Amikor a pénzt osztják

„Money round”, azaz pénzkanyar. Az angolszász sportzsargonban _nyilván lóversenyes alapokon_ az utolsó fordulót hívják így. Az irányított sorsolás miatt idén a két legesélyesebb csapat, a Gamax _Homonnay – Winkler, Lakatos – Nikolits_ és a Dumbovich _Dumbovich – Gotthard, Gulyás – Kotányi B. – Szabó Cs. – Szalay_ éppen az utolsó fordulóban csapott össze.

A Dumbovich csapat azidáig összes rangadóját megnyerte, mégis a _Galimtól korábban 18-12-re kikapó_ Gamax kezdhette a mérkőzést 19 pont előnnyel, mivel a gyengébb csapatokat általában jobban megverte. _Érdekesség, hogy a Dumbovichék mögött csupán egy ponttal álló Galimnak semmi esélye nem volt már a győzelemre, mivel amennyiben megelőzik a Gamaxot, akkor biztosan eléjük kerülnek Dumbovichék._ Mielőtt megnéznénk, hogy milyen módon próbált a Dumbovich csapat 59 IMP-vel nyerni 32 leosztásban, „előjátékként” az utolsó előtti fordulóból egy érdekes szlemparti.

Az alábbi lapokkal mit licitálunk partnerünk _gyenge, 13-16 pontos_ szan indulására?



Ugyan _általában_ lehetőségünk van kikérdezni a teljes elosztását, mégis elvetettem ezt a megoldást. Több okból is. Egyrészt még az alacsony _kettes magasságú_ válaszok után is egy ritka, eddig még sosem előfordult licithelyzetbe kerültünk volna, másrészt a pikk, mint adu leszögezése és későbbi kérdőlicitek nem működnek, ha partnerünknek 4=3=3=3 elosztása vagy 5=3=3=2-je van. Csak egyszerűen, adta ki csapatunk kapitánya a parancsot, és így magastranszfert _4 kőr_ mondtam, majd az ezt követő 5 treff licitem olyan ászkérdés volt, hogy a treff ász NÉLKÜL kérdezte a kulcslapokat. Az örömteli 5 pikk után már az volt a kérdés, bemondjuk-e a nagyszlemet. Ugyan _6 treff licittel_ közvetlenül a dámákat lehetett volna kérdezni, de jobban bíztam partnerem felvevőjátékában, mint licitjében, és azonnal nagyszlemet mondtam: ha bármelyik piros színben negyedik dámája van, már lesz játékunk.

Ezekből a lapokból kellett teljesítenie káró bubi kezdésre:



Az első ránézésre is világos, hogy aranyat leltünk: 2-1 aduelosztás mellett 13 magas lapunk van: aduzás után az asztali káróra felveszünk egy kézi kőrt, és lelopjuk a vesztő kőrt. A gondos felvevőjáték azonban azt jelenti, hogy felkészülünk olyan esetekre, is, amikor 3-0 az adu, természetesen nem feledve, hogy ez a „káróra kőrt dobunk, majd kőrt _magasan!_ lopunk”-játékmód még mindig fennállhasson. S jelentős mellékesély, hogy ki tudjuk lopni a _rövid_ treff ászt. Ezért nyilván érdemes azzal kezdenünk, hogy ütünk a káró dámával és azonnal lopunk egy treffet, majd következik asztalról egy magas adu. Ekkor kiderül, hogy még nem teríthetünk, mivel Nyugatnak három aduja volt. Most a lopásos eséllyel kísérletezünk, amikor váratlan fordulat következik: a harmadik káróra Kelet _!_ dob, tehát Nyugatnak a hármas aduja mellett hatos kárója volt.

Itt az ideje gondolkoznunk cseppet. Az eredetileg impozánsnak tűnő esély nagyon csekéllyé vált: a kőrt már csak akkor tudjuk magasan lopni, ha Nyugatnak _akinek eddig 10 lapját láttuk!_ még van legalább két kőrje is, azaz 3=2=6=2 vagy 3=3=6=1 az elosztása. Ha most bölcsen csapást váltunk olyan játékunk kínálkozik, ami ez előbbi esetek mellett olyankor is sikeres lesz, ha nincs dubló kőrje Nyugatnak: lopjuk el magas kárónkat, lopjunk egy treffet, kézbe a pikk királlyal és újabb treff lopás!

Nézzük meg, hogy ez az első ránézésre „holdbéli” játék mikor rossz?

Amennyiben Nyugat tett treffet a második kanyarban, csak akkor bukunk, ha eredetileg sikén kőrje és negyedik treff ásza volt _természetesen hívjunk magas treffet a kezünkből, hátha befedik!_. Minden más esetben elértük, hogy az aduk lehívására Keletet beszorítjuk kőrben és treffben: mivel Nyugatnak _kőrön kívül_ volt 11 lapja, tehát a kőrt biztosan csak Kelet tudja tartani, hasonlóképpen a treffet _ha nem loptuk ki addigra az ászt_ is: az aduk hívására fel kell adnia.

