1957 nyarán a balatoni nyár már nem volt a régi. A forradalom nyomasztó emléke kísérte a mindennapok történéseit, a szórakozóhelyeken állandó razziák réme fenyegetett. A bujkáló „ellenforradalmárokat” keresték éjjel-nappal, és ha nem tetszett a mosolyod egy-egy karhatalmistának, könnyen a rabszállító kocsiban találtad magad. Ha szerencséd volt, kiderült, hogy a véres események alatt gyáva nyúl lévén csak huszonegyeztél. Addigra már el is múlt a nyár.
Vívók és öttusázók edzőtáborának álcázott szántódi nyaralásunk alatt bölcs vezérünk tehát a kóborlás és a „vadászat” helyett azt javasolta, hogy tanuljunk meg inkább bridzsezni. „Hogy mit csináljunk?” – kérdeztük csodálkozva, hiszen közülünk a bridzs szót is csak az ismerte, aki az imperialistáknak örömet okozva külön angolra merészelt járni. Az orosz tagozatú gimnáziumban legfeljebb annyit tudtunk a hídról, hogy Lenin is járt rajta… Nekem azért felrémlett, mintha a padláson porosodó régi Színházi Életekben láttam volna rejtélyes ábrákat a bridzsezéssel kapcsolatban, de sajnos akkor még nem tudtam, micsoda kincset rág meg az idő vas foga és néhány egér.
A „bölcs vezér” dr. Cziffra András volt, aki mérhetetlen türelemmel próbálta a fejünkbe verni a bridzsjáték alapelemeit. Pár nap alatt nem jutottunk messzire, és csak én voltam az, aki néhány év múlva örökre eljegyeztem magam ezzel a csodálatos játékkal. Szerencsém volt, hogy megismerhettem Bandi bácsit, és hogy jókor voltam jó helyen.
Sokoldalú és tevékeny tanító mesterünk a magyar sport és ezen belül a vívás aranykorában ötvenévesen is hetente háromszor felvette a sisakot és a plasztront, és vezetett egy vívószakosztályt. Nemzetünk legsikeresebb fegyverneme, a kardvívás volt az első számú kedvence, de minden versenyszámban otthon volt. Emellett a Bridzs Élet szerkesztő bizottságára is maradt ideje, és rendszeresen publikált.
Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, hiszen már két cikk is megjelent róla. Azt azért még megemlítem, hogy a példamutató családi élet és megfeszített munka mellett szorított időt a hobbijaira. Honnan merített erőt mindehhez? Hogyan heverte ki a szovjet hadifogság borzalmait? Miért nem törte meg, hogy a jogászi végzettsége ellenére a fogságban szerzett orosz nyelvtudását fordítóként kamatoztatva tartotta el a családját? Hogyan viselte az ún. deklasszált elemeknek kijutó társbérletet, amiről a mai ifjúság nem is hallott?
Azért, mert ALLROUND volt az élet minden területén!
