Versenybeszámoló – 44. IBBF

Szervezés
Kezdetektől fogva az volt a cél, hogy az idei IBBF-en minél több résztvevő legyen, minél több országból. Emiatt döntöttünk úgy, hogy ismét új helyszínt keresünk a versenynek, hiszen a tavalyi teremben csak 35 asztal fért el, és bíztunk benne, hogy ez idén nem lesz elég. Le is foglaltuk az ELTE gömbauláját (a szokásos februári időpont helyett) májusra, de hamar kiderült a Covid fertőzöttségi adatokból, hogy akkor nem tarthatjuk meg a versenyt, így esett a választás az október 23-i hétre (alkalmazkodva az egyetemi őszi szünethez, amikor elérhető volt a terem).

30 ország bridzsszövetségének küldtünk meghívót a versenyre augusztus elején, melyben kértük őket, hogy lehetőleg egy hónapon belül jelezzenek vissza, hogy tudjuk, hány főre számítsunk, és a hotellel is tudjuk egyeztetni, hogy hány szobára lesz szükség. Augusztus végéig mindössze nyolc országból jött reakció a meghívásokra, és ezekből is öt csupán annyi volt, hogy „köszönjük a meghívást, még beszélünk a csapatokkal”.

Augusztus vége felé elkezdtük az országokat intenzíven faggatni, hogy mire számíthatunk (és ezt folytattuk egész szeptemberben). Apránként elkezdtek érkezni a nevezések, illetve néhányan megírták, hogy nem tudnak részt venni (feltételezésünk szerint elkezdtek ráunni az e-mailekre, de számunkra a lemondás is hasznos információ volt).

Mint utóbb kiderült, néhány szövetség úgy utasította vissza a meghívást, hogy a játékosokkal nem is egyeztetett. A játékosok ugyanis külön megkerestek minket, mondván: „volt ez az IBBF tavaly, lesz-e idén is?”, és amikor mondtuk nekik, hogy természetesen, sőt meghívót is küldtünk korábban, csak a szövetségük nem fogadta el, általában hosszú e-mailek érkeztek, amelyekben elmagyarázták, hogy az elnökségük még új, még nincs képben (nem mindig fogalmaztak ilyen finoman), de természetesen szeretnének részt venni a versenyen.

Időközben a hotel jelezte, hogy váratlanul le kell zárniuk egy emeletet, így ők megteltek. A később jelentkező külföldieket (és további húszat, akik eredetileg náluk lettek volna) máshol kellett elszállásolni. Szerencsére tudtak is ajánlani egy másik hotelt, de úgy tűnt, emiatt sok külföldi részvevő viszonylag távol lakik majd a helyszíntől (később azonban senki nem panaszkodott, így annyira nem lehetett vészes).

A kedvenc országunk az volt, amelyik elsőként válaszolt meghívásunkra, ráadásul pozitívan: természetesen jönnének, a nyílt és az ifi csapattal is (és számíthatunk további csapatokra is). El is küldték a csapatösszeállításokat, és a weboldalon elérhető jelentkezési lapon is, illetve emailben is regisztráltak. Pár nappal később közölték, hogy sajnos mégsem tudnak jönni (ez augusztus közepén történt), mivel az összes repülőjáratot törölték Budapestre, így nem megoldható az utazás. Különös, de legyen. Egy hónappal később megkerestek minket újra, hogy a nyílt válogatott mégis el tudna jönni, így ismét regisztráltuk őket a versenyre, majd pár nap elteltével megint jelezték, hogy sajnos a WizzAir mégsem indít járatokat. Ezen a ponton, ellenőriztük mi is, hogy mi a helyzet, és azt találtuk, hogy a verseny időpontjában 5000 forintból meg tudtak volna fordulni repülővel. Valószínűleg sosem fog kiderülni, hogy mi volt a valódi oka a lemondásnak, ám mivel az udvariasságra különösen érzékeny, de néven nem nevezendő szigetországról van szó, nem kérdeztünk vissza, hogy mi okozta ezt az ámokfutást.

