52. Bányász Kupa, 2022

Immár 52. alkalommal rendezték meg Tatabányán (Tatán) a Bányász Kupát. Ez a verseny már évek, évtizedek óta az őszi versenyszezon bevezető versenye (kistestvére a sokkal újabb Kibic verseny augusztus végén). Jómagamnak pályafutásom korábbi szakaszaiból sok szép emlékem fűződik ehhez a versenyhez – például egy gyönyörű bronzkisplasztika az 1994-es párosverseny győzelemért a polcom éke, de itt tértem vissza néhány év kihagyás után egy csapatverseny-győzelemmel a Royston csapattal 2007-ben. (Csaknem három évtizedes szép emlék még Tatáról)

Idén is a Vértes Agórája volt a verseny helyszíne, ahol még nem jártam korábban, de valóban színvonalas, szép hely – kár, hogy az étterem és kávézó kicsit borsos árai picit rontottak az amúgy remek élményen.

A versenyt a szokásos magas színvonalon rendezte Lévai Ferenc és a tatabányai bridzsklub, a LoveBridge-rendszert pedig már jó barátként üdvözöltük – és örömmel láttuk, hogy a kezdő játékosokat milyen lelkesen segítették Talyigás Péterék a verseny előtt, hogy senki ne üljön asztalhoz úgy, hogy semmit sem tud az eszközről.

Jó volt megtudni, milyen érdekes ember is volt Bukowski Zoltán, akit mi leginkább csak a bridzsasztal mellől ismertünk, a helyi kultúrát virágoztatta fel a 80-as évek óta, az ő nevéhez fűződik például a helyi tévé megalakulása is 1984-ben, méltó megemlékezés volt ez az emlékverseny nemrég elhunyt sporttársunkról. Nyugodjon békében!

Még emlékszem, hogy ez a verseny négynapos volt: csütörtökön és pénteken csapatverseny, szombaton és vasárnap pedig a páros, szerencsés esetben az augusztus 20-i hétvégén, így esetleg a csapatverseny sem munkanapra esett. Manapság már ilyen versenyt szinte nem is rendeznek (talán az IBBF az egyetlen ilyen magyar verseny). Ezúttal is egynapos volt mindkét versenyszám, ami különösen a csapatversenyen tűnt túl rövidnek, 8 forduló nem elégséges szerény véleményem szerint a legjobb csapatot pontosan meghatározni, azonban egy napon 64-nél több leosztást tényleg nem lehet rendezni, így is reggel 9-től este 8-ig tartott a verseny. Esetleg több forduló, de kevesebb leosztással? 10 forduló, darabja hat partival is csak 60 leosztás, mégis több meccset játszunk.

A párosverseny 2x28 partija szinte már azonos a klasszikus 2x30 partival, viszont itt is a 10-től este fél 8-ig tartó játéknap már-már maratoni terhelést jelentett, kevésbé gyakorlott játékosok a 120 parti vége felé már a fülükön vették a levegőt bizonyára.

A csapatversenyen, ahol szép mezőny, 23 egység indult, partneremmel, Hodosi Péterrel az őszi csb-re szerződtetett Szőts Gábort kértük fel, aki végül Udvari Szabolccsal igyekezett ütőképes párt alkotni. Jó hír-rossz hír: az ütőképességük meglett, azonban csak vasárnapra, ahol bronzérmet szereztek – köszi és gratulálunk.

Nem akarom azonban rájuk kenni, hogy végül csak hatodikak lettünk, hiszen hibáztunk mi is rendesen, de az sem jött jól, hogy háromszor is sikerült a mezőny egyik legerősebb csapatával, a Visofttal találkozunk, így egyikünk sem tudott felkapaszkodni az első asztalokra, mivel rendre szoros csatákat vívtunk.

