Bartis Béla emlékezete

Bevezetés
Már egy hónap telt el Bartis Béla halála óta. Kezdettől tudtam, hogy csak én írhatok róla, de egyszerűen nem volt hozzá erőm. Negyven éve ismertem Bélát, ebből húsz éven át a partnerem volt. Volt sok közös sikerünk, de persze nem kevés kudarcunk is. (Balra a szerző, partnere Bartis Béla, az ellenfél Gulyás Dániel – Fotók: Huczka Hédi, 2009)

Végül akkor szántam rá magam arra, hogy megtegyem, ami úgyis rám várt, amikor Szuszi barátom (Szász György) felhívott, és ő is úgy nyilatkozott, hogy ezt csak én tehetem meg. Kellett a megerősítés.

Bélától búcsúzni… Ez szinte lehetetlen. Nagyon szeretem ezt az embert. Vagy írjam azt, hogy szerettem? Múlt időben, Béláról!? De hát ez a tény, muszáj elfogadni.

Szerettem annyira ezt az embert, hogy nyugodtan megírhatom róla az igazat. Igazat? Inkább azt mondom, a véleményemet.

Béla, a zsugás
Béla igazi zsugás volt.

Sokan olvasnak színkezelési tankönyveket, útmutatókat. Én sosem merültem bele ilyesmibe, elég jól csinálom ezt, kvázi érzésből. De Béla egyértelműen jobb volt nálam is ezen a téren. És nagyon gyorsan találta meg a helyes utat. Öröm volt nézni partnerként, ahogy felgöngyölített egy-egy színt.

Béla életének első évtizedeiben az Irányi utcában lakott. Saját bevallása szerint diákkorában, de talán még később is, időről időre lement a Károlyi kertbe kártyázni, és ezzel kiegészíteni a zsebpénzét. (Gál Péter, Benedek Béla, Bartis Béla, Bárány György, a kibic Kovács András)

Szintén tőle hallottam, hogy amikor bevonult, még az első este kapott egy becenevet katonatársaitól. Betlinek nevezték el.

Béla, a bridzsező
Ehhez szükséges egy kis bevezetés. Szerintem alapjáraton kétféle jó bridzsező van. Mindkét típusba tartozóknak van speciális bridzstehetsége is és a bridzstől független intellektusa, kultúrája, műveltsége is. De: van az a típus, amelybe én is beletartozom, aki általában értelmes, érdeklődő, képzett ember, és valamely okból elkezdte érdekelni a bridzs, van is hozzá érzéke, és egészen jó játékos lett. És van az, aki ugyan szintén kulturált ember, de valami egészen elképesztő, speciális bridzstehetsége van. Nem is ő választotta a bridzset, hanem a bridzs választotta őt. Amint belebotlott valahol ebbe a játékba, eldőlt a sorsa. Nos, Béla ebbe az utóbbi típusba tartozott.

Egy kicsit haragszom is rá ezzel kapcsolatban. Nem lett ugyanis jobb játékos, mint én, vagy legalábbis nem sokkal. És én magam is sokkal jobb lehettem volna, mint ahogy ez sikerült nekem, ha egy kicsit komolyabban foglalkozom a játékkal. De Béla háromszor olyan tehetséges volt, mint én – ha ez egyáltalán mérhető. Óriási játékos lehetett volna… (A három évvel később szenior olimpiai bajnoki címet szerző Szappanos Géza, valamint Kelen Károly ellen, partnere Kisgyörgy Lajos)

Persze így is kiváló bridzsező volt, de abban, hogy még jobb legyen, elsősorban a saját dogmái akadályozták. Csak két példa: nála a gyenge 2-es csak pontosan hatos szín lehetett, ez az egyik, de ez még hagyján. Ennél sokkal rosszabb volt, amikor valamelyikünk újranyitó helyzetbe került az ellenfél 1-es magasságú színlicitjét követően. Akár ő licitált ilyenkor, akár rám hárult ez a feladat, mindenképpen arra használta ezt a helyzetet, hogy valamilyen egyedi, minden más bridzsezőétől eltérő elvekre hivatkozzon, amelyeket viszont ő is csak nagyon homályosan fogalmazott meg, és szinte sosem vezetett jó eredményhez.

Csoda, hogy az efféle (önmaga által állított) akadályok ellenére ilyen nagyszerű játékos lett belőle. Öröm volt nézni, amikor ment neki a játék.

És még egy hihetetlen erényéről kell beszámolnom ezen a helyen. Van az a helyzet, amikor az ember kevésbé képzett bridzsezők ellen játszik, és felvevőként azt már tudja, hogy valamelyik ellenfél hibázott. De melyikük? Én ezt néha eltalálom, néha nem. Béla szinte minden esetben beletrafált.

Béla, az ember
Ahogy Béla viselkedett az asztalnál, az nagyon sok gyengébb játékost taszíthatott. Aki nem ismerte, aligha érzett rá, hogy ez a külsődleges nyegleség nem tükrözi partnerem valós lényét. Én tudtam, hogy ez egyfajta fedő, amellyel belső érzékenységét, problémáit takarja – azok elől, akik nem ismerik. Szüksége volt erre…

Számtalanszor előfordult, hogy én egészítettem ki a licitmagyarázatát. Nem biztos, hogy ez szabályos volt, de úgy éreztem, jár ez a tudás az ellenfeleknek minden olyan licit esetében, amelynek jelentését mi álmunkból fölkeltve is minden részletében ismertünk. (Válogatottak ellen: balján Gulyás Dániel, jobbján Szalay György, szemben Varga István)

Amikor nem bridzsről volt szó, jellemzően helyesen ítélt. Elutasított mindenféle szélsőséges nézetet, és pontosan fogalmazott ezekkel kapcsolatban.

Talán akkor érezte magát a legjobban, amikor „rajongótábora” előtt beszélhetett a bridzsről. Miről hogyan gondolkozik, hogyan oldott meg egy-egy nehéz partit. Nála gyengébb, de azért szintén jó bridzsezők gyakran tátott szájjal hallgatták.

Voltak poénjai, amelyekkel valakit kifigurázott, de ebben is korrekt volt. Sosem bántott senkit igazán, és sosem sértődött meg, ha ő volt egy-egy poén célpontja. Utóbbi pedig nem volt ritka, például azzal kapcsolatban, hogy három cukorral itta a kávét.

A játéka alapján azt mondhatom, közel volt a zsenihez. De emberként a zsenikre jellemző érzékenység, belső nyugtalanság jellemezte, ráadásul ezt sosem engedte ki, nem beszélt róla. Mi azért tudtuk, Aczél Pali és én mindenképpen. A gyengeségét is szerettük.

Béla, a barát
Erről nem tudok sokat mondani, de az a kevés teljesen egyértelmű. Nagyszerű barát volt, aki, ha szükséges volt, az utolsó szelet kenyerét is megosztotta rászoruló barátjával. Ez mindent elmond róla.

Befejezés
Nyár végén elhatároztam, hogy megpróbálom kimozdítani a tespedtségéből. Már néhány éve „barátok” voltunk a BBO-n, de alig beszéltünk. Most rákérdeztem, lenne-e kedve játszani velem egy Palatinus-versenyen. Örült neki, meg is állapodtunk.

Nem volt ott. Féltem, hogy valami baja van. De egy félóra múlva belépett. Némi szégyenérzettel közölte, hogy elaludt, szinte tördelte a kezeit, ez a szavaiból is kitűnt.  Mondtam, nem baj, ha aludt, akkor nyilván erre volt szüksége a szervezetének. És ne aggódjék, majd játszunk legközelebb.

De nem lesz legközelebb.