Gyilkos beszorítások – Ottlik 110

Ottlik Géza 1969-ben már a világ számára is elismert szerző. A Bridge Worldben The Quest címmel megjelent írását a Nemzetközi Bridzsakadémia az 1967-es év legjobb bridzscikkének választotta, és a nagydíjat Ottlik Gézának ítélte. (Kicsit megkésve a cikk Felderítés címmel magyarul is megjelent a BridzséIet 1976. július-augusztusi számában.) Ottlik alábbi írása is angol nyelven jelent meg eredetileg a Bridge World 1969. januári számában Homicide Squeezes címen, és a Ferenczy-coup, más néven a Gellérthegyi-coup további lehetőségeivel foglalkozott. (Ottlik levele Jeff Rubenshez (Bridge World), forrás: OSZK Fond 428/521)

(Copyright 1969 Bridge World Magazine, Inc., a cikk Homonnay Géza általi magyar fordítása és közlése a kiadó engedélyével.)

Ottlik Géza: Gyilkos beszorítások
Ha egy beszorítás minden követelménye teljesül, ám a felvevőnek hiányzik a „beszorító lapja” (az a lap, melynek lehívása valamelyik ellenfelet egy szükséges lap eldobására kényszeríti), kénytelen az ellenfelekre hagyatkozni, hogy beszorítsák magukat. Ezt a fajta játékot Gellérthegyi-cselként ismertem meg, abból a nem túl meggyőző okból kifolyólag, hogy először a Gellérthegy lábánál láttam alkalmazni.

(A Next gombbal lehet követni az eseményeket – a szerk.)

Észak kis kőrrel indult, és a Nyugaton ülő Ferenczy György a dámával ütötte Dél bubiját, majd ugyanezzel a mozdulattal kis kőrt tett az asztalra. Észak elkezdte lehívni kőrjeit, de a felvevőt ez nem zavarta, halkan beszélt kis kabala teknősbékájához. Ez annyira bosszantotta Keletet, az asztalt, hogy egyszer csak rászólt Ferenczyre, mi lenne, ha többet foglalkozna a játékkal.

Nyugi, nyugi – válaszolt a felvevő. – Szegény fickó éppen be fogja szorítani a partnerét!

És így is lett. Észak ütött négy kőrt, Dél pedig (akinek a káró király mellé négy-négy lapja volt a fekete színekben) hamar megadta magát.

(Bár a Bridge World nem közölte a teljes leosztást, kb. ilyesmi lehetett. A Next gombbal újra, nyílt lapokkal is le lehet játszani a partit – NG)

Szeretném azt képzeni, hogy amennyiben egy hasonló leosztást kapnék kézhez holnap, jómagam is ugyanezzel az ügyességgel, önbizalommal és sebességgel játszanám azt. De amikor ezt a leosztást játszották (mintegy 35 évvel ezelőtt), a gyilkos beszorításnak nevezett csel – legalábbis társaságunk tagjai között – még ismeretlen volt, így Ferenczy villámgyors elemzése örök tiszteletemet vívta ki. Akkoriban nagyon élesen licitáltunk, ezért ő úgy gondolta, hogy hatodik vagy ötödik kőr ász-király plusz a káró király birtokában Észak igen nagy valószínűséggel licitált volna az 1 treffre. Ennek okán a káró impassz nem ülhetett, ám a kőr azonnali visszahívása választás elé állította az ellenvonalat: ha megütik a négy kőr ütésüket, könnyen beszorítás alakulhat ki, ha pedig abbahagyják a kőrt, a káró impassz nyugodt szívvel megadható.

A fenti leosztásban Észak beszorította partnerét, ami testvérgyilkosság. Ha Észak 4–5–0–4 elosztással kezdett volna, saját magát szorította volna be, amikor a felvevő lehívja a káró ászt. Ezt nevezhetjük öngyilkos beszorításnak. Íme ennek egy gyakoribb formája:

Dél 3 szant játszott, Nyugat pedig kis pikkel indult, jött a hetes, a tízes és a dáma. A felvevő látta, hogy a pikk színen kívül nem adhat ki ütést, ezért pikket hívott Kelet királyához. Most Kelet (aki vagy kezdő, vagy mesterjátékos volt, ki tudja?) kitűnően kárót hívott. Ám hiába. Dél ütött és makacsul egy harmadik menet pikkel folytatta. Az ellenvonal most már tehetetlen volt. Nyugat lehívta pikk ütéseit, majd beszorult az olcsó színekben.

Bár a felszínen úgy tűnhet, hogy a gyilkos beszorítás ritka állatfajta, valójában meglepő gyakoriságú. Ennek oka, hogy a 3 szan gyakori felvétel, az indulás sokszor történik ötös színből, és a felvevőnek olykor csak egy fogása van a színben és csak nyolc fejütése. Mivel a pontosan négy ellenvonali ütés lehívása „beállítja az ütésszámot” egy beszorításhoz, a gyilkos beszorítás alkalmazható, amennyiben a felvevő fenyegetheti az ellenvonali közlekedést azzal, hogy visszahívja az ellenfelek erős színét.