Egy érdekes licithelyzet a csapatversenyről:

Már a 2 treff gyanús, hogy nem figurapontokra alapulhatott, hiszen a 4+ kontrollt ígérő válasz után hamar nagyszlemet mondhatott volna a partner, ha nála a pakli maradék része. A 4-es magasságon végül fitet találtunk, de vajon hogyan tudjuk ezt bemutatni a partnernek?

Véleményem szerint itt a 6 káró a leggyengébb emelés, azaz épp csak a bemutatott figuráim vannak, semmi extra. A legerősebb licit pedig az 5 káró legyen, kizárt dolog, hogy ne legyünk a tudott kontrollok után szlemig kényszerítve, ami után van lehetőség még szuper Blackwoodra, azaz az 5-ös magasságon gördülő kulcslapkérdésre, vagy esetleg egyéb nagyszleminvitre.

Mivel ilyen részletes megállapodásaink (még) nincsenek Péterrel, akivel a Wroclawban rendezendő páros világbajnokságra készülünk, tehát amúgy elég alaposan átbeszéltünk már sok mindent, ezért igyekeztem olyan licitet találni, ami egyértelműen a kárót támogatja, és többleterőt is mutat egyben, így végül az 5 pikk licitet tettem ki, azaz nyomtam be a tableten, azzal, hogy ha Peti nem 6 kárót mond, nagyszlemet jelentek, de azt mondta, így passzoltam, ami jó (ha nem is a legjobb) ötletnek bizonyult, ez volt ugyanis a teljes kiosztás.

Azért nem volt a legjobb választás, mert (mint látjuk) a szingli kőr indulás elbuktatta volna a szlemet, de 2 pontot így is leadtunk, mert az ellenfél a rövidebb színben, de az értékesebben vállalt 12 ütést.

A csapatversenyt ezúttal is a rendre remekül szereplő P-T nyerte a szokásostól picit eltérő összeállításban, hiszen a Fogaras–Földi sztenderd pár mellett Hittmann László partnere ezúttal Jakab Sándor volt. Gratulálunk!

Érdekes etikai kérdés merült fel bennem egy ellenjáték során.

Tudottan nagyon gyenge laperejű felvevő játszik major gémet (bár ennek esetünkben nagy jelentősége nincs), annyi a dolgunk, hogy lehívjuk az ütéseinket, ha lehet, négyet. Elindultam a Jxx színből, az asztalon három kicsi, a partner üt a királlyal, és hívja az ászt is. A felvevő teszi a tízest, én pedig csuklóból betettem a bubit, hogy lássa a partner, ne itt keresse a buktatást, a felvevőnél a dáma. Annyira gyors voltam azonban, hogy a bubi elkerülte a figyelmét, és folytatta a színt, így teljesült a bukós gém (lett volna kívül még két ütésünk). Vajon hányan tették volna ebben a helyzetben, hogy hosszan kivárnak, majd fél-egy perc után teszik hozzá a bubit? Volt min gondolkoznia, jelezni akart valamit, tehát szabálytalannak nem neveznénk, de vajon etikusnak igen? Én etikusnak érzem, hogy tempóban hozzáteszem, amit kell, azonban rosszul jártam. (Annyira gyorsan zajlottak az események, hogy a parti után a felvevő rá is kérdezett: de hát miért nem dobtad be a bubit…?)

A párosverseny, ahol szép mezőny, 50 pár gyűlt össze, hamar eldőlni látszott, hiszen Honyek András Szücs Leóval elképesztő 71,53 százalékkal nyerte az első fordulót, míg a következő 5 pár (köztük mi is) 60 és 59 közt állt mindössze.

Nézzünk pár érdekes partit!

Bár minden versenyformában fontos a pontos ellenjáték, párosversenyen még inkább számít minden ütés. Egy 1-es magasságú kontrázott felvételben pedig különösen: ezúttal az volt a tét, hogy általános mansban vajon sikerül-e többért buktatni a felvevőt, mint amit a nyilvánvaló gémünkért kaptunk volna?

