A szerkesztő szerint telihold volt, és az okozta a bajt, de én nem fogom rá: egyszerűen nem lehet így viselkedni. Elnézést hát mindenkitől, akit megzavartam az üvöltésemmel, amelyet csak Sir Kánéhoz lehet hasonlítani. Mindennek én vagyok az oka: nem szabad lett volna így licitálnom (elfelejtettem, hogy az 1 szan viszonválasz 15–17 pont ugyan, de nem biztosan egyenletes lap, simán lehet szingli a színemben). Azzal nem volt baj, hogy elmentem az asztaltól, de sokkal-sokkal több időt kellett volna töltenem a mosdóban: így mire visszaértem, az ellenfél még nem hívott a második ütéshez, tehát én raktam a lapokat az asztalról. És nem lett volna szabad betartanom a szabályokat, miszerint, ha a partnerem egy színből nem nevez meg egy kártyát, akkor a legkisebbet játszom ki: ha a kilencest időben eltakarítom, szóba sem jön, hogy ütést vigyen...

Rovatvezető: Mezei Katalin

A bridzsező nemzetközi sztereotípiák felett álló kategória. Már több mint egy hónapja Bostonban élünk feleségemmel, és csak most merészkedtünk először bridzsversenyre. Hogy miért? Talán féltünk: idegen ország, idegen emberek, idegen szokások. Végül aztán nem bírtuk tovább, győzött a bridzs.

Az idei MP bajnokság I/B. osztályában Kisgyörgy Lajossal csak az utolsó előtti fordulóban sikerült végre feljutó helyre kerülnünk. Mivel még ekkor is csak a hatodik helyen álltunk, bőven volt feladatunk az utolsó játéknapon. 

A kanadai klubokban évente négyszer speciális versenyt tartanak azzal a nemes céllal, hogy támogassák a nemzeti bridzsválogatott nemzetközi szerepléseit. Hogy a nevezési kedvet növeljék, ezeken a versenyeken háromszor annyi mesterpontot lehet keresni ugyanazzal a helyezéssel, mint egyébként. A Montreáli Bridzs Szövetségben a nevezésekből befolyt adományokat azzal növelik, hogy a húsz legjobb helyi játékos vállalja, hogy bárkivel leül játszani a szokásos tiszteletdíjáért, s azt felajánlja a nemzetközi alap számára. A játék végén a nevezők a leosztási diagramok mellé a partik elemzését is megkapják kinyomtatva.

Tavaly, az Olimpiai Alap támogatására kiírt versenyen játszottam az alábbi érdekes leosztást:

Nem hittünk a szemünknek!
A jobbomon ülő Észak írta be a szkórt, és mivel az utolsó cserék között játszottuk a partit (I/b bajnokság 6. forduló 31. leosztás), a várható értéket adta meg a gép: nulla oda, száz ide. Aztán a frekiben is ugyanez állt.