Néhány helyszínbejárás után világossá vált, hogy az ELTE-n problémák lehetnek az étkezésekkel, hiszen a környéken gyakorlatilag nincs étterem, így a viszonylag rövid vacsoraszünetben nem lesz megoldható az táplálkozás. Október eleje még nem volt túl késő ahhoz, hogy nekiálljunk megszervezni a helyszíni étkezést…

Az egyetem részéről mindenben nagyon segítőkészek voltak, és a büfések is hajlandóak voltak éjszakába nyúlóan nyitva tartani a kedvünkért. (Vajon mi történne egy bridzsversennyel, ahol nem lehet kávét kapni?)

A fesztivál előtt két héttel hirtelen elkezdtek érkezni a magyar nevezések is, így egy héttel a verseny előtt kiderült, hogy a nyílt páros versenyre szükség lesz egy harmadik zsűrire is, mert ilyen létszámmal ketten már nem lehet megbirkózni.  (Ez úton is köszönjük Hegedűs Lászlónak, hogy el tudta vállalni a versenyt az utolsó pillanatos felkéréssel – és természetesen Magyar Ádámnak és a német Peter Eidtnek is köszönjük a munkát.) Volt egy időszak, amikor már ijesztően reálisnak tűnt, hogy nem lesz elég az 56(!) asztal, amit kényelmesen be lehet tenni a terembe, de végül megállt 52 asztalnál a létszám. (És szerencsére az új bridzsasztalok is elkészültek a verseny előtti pénteken.)

Az utolsó kérdés már csak az volt, hogy megérkezik-e minden regisztrált résztvevő (jelenleg a LoveBridge rendszerben nem lehet olyan könnyen kezelni a hirtelen lemondásokat). A vegyespáros verseny elején ennek megfelelően volt is egy kis keringő, mire elindulhatott a verseny: két pár nem érkezett meg a versenyre, de ez nem egyszerre derült ki, így a játékosoknak háromszor kellett megkeresni az új helyüket, mire elkezdhettek játszani (tervezzük fejleszteni ezt a részét is a szoftvernek).

A csapatverseny első ránézésre simábban indult, mert szerencsére minden regisztrált csapat megjelent, de menet közben több csapatról is kiderült, hogy teljesen más felállásban jöttek, mint ahogy azt előre jelezték, vagy szerették volna megváltoztatni a csapatnevüket. Például a török női válogatott néhány forduló után odajött, hogy annak ellenére, hogy nem úgy regisztráltak, szeretnének mégis inkább Turkish Ladies néven játszani, mivel úgy vélték, hogy a „Pulyka Hölgyek” csapatnév nem az igazi.

A csapatverseny alatt még pár kört futni kellett a teremben, hogy kiderítsük, hogy a megváltozott felállású csapatok mégis hogyan szeretnének játszani a pároson (annyi volt nyilvánvaló, hogy nem azoknak a nevén, akik nem jöttek el).

Végül mindannyiunk meglepetésére a páros versenyre is megérkezett mindenki, aki regisztrált, továbbá még két pár, akik ugyan regisztráltak időben, de valahogy a rajtlistáról lemaradtak… (semmi ok az aggodalomra: aki megjelent, játszhatott is).

Technikai hibák
Ahogy már korábban, a Kibic versenyen is megtörtént, a Telenor mobilnet szolgáltatása ismét megviccelt minket. A nagy különbség az volt, hogy már tudtuk, hogy mi a baj, így három perccel a szolgáltatás kiesés kezdete után már folytatódhatott is a játék – igaz, vugraph nélkül. Csütörtökről péntekre szolgáltatót váltottunk, mostantól a Telekom kiesései okozhatnak fennakadást (közben készül az a megoldás is, amely a verseny megállása nélkül átvészeli az ilyen jellegű hibákat, sőt az sem lehetetlen, hogy idővel mindkét szolgáltatót párhuzamosan fogjuk használni, vagyis egyszerre kell majd leállniuk ahhoz, hogy a vugraph is leálljon).

Sajnos ez volt azonban a kisebb hiba. Ahogy 2020-ban, úgy 2021-ben is idejekorán vacsora szünetet kellett elrendelnünk a csapatversenyen (reméljük, nem lesz ebből hagyomány). A 2020-as hiba egy olyan esemény miatt következett be, amire nem volt felkészítve a rendszer (nem mentség, magyarázkodás), most azonban egy letesztelt, kipróbált funkció nem működött éles körülmények között. Noha a technikai részletek érdektelenek, azt érdemes megemlíteni, hogy az amerikai válogató szervezése közben készült el a fejlesztés és történt meg a tesztelés is – lehet, hogy egy túlterhelt csapat többet hibázik? (Nem mentség, magyarázkodás.)

És egy kis bridzs…
A hagyományok szerint a vegyespáros versennyel kezdtünk, melyet hihetetlenül szoros csatában a szerb Jovana Zoranovic és a cseh David Vozábal nyertek. Második lett Zalai Ágnes és Balásy Zsolt (kevesebb, mint egyötöd topszkórral lemaradva). Őket (1 MP-vel!) követte Mezei Katalin és Honti László. Az első helyezett és az ötödik(!) között pontosan fél topszkórnyi volt a különbség. Mindenkinek gratulálunk!

A csapatversenyről nem túlzás azt állítani, hogy a mezőny tele volt tűzdelve világsztárokkal. Jacek Kalita, Jacek Pszczola (alias „Pepsi”), Milan Macura vagy éppen Gonzalo Goded neve minden mezőnyben jól csengene, sőt Ida Grönkvist is itt volt, de sajnos csak keveset játszott (beugrott egy hirtelen összerakott csapatba, hogy páros számúan legyünk, de alapvetően a svéd ifiket kísérte). A mezőnyben (elért eredményeik sorrendjében) a cseh (2. helyen zártak), spanyol (4.), bolgár (5.), lett (7.), szerb (9.) és osztrák (22.) nyílt válogatott mellett a magyar (11.) és a török női válogatott (12.), valamint 15 ifi egység szerepelt, melyek közül a német U26 csapat vitte el a legjobb junior csapatnak járó díjat (8. helyen végeztek). A legjobb magyar különítmény a 6. helyen záró Galim lett (Gál Péter, Dombi Gergely, Marjai Péter, Szabó Csaba, Szentandrási Gergely összeállításban), nekik is gratulálunk! A versenyt a BridgeScanner csapat nyerte: itt a két Jacek játszott egymással, a másik asztalon pedig a BridgeScanner alapítójának, Erikas Vainikonisnak az édesapja, Vytautas játszott, Wojtek Olanskival.

A párosversenyen 104 pár indult. Tekintetbe véve a mezőny erejét és létszámát, bátran kijelenthetjük, hogy sok-sok évre visszamenőleg ez volt a legnagyobb magyar párosverseny (reméljük, csak átmenetileg, és jövőre tovább nő az IBBF).

Mivel barométer rendszerben szerveztük a versenyt, az állás végig látható volt. Az első két forduló után Fischer Brigitta és Hegedüs Orsolya magasan vezetett. A legjobb 16 számára rendezett 30 partis döntőben azonban nem jött ki nekik a lépés, a stabilan jól játszó bolgár Angel Vancsev–Zahari Zaharijev nyerte a versenyt. Második helyre Szilágyi László és Talyigás Péter ért oda Dumbovich Miklós és Winkler Gábor előtt.

Az első két helyezett egymás elleni partijaiból mutatunk egyet.

A döntő nyolc asztala közül öt esetében indult Nyugat 3 kőrrel, és mind az öt asztalon Észak 3 szant licitált (úgy tűnik, ez volt a lapja). Zahari Zahariev Keleten ezeket a lapokat szorongatta:

Te mit licitálnál kedves olvasó?

.....

.....

.....

Ha döntöttél, akkor itt megnézheted, hogy egyedül a mezőnyben Zahari mit választott:

Döntése sikeres volt – és utólag érthető is. Szilágyi mester szavait idézve: „Szerintem Kelet így gondolkodhatott: ha már az ellenfélnek ilyen mázlija van, hogy mindkét hiányzó ász a rövid kőr mellett van, akkor higgyük el nekik, hogy innen már teljesíteni tudják a 3 szant”. Megérdemelten írtak jó partit, és megérdemelten nyerték a versenyt.

2022-ben is mindenkit szeretettel várunk!