Hogy is volt? – Bridzsmesék (XI.): Bari István és a „testőre”

koltaigabor, 2011, december 28 - 13:03
Sorozatunk végén kalandozzunk el vidékre is egy kicsit. A nosztalgiázás során felidézett korban (hatvanas-hetvenes évek) nemcsak a fővárosban pezsgett az élet a bridzsasztaloknál. A vidéki bridzsezők között is számos olyan játékos volt, akik hozzáállásukkal és játéktudásukkal is kiemelkedtek. Komoly szerepet játszottak országos viszonylatban, és nagyszerű versenyeket rendeztek a szűkebb hazájukban. (A képen a Bari házaspár vesz át díjat)

Talán a legnépszerűbb vidéki verseny a Mecsek Kupa volt, ide még külföldről is szép számmal jöttek versenyzők. Ha jól emlékszem, még a bridzsezők számára foglalt vagon is volt a verseny idején a pécsi gyorsvonaton. Emberemlékezet óta ez az év első versenye az új év első hétvégéjén, és reméljük, hogy most is sokan tisztelik meg jelenlétükkel a Bari István emlékversenyt..   

Ahogy felidézzük Misivel a régi pécsi emlékeket, elszorul a szívünk, ha az akkori kedves házigazdánkra emlékezünk. Nagyon fiatalon ment el, játékosként és szervezőként is mindenre odafigyelő, az egész bridzstársadalom egyik legjobban becsült és szeretett tagját vesztettük el. (A Bari házaspár játék közben)

Misinek róla is van egy olyan története, amit érdemes felidézni.

„Nem tudom pontosan, melyik évben, de az biztos, hogy az egyik januári pécsi versenyen osztottuk az alábbi lapokat (akkoriban még kézzel). Valamikor a csapatversenyen összekerültünk a pécsiekkel, és ebben a leosztásban Dél helyén Bari István volt a felvevő 6 pikkben:

 

A kőr bubi indító kijátszást az ásszal ütötte, két menetben leaduzott, majd lehívta a kőr királyt is. Ebbe a kilencest tettem, miközben a partnerem kezéből az ötös és a hármas került elő ebből a színből. Most pici szünet következett, amiből érezhető volt, hogy Pityu fejben lejátssza a partit, mielőtt hív.

Nyugaton ülve már sejtettem a folytatást, hiszen a hatos pikket és a dubló kőrt már láttam, a licitből a treff ászt biztosan tudtam, a dublónál hosszabb káró meg azért nem volt valószínű, mert akkor semmi gond nem lenne. A játék tehát feltehetően ez lesz: káró ásszal az asztalra megy, kőrt lop, majd káró királlyal üt az asztalon és hívja az utolsó kőrjét. Ha nálam lenne a négyes kőr, akkor most eldobhatna egy treffet és végállásba kerülnék, ha a treff dáma is a kezében van (nekem KT8 volt ebből a színből). Mivel a negyedik kőrt a partnerem ütné, ezért el fogja lopni, aduval asztalra megy és onnan treffet fog hívni. Ha AD9 a treffje, akkor nincs mit tenni, védhetetlenül teljesíteni fog, ha ennél gyengébb, akkor meg bukik.

Bari Pityu tényleg kárót hívott, ütött az ásszal, de „elkövette azt a hibát”, hogy lehívta a királyt is. Ezután kőrre váltott – a kezében már tényleg nem volt több kőr – és én a sor végén a tízest adtam az ütéshez. Eltettük a lapokat, és most egy darabig állt a játék. Körülbelül egy perc múlva kedvesen rám szólt:
– Tudod, hogy te hívsz? – kérdezte, megmutatván az utolsó ütéshez adott treff hetesét.
Ez nem volt jó hír, mivel csak treffet vagy kárót hívhattam, és választhattam, hogy melyikre teljesüljön a szlem.

Ez volt a teljes kiosztás:


Ha az elképzelésem szerint játszva fellopja a kőröket, akkor a partneremnek lett volna kis feladata: amikor végül az asztalról treff hívás jön, elég nagyot kellett volna beletennie, nehogy végállásba kerüljek.

Így viszont teljesült volna a szlem akkor is, ha partnerem a harmadik kőr hívásakor bemegy a dámájával (vagy trükkösen bedobja a dámát a királyba), mert akkor az asztali nyolcas kimagasodik. A parti után Bari István meg is jegyezte:
– Képzeljétek el, álmomban rám támadtak a gonoszok, és hiába volt sok erős testőr körülöttem (ászok, királyok, dámák és bubik), végül egy szerény kis kőr nyolcas védte meg az életem.

Sajnos a könyörtelen betegséggel szemben nem segítették a testőrök…”

Befejezésül köszönetet mondok azoknak, akik emlékeik megosztásával segítettek abban, hogy néhány nagy öregről megemlékezhettünk egy-egy érdekes partijuk közlésével.

Kezdő játékosként

2011, december 28 - 22:49 — MK2

 találkoztam a Bari házaspárral először. Olyan kedves megértéssel bátorítottak botladozásaim közepette, hogy azonnal otthon éreztem magam Pécsett a szokásos év eleji versenyükön. Ez a szeretetteljes hozzáállás döntő momentum volt számomra: beléptem a bridzsezők nagy "családjába". Köszönöm Mindkettőjüknek.