Mindazonáltal a gyilkos beszorítás alkalmazási területe egyáltalán nem korlátozódik szan felvételekre.

(A licitet részletesen nem közölte a Bridge World, azt feltételezzük – NG)

Dél 1 treffel indult. Miután Nyugat kőrt, Kelet pedig kárót licitált, Észak-Dél nem az evidens 3 szan, hanem a sokkal izgalmasabb 5 treff felvételt választotta.

Nyugat a káró dámával kezdett, melyet az asztal királya fedett. Kelet bölcsen kihagyta ezt, ám Dél így is megtalálta a megfelelő ellencsapást: azonnal kárót hívott vissza! Most, ha Kelet nem hívja le a másik káró ütését, a felvevő pikket magasíthat, egy pikket kiad Nyugatnak, de két piros lapot tud majd dobni pikkre az asztalról. Ezért Kelet lehívta a másik káró ütést is, de így Nyugat később adubeszorítás áldozata lett, mikor Dél a kőr bubit dobta Észak utolsó előtti adujára.

Ez volt Nyugat dilemmája, amikor dobnia kellett a nyolcadik ütésben:

(Klikk folyamatosan a Next gombra!)

Ha Nyugat pikket dob:

Ha Nyugat kőrt dob:

Következzen még két gyilkos beszorítást tartalmazó szokatlan helyzet. Először egy két ütést nyerő, progresszív fenyegetés:

Kelet hívásirányító, blöff 1 káró indulása és Nyugat 1 kőr válasza után Dél 3 szanzaduba keveredett. A licit Nyugatot a legjobb, azaz a káró kezdéshez segítette, ám ez a felvevő számára remek fogódzót adott a nyerő lejátszáshoz.

Kelet a káró tízest adta az első ütésbe és Dél ezt kihagyta! A kis káró visszahívásra a felvevő a dámát átütötte a királlyal és egy harmadik menet káró hívott. Az ellenvonal ettől tehetetlenné vált, mert amikor Kelet lehívta a káróit (ha ezt nem teszi, semmi esélyük), Nyugat három színben beszorult, mert a felvevő a licit alapján az összes hiányzó figurát hozzá tudta képzelni.

A harmadik káróra Dél kézből kőrt dobott. A negyedik káróra a felvevő és az asztal is egy-egy trefftől vált meg, Nyugat pedig még biztonságban dobhatott egy kőrt.

Ez volt a helyzet, mielőtt Kelet lehívta volna az utolsó kárót:

A káró hatosra Dél treffet dobott, Nyugat pedig reménytelen helyzetben volt. Ha kőrt dob, a felvevőnek négy kőr ütése van; ha pedig fekete színű laptól válik meg, kimagasít egy ütést és ennek lehívásakor újra beszorul.

Végső példánk egy átmenet csellel kombinált gyilkos beszorítás (leírását lásd a Bridge World 1967. decemberi számában megjelent „The Quest” című cikkben).

Észak 1 káróval indult és Dél 1 kőr válaszára Nyugat 1 pikkel közbeszólt. Dél végül 3 szanban kötött ki, melyet Kelet balga módon megkontrázott. (A teljes licitmenetet nem közölte a szaklap, feltételezzük, hogy ilyesmi lehetett – NG)

A kis pikk indító kijátszást Dél ütötte a kezében és felismerte, hogy Kelet kontrája, ha egyáltalán valamit jelent, legalább dupla káró fogást kell tartalmazzon. Ezért visszahívta a pikket és Nyugat elkezdte hívni az ütéseit. A harmadik pikkre Kelet treffet dobott, a negyedikre az asztal kárót, Kelet egy második treffet, Dél pedig kőrt adott. (Nem segít az ellenvonalon, ha Nyugat nem hívja le a negyedik pikket, mert, Kelet ellenjátékától függően Dél ki tudja magasítani valamelyik piros színt.)

Ez volt a helyzet:

Nyugat felismerte, hogy az ötödik pikk lehívása beszorítaná partnerét a piros színekben, ezért bölcsen kárót hívott.

De Kelet látszólag értéktelen treffje most nagyon hiányzott. A felvevő lehívta a két piros ászt, a treff királyt, majd a treff dámát átütötte az ásszal és felmagasította a kőröket, melyekhez a treff kilences volt az átmenet.

A fordító megjegyzése: ez az utolsó parti a hihetetlen ottliki klasszikusok közé tartozik…

(A cikk magyarra fordítását és közlését András Imre Jeff Rubensszel (BW) kötött szerződése tette lehetővé.)
 


Kapcsolódó cikkek: