12-13 lap az árvízkárosultakért

Augusztus 8-án lezajlott az árvízkárosultak javára rendezett
jótékonysági bridzsverseny. Fontos nap volt bridzséletileg is, de emberileg
mindenképp.
 
Ez volt az első alkalom Magyarországon, hogy a versenybridzs
közcélokat szolgált. Az ötletgazda a Kibic KSE egyik tagja volt, aki a kora
nyári, elképesztő károkat okozó árvíz elszenvedőinek támogatására kezdett hozzá
a jótékonysági bridzsnap szervezéséhez.
A kezdeményezést elsőként Ladán Éva és az Értünk és
Mindenkiért Alapítvány karolta fel, majd a Kibic KSE lendületes közreműködői
(Pölöskei Petra, Pásztor Szilvi, Tibor Tamás, Szetei Zsolt) csatlakoztak hozzá,
és nagy erejű támogató segítségükkel bizonyították, hogy a Kibicnek valóban
semmi sem drága. A bridzs.hu weboldalon is közzétett felhívásunkra egymás után
jöttek a sporttársi támogatások Csipka Szilvitől, Fülöp Zoltántól; felajánlást
tett Csiby Éva, Hámori Zsuzsa, Hermányi Annamária, Vági György, Kerényi István,
Lovas Jutka – ki így, ki úgy nyújtva segítséget a verseny létrejöttéhez. A
zsűrizést Bozzai Péter és Bence vállalta ingyen, a verseny honlapját Simonkay
Dániel készítette el, és az adományok összegyűjtéséhez a Kesztyűgyár
biztosított helyet. Olyanok is akadtak, akik névtelenül kívánták támogatni az
eseményt. A várakozásokat felülmúló adakozás eredményeképpen Edelény lakói nagy
mennyiségű ruhaneműhöz, élelmiszerhez, iskolai eszközhöz és számos egyéb
használati tárgyhoz jutottak.
 
A verseny végén kiosztott tárgynyereményeket szintén a
verseny felkarolói és előremozdítói ajánlották fel. Ennek köszönhetően kapott
kupát az első három helyezett, osztottunk ajándékot például a legrosszabb
szkórt író párnak, de a legjobb amatőr, női, ifi és senior pár is kapott
oklevelet és kisebb-nagyobb tárgynyereményt.
 
A mezőny legfiatalabb játékosa egy 11 éves esztergomi kisfiú
volt, aki nála két évvel idősebb bátyjával életében először játszott
bridzsversenyen. Nem csak a szüleik, de a szervezők is féltek attól, hogy a
tapasztalt, sőt első osztályú játékosokat is felvonultató mezőny türelmetlenül
viseli majd a két kezdő hibáit, lassúságát, tétova játékát, sőt az is kérdéses
volt, vajon a gyerekek bírják-e cérnával és energiával a közel hatvan
leosztásos versenyt. Mint később kiderült, nem volt ok az aggodalomra. A fiúk
mind a két fordulót szó nélkül, fegyelmezetten játszották végig, a mezőny pedig
nemhogy türelemmel, de kifejezett jóindulattal fogadta az újoncokat. Az
ellenfélnek a szeme sem rebbent például, mikor a nagyobb fiú a licitmenet
közepén így fordult felé:
 
-        
Bocsánat… tessék mondani…
-        
Igen?
-        
… most hány kártyának is kell lennie nálam?
-        
Tizenháromnak.
-        
Nálam csak tizenkettő van…
-        
Tedd le a kártyákat az asztalra így, ahogy mutatom, és számold
meg egyesével.
-        
Tizenhárom!
-        
Jól van, de különben se izgasd magad, mert nemzetközi
nagymesterek is végigjátszottak már partikat tizenkét lappal…
 
Köszönet segítőinknek és természetesen minden résztvevőnek,
aki bridzsezőként jelenlétével és adományaival az árvízkárosultak megsegítése
mellé állt.
 
Szatmáry Zsófia
az egyik szervező