Nem is volt olyan régen, hogy meghivatkoztam Ziát. Most egy másik elméletével állok elő, és az elmélettel kapcsolatban komoly hiányérzetemnek is hangot adok. Zia azt mondja, hogy egy hosszabb versenyen három fázisát érdemes megkülönböztetni a pillanatnyi formának, és ezekhez érdemes igazítani stratégiánkat.
-
Kezdjük a közepén: a II. fázis azt jelenti, hogy minden normálisan alakul. Sem zseniális megoldások, sem nagy katasztrófák nem történnek. Ebben az esetben érdemes ragaszkodni hagyományos játékstílusunkhoz, ahhoz képest se túl agresszívan, se túl óvatoskodóan ne játsszunk.
-
A III. fázis azt jelenti, hogy semmi nem sikerül. A dámák mindig a másik oldalon vannak, ha szlemre megyünk, az ötös magasság is sok, ha megállunk alacsonyan, akkor terített a gém. Ebben az esetben Zia azt javasolja, hogy legyünk nagyon konzervatívak, és igyekezzünk azt kitalálni, hogy a partiban, amit éppen játszunk, mit csinálhatnak a többiek, és igyekezzünk ahhoz alkalmazkodni _„go with the room”_. Ne akciózzunk, ne ötleteljünk. Játsszuk a legunalmasabb, legfantáziátlanabb bridzsünket. Érdemes megfigyelni, hogy ez a játékstílus lassanként visszavisz minket a II. fázisba.
-
Az I. fázis azt jelenti, hogy minden sikerül. Vad elgondolásaink is működnek, csoda szlemmek és csoda passzok, kontrák és intraimpasszok, mind-mind nekünk hozzák a pontokat. Ebben a helyzetben érdemes ráülni a hullámra, és kicsit erőltetni a játékot. Agresszívan küzdeni, fantáziadúsan indulni, és a legkisebb jelre is szlemre törni. De vigyázat! Könnyű túlhúzni! És ha megtörténik az első katasztrófa, könnyen a III. fázisban találhatjuk magunkat!
No, és a hiányérzetem? Zia nem emlékszik meg arról, hogy ebben a bizonyos szárnyaló I. fázisban elkövetett nagyobb baklövés _különösen, ha az a bak a célon túl van…_, az addig nyomott hangulatú ellenfelet könnyen átlökheti az I. fázisba. És akkor aztán, jaj nekünk.
A 4. fordulóban jól ment tehát a játék, működött minden egy darabig. Másfeledik fázisban zsugázgattunk. Kezdtem elhinni, hogy kolbászból van a kerítés. Ekkor osztották nekem az alábbi lapot a 28. partiban, ún. „kedvező szkórhelyzetben” _mi ezen a kedvező?_:
Emígyen gondolkodtam: „Agresszív 2 kőr indulásainkhoz ez a lap nyilvánvalóan túl erős. Az 1 kőr induláshoz kicsit vérszegénynek látszik, de passzolni csak nem lehet…”
Mint aki megtalálta a megoldást, 3 treffet licitáltam _ahogy mondani szokták, „pillanatnyilag jó ötletnek látszott”_.
Nos, aki nem játszotta a partit, vagy nem emlékszik rá, az sem csodálkozik azon, ha ez nem volt egy sikertörténet. Aktuálisan ez volt a partner lapja:
A rossz hír természetesen nem az, hogy elbuktam a 3 treffet, bár az sem olcsó. De nem megtalálni egy 5-4-es kőr fittel terített 4 kőrt…
A BM jelenti: Hagyjon nekem békét a BM, magamtól is tudom, hogy ez nem volt nagy ötlet…
A következő két partit kibekkelték a játszó felek különösebb izgalom nélkül, bár érződött az asztalnál, hogy a jó széria foszladozik, és az ellenfél kezd felpaprikázódni. A 31. leosztásban ezt osztotta nekik a gép „kedvezőtlen” szkórhelyzetben _már megint ez az idétlen jelző…_:
A felvétel jó esélyű, és az adott kiosztásban elvehetetlen volt. Bravó!
A BM már korábban is jelentette, hogy kik markolták fel
a marék aranyat
ebben a partiban.
Ebből a fordulóból még egy felvevőjáték is említést érdemel _
29. leosztás_
:
Precíziós 1 treff indulás után a BOE Timbuktu licitje vagy pikket ígér, vagy kétszínű lapot a minorokkal. Érhető módon 4 kőr felvételben landolunk, treffindulást kapunk. Mi a játéktervünk?
Látszólag 75 százalékos sanszunk van a teljesítésre, tízet ütünk, akár a pikk királyt, akár a káró ászt tartja a kezében JOE. Kár, hogy a licit jelentősen rontja ezt a statisztikát. Sőt. Tönkreteszi. Keressünk más tervet! Az indulás utal, hogy BOE talán végjátékba hozható. Aduzzunk úgy, hogy közben elimináljuk a treffet: Ütünk a treff ásszal, lehívjuk a királyt is, Kőrrel az asztalra megyünk, treffet lopunk magasan, és újra lemegyünk az asztalra aduval _partnerünk nem sok mindent hozott, de azt a keveset hasznosítjuk_.
Most hívjuk ki az asztalról a treff kilencest, és láthatjuk, hogy JOE kárót dob. Hát mi is eldobjuk a pikk hármast, és bármit is hívjon BOE, meg kell adnia a 10. ütést. Mráz Máté így is játszott, teljesített is, de mielőtt kifejezhettem volna tetszésemet, felhívta a figyelmem egy érdekes momentumra. Amennyiben a káró ász BOE lapjai között búvik meg, a felvétel mindenképpen teljesül, még akkor is, ha BOE-nek pikkje volt és nem minorjai! JOE fedi az utolsó asztali treffet a 10-essel, és a vesztőre vesztő játék már nem tud működni. Van azonban B-terv: a treffet ellopjuk, és kis_!_ kárót hívunk kézből. Ha BOE nem akar azonnal végállásba kerülni, akkor most kicsit kell tennie, JOE akkor játszik jól, ha pikket hív. Ezt azonban a felvevő fejbe csapja az ásszal, és kihívja a káró királyt… q. e. d.
A BM jelenti: Öten indultak treffel a 10 asztal közül, ezeken az asztalokon kizárólag Mráz Máté teljesített. Az ötödik bukás aduindulás után esett.
Most már az ötödik fordulóban járunk, nézzünk meg két játéktechnikai post mortemet!
_I/A V. forduló 21. leosztás_
Az ellenfél közbeavatkozása nélkül belicitáltuk az adu nélküli gémet. BOE elindul a treff hármassal. Ütünk a bubival, és azon tűnődünk, hogy akkor is tudunk-e teljesíteni, ha a kőr nem 3–3. Az egyetlen esély a káró színben érződik, ezért neki is látunk magasításának. A kőr királlyal asztalra megyünk, kárót hívunk a 10-eshez, és legnagyobb elégedettségünkre BOE üt az ásszal. Eddig jó. BOE kiveszi a kezünkből a treff ászt, pikkel az asztalra megyünk, káró bubit hívunk, ütünk vele, és elkezd derengeni, hogy valami nincs rendben. Hiába esik a káró dáma a király alá, a 13. káróhoz már nem jutunk hozzá…
Szilágyi László nemcsak sokat tud a bridzsről, de rettentő kreatív is. Félre a megszokásokkal, félre a rutinnal! Már megint az első ütésben tévedtünk: be kellett volna rongyolnunk a treff dámával! Máris megvan az elegendő átmenet a káró magasításhoz…
A BM jelenti: A megfigyelt 8 vállalkozó közül mindegyik teljesítette vállalását, népünk és pártunk nagyobb büszkeségére egy munkás 22,2%-kal, két munkás 11,1%-kal teljesítette túl a tárgyidőszakra vonatkozó tervet. Mindössze egyetlen munkáscsapat tévelyedett el: kevesebbet vállaltak, és kevesebbet is teljesítettek, megrovásuk azonban mégsem indokolt, mivel a nyolc partis terv legmagasabb teljesítménye mégis a nevükhöz fűződik.
A másik partit is a KÖzép MAgyar RÉgióban játszották, de éppenséggel egy osztállyal lejjebb _I/B 5. forduló 32. leosztás_:
A kulcsliciteket követően izmos lapjainkkal szlemre törtünk. Lendületünk elakadt, amikor a pikk szín gyengeségére fény derült. Dél a káró hármassal indul _dublóból nagyobb, egyébként 3./5._, és játéktervet kell készítenünk. Észak a nyolcast adja, ami elgondolkodtató, mert naggyal kérnek.
Mint látható, az egyetlen érdemi gond az aduval adódhat, más kiadónk nem lévén, azt kell megakadályozni, hogy három adut üssenek. Egy csendes hétköznapon ezt az adut úgy kezelnénk, hogy impasszt adnánk a 10-es ellen. Ezzel a játékkal maximalizálhatjuk az ütésszámot.
Most azonban van egy kis gond: fenyeget egy ellenvonali kárólopás. Két esetben lehet baj, ha Dél szingliből indult, mert lopni szeretne, illetve, ha négyes káróval indult, mert lopatni szeretne. Az első eset nem tűnik vészesnek, mert Észak nem nagyon kerül ütésbe ebben a partiban _hacsak nincs aduból dubló KD nála, de akkor egy figurát meg egy káró lopást adunk csak ki_. Ha Dél négyes kárójával indult el, akkor sincs miért izgulni, ugyanis Észak valószínűleg hármas adujával lop: ritkán játsszunk arra, hogy két rövidség legyen egy színben, különösen, amikor mansban lévő ellenfelek hallgatták végig pisszenetlenül a bellisták erős licitjeit.
Azért fogunk a legjobb stratégiától eltérni, mert Dél az ijesztő, de valójában teljesen ártalmatlan káró indulással próbálkozik? Na nem. Körbe engedjük a pikk kilencest és ezt megüti a dáma _hurrá!_. Dél ismét kárót hív, amit Észak a hiányzó kisaduval csór el. Észak kőrt hív, és ebben az állásban mi aduval próbálkozunk az asztalról:
Észak a tízest adja _ajaj_. Impassz vagy esés? Lássuk csak, hárommal több kártyát láttunk Délnél: a szabad helyek száma nagyobb jobbra, impassz. Másik oldalról miért gondolta Dél, hogy tud majd újra kárót hívni? Vajon melyik lappal akart ütni a lopatáshoz? Adu KD volt nála… Esés! Ráadásul, ha szingli adu dámája volt, akkor miért nem a felvevő vonal rövidítését célozta, miért akarja lopatni a partnert, akinek hosszú aduja van? Esés! Durr, az ász! Nem nyert…
Már megint pechünk volt, csak mi ütöttünk 10-et a mezőnyben. A kedves ellenfél zseniálisan indult…
De hopp, várjunk csak! Mi lett volna, ha mégis az adu ásszal kezdjük a partit? A 10-est még most is megfoghatjuk, de mit veszítünk? Nézd már, minden kiosztásra, ahol nem elvehetetlen a három ütés az ellenvonaltól, meg tudjuk akadályozni a buktatást… Igen, vannak kiosztások, ahol csak egyet ütne az ellenvonal, ha a 10-es impasszal kezdenénk _Fx balra, vagy FF10x jobbra_, és most kettőt fog ütni _az adu ász után treffel asztalra megyünk, és újfent adut hívunk_. Elvakított minket a sok szofisztikált gondolat…
De hát akkor miért indult Dél káróval, miért? A válasz prózai: nem lopatni vagy lopni akart eredetileg: treff kulcslicitet adtunk kézből, kőr rövidséget mutatott az asztal, nem sok más szín maradt számára…
A teljes kiosztás
_1/B V. forduló, 32-es parti_
:
A BM jelenti: tizenkettő közül három asztalon indultak káróval: a felvevők 10, 11 és 12 ütést szereztek. A többi asztalon a semleges indulásokra egy kivételével 12-t ütött mindenki, egy kivétellel, ahol kőr indulás után a felvevő kettőt bukott a hat pikkben _a tudósok még kutatják az okát_. Érdekes, hogy két kiálló kulcslappal öt asztalon is szlemet vállalt K–Ny.