A mezőny megoszlott a kérdésben, hogy elpasszolja-e Észak az információs kontrát, néhány szokásos fura beírás mellett 8 teljesített 3 szan mellett ugyanennyi kontrázott 1 kőrt játszottak, azonban csak nekünk sikerült a maximális három bukást, azaz a gémnél több büntetést kihoznunk a partiból. Az ellenjáték kulcsa, hogy ne hagyjuk a felvevőt ütni egyik kis adujával sem, ezért a külső színeket le kell hívni, adut azonban a belső gyengeségünk miatt nem szabad a végsőkig. Fontos volt persze, hogy a partner szingli aduja milyen méret, ha a hatost és a hetest felcseréljük, más lett volna a végeredmény – esetleg beajánljuk a partit Szilágyi László törpés történetei közé.

Ha már kőr hetes és hatos: mindenképp érdemes végignézni partnerem kitűnő felvevőjátékát, amihez csak egy igazán apró megbicsaklás kellett az ellenfelek részéről: az egyik legnehezebb ellenjátékelem, amikor olyat kell hívni, ami szétrombol egy későbbi beszorítást.

A mezőny java nem mondott gémet, vagy elbukta azt, egyedül Lajos Hanka és Szücs Villő mondta be és teljesítette a biztosnak látszó 3 szant.

Észak kezéből a felvétel mindenképp benne van, ugyanis Kelet kiszorul a nyerőiből a pikkek lehívására, miután a partnere kibontotta neki a kárót (káró király indulás kihagyva, passzív folytatás, treff a dámához és ászhoz, káró vissza). Tartania kell a treff királyt és a kőr színből is hármat, hogy be ne essen a királya az impassz után, így nem tud a buktatáshoz elegendő kárót tartani, és végül csak ki szabad kergetni a treff királyt, hogy meglegyen a 9. ütés.

Mi azonban botor módon a 4 pikket választottuk, és milyen szép beszorítással teljesített Péter!


Az első néhány ütés (szinte) automatikus: megütjük az első kárót, először kőr impasszt kell adni, mivel kellenek az átmenetek, azután aduzás az asztalon végezve, treff a dámához és ászhoz, ahogy már láttuk, és most jött el az igazság pillanata! Természetesnek látszik, hogy Nyugat most hívja partnere káróját, aki persze folytatja, a felvevő lop, a kőr nyolcastól még megválhat a bal oldali ellenfél. Kis treff kiengedve, üt a már szingli király, és megint csak kárót tud hozni Kelet, a felvevő lop, és Nyugat ebben az ütésben beszorul! Ha treffet dob, magas lesz a negyedik lap az asztalon a színből, míg ha kőrt, azaz a kilencest, akkor a felvevő treffel asztalra megy, és már ismert kottából játszik, mivel Kelet minden lapszáma tudott: 2–3–6–2 az eredeti elosztása. A kis kőr nem segíthet, mert nem esik el a király, de ha a dámát hívjuk, beesik a mostanra szingli tízes, és magas lesz a kőr hetes! A treff ász ütés után a kőr hívás buktat. Ezért a partiért biztosan megérte leutazni erre a versenyre.

A második fordulót ugyan rosszul kezdtük, de sikerült (némi szerencsével persze) visszakapaszkodnunk, és a forduló felénél már esély mutatkozott a dobogóra, bár Honyekék előnye továbbra is behozhatatlannak látszott. A forduló végefelé pedig találkoztunk is velük a mindent eldöntő rangadón.

Északnak nem volt könnyű dolga: bár látta, hogy náluk a külső színek egyenletesek, ha nálunk viszont nem azok az ő színeik, a 4 pikk könnyen meglehet, ezért az 5-ös magasságon is mentett, ami nem bizonyult jó döntésnek, mert a mentés fantom volt. A +300 számunkra topszkórt és a vezetést jelentette, amit a hátralevő cserékben még pár jó parti segítségével meg őriztünk.

Köszönünk mindent, jövőre visszatérünk!