Ez volt a teljes kiosztás:



Némileg meglepő, hogy ennyire kevés pár jutott el nagyszlemig, annak ellenére, hogy az induló lapja nem csak a gyenge, hanem a mezőny nagyobb része által játszott erős szan indulásnak is megfelelt.

A felvétel két asztalon bukott el: a másik kézből felvett nagyszlem ellen a kőr dámával kezdtek, amire bukni elég meglepő _a részleteket a feledés homályába száműzzük_.

Gál Péter _Galim_ az Exlusion ászkérdés után „sztenderdnek” számító ász alóli indulást választotta. A felvevő, jobb híján, elgondolkodhatott volna azon, hogy egy ilyen licit után üres színből vagy ász alól indul valaki? De még erre sem lett volna szükség, egyszerűen az indulás jelentette tempóelőnyt kellett volna kihasználni: lopás, adu dáma _rossz hír_, káró dáma, treff lopás, káró ász-király…terítés. Mivel az előbb említett játékmódhoz hasonlóan ellopjuk magas lapunkat és újra treffet lopunk. _Bár, bevallom, ha nem jelenik meg az ász, mint most, erősen felmerül megadni a lopimpasszt, Nyugat 3=0=6=4 elosztása ellen védekezve._

És még egy szempont a sikeres felvevőjátékhoz, amiről eddig nem ejtettünk szót: az aduba _és később a harmadik káróba_ Kelet kőrt dobott, tehát nem igazán kell Nyugat 3=3=6=1 elosztásától tartanunk: ki az, aki a négyes kőrjéből dob _ráadásul kettőt!_, ahelyett, hogy a hetes treffjéből válna meg két laptól?



Ennyi izgalom után nézzük a döntőt!

Egy nagyon rossz esélyű, ráadásul pikk indulásra teljesen sansztalan szlemet kihagytak mindkét asztalon, majd az alábbi lapokkal kellett megbirkózni:



Mit licitáljunk erre az információs kontrára?

Úgy vélem, elég szoros döntés ez a passz és a 4 kőr között. _Nézetem szerint a sokak által ilyen lapokkal kedvelt 3 szan nem jó licit._ Amennyiben nekünk kellett volna 6 VP-t szereznünk, akkor nem kétséges, hogy a biztos pluszt, a 3 pikk kontrát választom _melynek várható értéke 300_, de itt nem tudtam a bellgém csábításának ellenállni, és a 4 kőr mellett tettem le a voksom, tudva, hogy négyes kőrrel jó esélyű, míg hármassal valószínűleg vacak gémet fogunk játszani. 

Az utóbbi volt a helyzet, káró bubi indulásra kellett _volna_ teljesítenem.



Az eleje még egyszerű volt: üssünk az asztalon, és próbáljuk meg pikk hívással szétvágni az ellenfeleket. Winkler ütött a pikk ásszal _ami persze normális játék volt, más kérdés, hogy így az adott lapokkal beletömte a felvételt_, és újabb kárót hozott. Ezután nem lett volna sok teendőm, csak az aktuális kiosztásra játszani, mivel ezek voltak a lapok:



Két kérdés _52 lapos feladványként!_: hogyan lehetett volna teljesíteni? _Én sajnos a szek pikk ász-bubira játszottam, ami végül két bukást eredményezett._ És mi történt a másik asztalon?

3 pikk – kontráig azonos mederben folytak az események, azonban Nikloitsnak könnyebb dolga volt: Kelet 4 pikket mondott, amire kontrázott, + 500 és 12 IMP nekik.

Látszólag a nagy fittel egyértelmű a 4 pikk licit, van azonban egy tényező, melyet Winkler _gondolom, tudat alatt_ figyelembe vett, míg csapattársam nem: a másik majorban levő hosszúság nem igazán vonzó a a felvevőjátékban, az 5 minorhoz pedig már tizenegyet kellene ütni.

Ez a motívum nem utoljára fordult elő az összecsapáson.

Egy újabb 300 bukásunk után látszólag reménytelen helyzetbe kerültünk, de a következő leosztásban felcsillant a fény az alagút végén.



Homonnaynak az adott licit után kellett 4 kőrt teljesítenie.

Kotányi Balázs a pikk ásszal kezdett, majd a treff hetesre váltott, kicsi, kilences, dáma. A felvevő lopott egy pikket, majd asztalról hívott egy kárót, Kotányi megütötte a dámát az ásszal és újra treffet hívott. És most?

Mivel asztalon már csak dubló adu van, a felvevő nem tud kárót magasítani, a keresztlopáshoz meg az is kell, hogy jó helyen fogyjon el a káró… Nem meglepő, hogy Homonnay újra megadta a treff impasszt: király, majd lopás, egy bukás, 12 IMP a Dumbovichnak.

A másik asztalon hasonló kezdés után Nikolits ütött a treff királlyal, a felvevő meg előbb-utóbb terített: kimagasította a káróját, és ehhez _aduzás után_ treffben volt átmenete.

Íme a teljes kiosztás:




Mit mondjunk az alábbi lapokkal, ha az ellenfél erős szanjára partnerünk 3 kőrt, az induló partnere pedig negatív kontrát licitál?



És ha az erős treffre mond a partner 3 kőrt, amire kontráznak? _Ennek jelentése: gémforsz, ötös pikk és kőr fogás nélkül._

Emlékeznek a 2. leosztásra? Mintha ugyanaz a motívum jönne elő… Azonban ellenfelünk _az utóbbi helyzetben_ és csapattársunk az erős szan után is 4 kőrt mondott, és kihúztuk a 300-at: mint látható, ezekből a lapokból nem lehet gémet teljesíteni. A mentés maga nem volt drága, de ugye mindegyik az, ha az ellenfélnek nincsen benne gémje…

Ez volt a teljes kiosztás:



Az extremális eredmények, régi babona szerint párban járnak: most is ezen két asztalon szerzett csak az erős vonal 300 pontot: két töredék írás mellett a többiek gémet buktak.

A show folytatódott, sajnos újabb húzó partival:



Egyik Kelet – Nyugat pár sem mentette le _bell-mansban!_ az ellenfél gémjét, a buktató indító kijátszást meg a screen korában nem könnyű megtalálni. _Homonnay treffel kezdett, de a címlet most nem volt jó: az ásszal indult._ A végül kieső Balásy csapat azért el tudta buktatni az ellenfél gémjét: kőr indulás után a felvevő nem aduzott, hanem óvatlanul treffet hívott _nyilván azt akarta eldönteni, hogy később mélyimpasszt adjon-e aduban_. Erre ráomlott a ház: treff dáma, káró lopás, treff a királyhoz, újabb káró lopás: egy bukás.

Mindkét csapat játékosai _különösen a nyílt termiek_ szeretnek éles 3 szanokat játszani, és a következő leosztásban Nikolits és jómagam bizonyíthattunk:



A 11-es szabály szerinti káró négyes indulásra rátettük asztalról a tízest _aki nem ezt tette, annak elég sanyarú volt a sorsa: sima bukás_, majd pikk bubi, Nyugat ütött a királlyal.

A zárt teremben most kőrt hívtak, és mivel _mint látni fogjuk_ a treff működött, Nikolits simán ütött kilencet.

Ellenem azonban Homonnay bölcsen visszajátszotta a pikket _kettes_, a kezemben ütöttem. Most treff király, amibe a kilencest tette, és nem tűnt igazán tűnt valószínűnek az addigiak fényében, hogy ezt B9xx-ből dobta, így kis treffel folytattam, és lehívtam négyet a színből, amibe három lapot dobnia kellett.

Géza három kárótól vált meg, így gyakorlatilag biztos teljesítésem volt: lehívtam a magas pikket és kárómat, majd káróval kiadtam neki az ütést. Lehívhatott egy magas pikket még, de a kétlapos állásban, amikor már csak kőr volt kint, biztos volt, hogy ütök a királyommal.

Ez a játék egyedül akkor rossz, ha eredetileg dubló pikkje és négyes kőrje volt _az ász nélkül!_, ekkor azonban elég valószínűtlen, hogy inkább a pikket hívja vissza, mint hogy _a partnere által a „smith jelzéssel” kért_ kőrre fordult volna.

Kicsit nehezebb dolgom lett volna, ha eggyel kevesebb kárót dob el, azaz leszinglizi a kőr ászát. Amennyiben elhisszük, hogy eredetileg négyes pikkje van, akkor újabb „tuti játékunk” van: ekkor természetesen a magas pikk és káró kehívása vesztő játék, de nem ezt kell hívni: csak a magas pikkünket játsszuk le, majd következzék egy kis kőr!

Amennyiben Homonnay üt, lehívhat egy pikket, amire természetesen kőrt dobunk, de bele kell hívnia a káróba. Winkler üthet, de mivel neki csak kőrje maradt, kimagasítja a kőr királyunkat _ha az esetleg még nem lenne magas_.

Ez volt a teljes kiosztás:



A magas színvonalú húzó partik félideje _az első félidő után 27-19-re vezetett ellenfelünk_, egy komikus egállal fejeződött be:



A másik asztalon kontra nélkül ment a 3 kőr, amiben Nikolits kettőt bukott, +200.

Nálunk ebben a játszmában _is_ több élet volt, mint a zárt teremben _bár a szereplők ismeretében ez annyira nem meglepő_.

Amikor Winkler megkontrázta a 3 kőrt, akkor nagy bukás lebegett szemei előtt… végül remek ellenjátékot kellett játszania, hogy egyáltalán kihúzhassák a leosztást, és ne szerezzünk rajta 14 pontot:

Homonnay pikk király kezdése után az eleje gyorsan ment: ütöttem, visszahívtam a színt, majd a káró hívást az ásszal vettem, és adut hívtam.

Ez volt az első olyan pont, amikor Winkler egy „lusta bubival/tízessel” belejátszhatta volna a felvételt, de nem tette: ütött a királlyal, majd újabb kárót hívott. Előbb-utóbb újra asztalról hívtam adut, és nem hibázott: most sem lépte át. Ezáltal _aki nem hiszi, járjon utána!_ kevés átmenetem volt lerövidítenem magam, különösön, hogy amikor egy _rövidítő_ kárót hívtam, annak meg elélopott a tízessel: nem tudtam elkerülni, hogy még két adut üssön, a végjátékban nekem kellett villából hívnom.

Csodák persze vannak, nyilván, ha leigazolhattuk volna a Meckstroth - Rodwell párt, a 67 IMP 16 leosztásban sem lett volna lehetetlen, ehhez azonban sem a lapok nem voltak meg, sem az ellenfél: Lakatos – Nikolits a második félidőben is rendkívül biztos játékot mutatott, a nyílt teremben meg a nagy írások, ahogy mondani szokták, kioltották egymást.

Végül az lehetett _csekély_ elégtételünk, hogy sikerült fordítani, és 4 IMP-s _16-14_ bajnokveréssel állhattunk a képzeletbeli dobogó harmadik fokára.

_Egy megjegyzés: régi vesszőparipám, hogy szerintem valami baj van egy versenysorozattal, ha egy csapat minden vetélytársát megveri, és így sincsen esélye a győzelemre; másképpen fogalmazva: amennyiben egy bajnokságban, összesen 4 osztályban elindul 57 csapat, akkor miért kell 12-nek a legmagasabbb osztályban küzdenie? Annak ellenére mondom ezt, hogy személyes véleményem szerint ennyire erős I/A bajnokság még nem volt, amióta játszom: a 3 feljutó mindegyike versenyben volt a bentmaradásért, végül a nem is olyan régen ezüstérmes Szigethy esett ki, s az elmúlt évek stabil dobogósa, az Elastron is hajszál híján I/B-s lett…_

A második, és egyben a bajnokság utolsó félidejéből egy leosztás, mutatóba.

A parti hőse Bartis Béla _Harangozó_ és az anonim Nyugat volt.



Kelet harmadik helyes 3 pikk indulása után Bartis 5 treffet mondott, amit Nyugat megkontrázott, majd a kőr bubival támadott.

Bartis ütött a szingli ásszal, majd a licit után nem meglepő módon kis treffel folytatta a kezéből. Nyugat ütött… és nem gondolkozott, hanem _a buktató káró helyett_ az „automata” kőrrel folytatta. Bartis gyorsan megmutatta neki, hogy ez mekkora hiba volt: kiadta az ütést a második adunak, és most már hiába váltott volna Nyugat, vége volt - a felvevő a harmadik káróját aduzás után eldobja a kőr dámára, és kimagasít lopással egy kárót, amihez a pikk ász lesz az átmenet. Az aktuális kőr hívásra még könnyebb dolga volt: egyszerűen kétoldali beszorítással teljesített, mivel a magas aduk lejátszására Keletnek tartania kellett a pikket, így előbb utóbb kárót kellett dobnia, Nyugat pedig a pikk ászra szorult be végleg: mivel a kőrt kellett őriznie, neki sem maradt káró tartása.

A leosztás érdekessége, hogy a „természetes” pikk király kezdés után a felvevő teljesíteni tudja a 3 szant. _Érdekes, hogy kőr kezdésre nincs sansza, mivel az levesz egy átmenetet._

Nyugatnak ki kell hagynia a treff tízest, különben a felevevő megmaradt két átmenetével magasítani tudja a színt. Erre Észak csapást vált: körbeenged egy kárót, és végül három káró, két-két kőr és treff ütéssel, valamint Kelet végállásba hozásával teljesít: a pikk bubi lesz a kilencedik ütése. _Amennyiben Kelet „éberen” bedobja az ászba a királyt, akkor sincs ellenszer, mivel a végén kis pikket hívunk a B52-ből, és ugye szegény Keletnek már csak pikkje van…_