka, és megkérdezi:
– Mit csinálsz, sas?
– Lazulok.
– Lazulhatok veled?
– Tőlem…
Levetik magukat. Zuhanás közben a sas odafordul a rókához:
– Mondd róka koma, te tudsz repülni?
– Nem.
– Hű de laza!
5. leosztás:
Kelet – magabiztosan, mint a sas – passzolt! És innen már Észak–Dél rókái számára elkerülhetetlen volt a fürdő – a tengerszint alatt 200–500 méterrel_.
És egyre jobb – gondolta. Kesernyés mosollyá lebegtette száját a légellenállás, és a madzag strapabíróságán tűnődött.
Nos, mit gondolnak? Bungee-jumping kötél nélkül?
A biztonságos mutatvány természetesen az, hogyha lehívjuk a két magas pikket, kőrrel asztalra megyünk, a pikkek után pedig a treff ász adja a kilencedik ütést… Hoppá, ez valamelyest javítható! A két magas pikk után hívjunk kézből kis treffet _dámát?_, ezzel nem veszítünk semmit, viszont nyerhetünk, ha szerencsésen alakulnak a dolgok. Ráadásul, ha az ellenfelek elég informatívan dobnak, akkor adódhat lehetőség a treffet megoldani – a gémrajongó családtagok biztosan ezt választanák. A szürgyár mégis berzenkedik. Van jobb? Talán igen.
Gondoljuk csak végig! A stabil kilenc ütés mellé gyakorlatilag csak óriási pech esetén nem tud többletütést szerezni a felvevő. Mi lenne, ha a második pikket átütnénk, és megpróbálnánk treffet magasítani? Hívjunk treffet a dámához _a tízeshez?_. Ha üt az ellenfél királya _bubija?_, és kilövi valamelyik piros ászt, akkor is reális esélyek maradnak: ha a pikk működik, akkor a felvétel teljesül, ha a treff, akkor legalább két szűrrel.
Adott partiban óriási siker lett volna a bubi elleni impassz, hiszen a kőr ászt és a magas pikkeket követően a treff király elleni impasszal 6 treff, 3 pikk, 1 kőr és 2 káró ütés szerezhető _jelentkezzenek a potenciális Északok, akik kihagynák a treffet dubló királlyal!_. Ha a dáma felé hív a felvevő, akkor egy pillanatra meg kell állni, és kis treffet hívni kézből, így biztosítjuk a 11 ütést: 5 treff, 3 pikk, 1 kőr és 2 káró. _Akinek ilyen kevés ideje van földet érésig, annak nem csak azon nincs ideje morfondírozni, hogy a tízes vagy a dáma a jobb, de egyáltalán azon sem, hogy MP számolású versenyen mi a helyes stratégia? Az olasz foci, amelynek lényege, hogy ne kapjunk gólt, vagy a brazil/spanyol kockázatvállalás? Hopsz, ki is nyerte az elmúlt nagy tornákat?_
A Kömaré-féle bátorságpróbán tizenöten indultak, és három egyforma csoportra oszlottak. Öten megelégedtek a biztos kilenc ütéssel _közülük egy valakinek van mentsége: ellene kőrrel indultak_, öten 10-12 ütést szereztek ráérzéstől és bátorságtól függően. Öten már a licit során megmutatták kivagyiságukat 12 ütésre vállalkozván treff adu mellett és – egy kivétellel – kincset is találtak a bátor felfedezők.
Lehet, hogy mégis jó vége lesz? – a mélységbe nézve kellett ehhez a gondolathoz némi optimizmus.
De Káráté már a nyolcadik méternél újra sajnálni kezdte magát.
A treff ásszal indulunk, jelzésrendszerünktől függően a partner olyan lapot tesz, ami lehet dubló is. Ütünk. Mivel folytatjuk?
A kontrára alapozott könnyelmű treff hívásra a felvevő teljesített:
Pedig talán végiggondolható, hogy a szingli treff aligha elég a kontrához. Adu ütésnek is lennie kell, amihez nem kell a lopatás _sőt, kifejezetten káros lehet_. Vagy van két aduütése a partnernek _ekkor mindegy mit csinálunk_, vagy csak egy aduütése van, de akkor van mellé egy ásza _na, hát ekkor nem mindegy_!
Még káróval indulni is jobb lett volna a szingli adu ellenére, de azért továbbra is remek. Nagyon remek – gondolta a fekete bárány.
A méterek gyorsan tünedeznek, és a 15.-nél Káráté az élet kiszámíthatatlanságán tűnődhetett. Biztonság vagy kockázat?
Két asztalon a nem túl elegáns 5 treffet választotta Kelet–Nyugat. Egy helyen a trükkös 4 kőr felvétel teljesült, a többi tizenkét asztalon 3 szannál ért véget a licit. Négy helyen Kelet volt a felvevő. Két peches Dél káróval kezdte az ellenjátékot _egyikük tizenegyet, másikuk – rejtélyes körülmények között – tizenkettőt ütött_, a harmadik a pikk ászt választotta, a negyedik a kőr bubival indult, ők sem volt szerencsésebbek: ellenük is 11-et ütött Kelet. Káráté feltételezése szerint a felvevő az utóbbi két esetben lehívta treff ütéseit, és Dél elárulta Északot káró dobásaival. Amennyiben voltak olyan okosak, hogy nem dobtak kárót, akkor viszont a kőrök és a pikkek is elfogytak a kőr ász kivételével, vagyis a káró impassz azért vált megadhatóvá, mert az ellenfeleknek lényegében csak kárója maradt.
Az igazi gondolkodni való a másik nyolc asztalon akadt, ahol Nyugat volt a felvevő, és Észak kis pikkel indult. Két asztalon a felvevő csak kilencet ütött. Hogyan lehetséges ez? Lehet, hogy a káró helyzetet nem sikerült megfejteni, leginkább akkor, ha például Dél az első ütésben valahogy megneszelte, hogy Északnak nincs pikk királya, csak dámája, és a bubit adta… _Nem mintha ez jó játék lenne: feladja a fonalas buktatást… ADx-ből szoktunk dámát adni, és az jó is!_. A maradék hat asztalon Dél vélhetőleg ütött az ásszal, és pikkel folytatta. Nyugatnak látnoknak kellene lennie, hogy ezen a ponton üssön a királlyal – és elvigyen 12 ütést – nem is történt sehol ilyesmi. A jelek arra vallanak, hogy Dél pikkel folytatta, és Nyugat abban a reményben hagyta ki a második menet pikket, hogy Délen elfogy, és ezáltal kvázi biztonságosan megadhatóvá válik a káró impassz _a kőr ász helyzetét később majd lokalizáljuk_. Négy asztalon a terv működött. Két asztalon azonban a felvevő csak tízet ütött, mert a második pikket Észak ütötte, és átlátva, hogy nincs tovább lekapták a kőr ászt.
Na most, most tényleg jó – gondolta Észak nevében Kömaré Káráté.
A maradék méterekre annyira megnőtt a sebesség, hogy a párbajhős aggódni kezdett. Vajon tényleg visszarántja a kötél?
30. leosztás:
A kötél váratlanul lassítani kezdte Kömaré esését, aki reménykedni kezdett, hogy a kaland tényleg túlélhető lesz. El is kalandozott kissé.
A The Bridge World 2006. januári számában a licitfórumban vicces affér történt. Zia, a panel állandó tagja – aki PR-jéhez híven rendszeresen szórakoztatja az olvasókat kommentárjaival – elfelejtve, hogy egyszer már küldött válaszokat, egy második válaszsorozattal is meglepte a Cohen–Berkowitz szerkesztőpárost. Mondani sem kell, hogy az egyes kérdésekre adott eltérő válaszok örömet okoztak mind Cohenéknek, mind az olvasónak. Az egyik licitkérdés így hangzott:
Dél lapjai általános bellben, MP számolású versenyen:
A panel kevesebb mint harmada gondolta úgy, hogy le kellene állni gémben, ők értelemszerűen 4 pikket licitáltak. A túlnyomó többség azonban szlemre tört volna, csak azt nem tudták, hogy hogyan tegyék. Mit mutassanak be? A létező káró fogást, vagy a nem létező _blöff_ treff fogást? A szerkesztők azt akarták bizonyítani, és a válaszok nagyban segítették is őket ebben, a véletlenszerű választás a jó stratégia. Ha így teszünk ugyanis, és ezt tudják is rólunk, akkor úgy tudunk szleminvitet adni, hogy az induláshoz nem adunk ki feleslegesen információt. Ezzel szemben, akár becsületes licitálónak, akár trükközősnek hiszik Delet az ellenfelek, indulásukat ahhoz fogják viszonyítani.
Az utolsó két választ a szerkesztők által „a pszichobridzs zavarkeltés nagymesterének” titulált Ziától idézték:
Zia1: 4♦ _a lapunk végül asztal lesz, keresztül indulnak majd rajta_
Zia2: 4♣ _bármit is jelentsen!_
A szavazás végeredménye mellesleg így alakult:
4♦ – 14 szavazat
4♣ – 4 szavazat
4♠ – 7 szavazat
A kötél megfogta Káráté lábát és visszarántotta.
Ismerős? Mintha nemrég láttunk volna egy egészen hasonló elosztást…
Már fölfelé repült, amikor arra gondolt, hogy a magyar bridzséletnek az amerikainál lényegesebb kisebb blöff-kultúrája van, ráadásul Észak ebben a helyzetben felvevő lesz, a 4 káró blöff mindenképpen indokolt.
Dél ászt kérdezett, majd leállt öt kőrben. Kelet, mondani sem kell – treffel indult.
Kelet–Nyugaton a legrosszabb eredményt az a pár érte el, amelyik 4 káróig merészkedett, és az ellenjátékosok „kicsontozták”, Észak–Délen ülve ketten felvették az impasszosnál lényegesen rosszabb szlemet, hárman a 6-5-tel kissé egzotikusnak mondható 3 szanban ütöttek 12-t, míg hatan a 4 kőr felvételben szereztek ugyanennyi trikket sokkal kevesebb pontért.
