Parti a hullámfürdőben – Ottlik 110

Az alábbi parti Ottlik Géza egyik kedvence. Először a Vasárnapi Ujságban írta meg, később folyományaival együtt a Bridge Worldben is megjelent, de Widder Lajos is feldolgozta egyik könyvében. A játéktechnikai motívum itthon Ferenczy-coup vagy Gellérthegyi-coup néven szerepel, persze az elnevezés nem véletlen. Először az 1933-as cikket mutatjuk be, ezt követi majd az 1969-es Bridge Worldben megjelent írás Homonnay Géza fordításában.

Ottlik Géza: Parti a Hullámfürdőben

„Fürdőtrikóban nem lehet jól bridzsezni” – mondta Skjut Jörgensen, a XVII. század nagy norvég zeneesztétája, és tévedett. Mindenesetre bizonytalan érzés a Hullámfürdő teraszán egy szál trikóban licitálni és eleinte elég valószínűtlennek tetszik az egész. A bridzs sokkal gótikusabb játék, semhogy felelőtlenül és tiszteletlenül ki lehetne tenni ilyen penetráns plein air hatásoknak. Ezenkívül azt tartjuk, hogy a hedonisták és Epikurosz követői gonosz és hasznavehetetlen emberek. A társadalom ellenségei. Szóval nincs nagyszerűbb dolog, mint a színes kártyalapoknak, a puha kék víz locsogásának és a mindent betöltő napfényzuhatagnak ez a színtézise.

Nos, a professzort megcáfolták.

Ferenczy György és Szigeti Pál belicitált 3 szant Hernád István és Rosner Ervin báró ellen, nyáron, a Hullámban, új tárgyiassággal. Ferenczy Délen ült, ő volt a felvevő, Jörgensen tanár megcáfolója, és még csak annyit jegyzünk meg lóhalálában, hogy az idő ragyogó, a lapok elosztása pedig az alábbi volt:

Nyugat, Hernád István a pikk 3-sal indult. Ferenczy az asztalról a 8-ast, Kelet, Rosner Ervin a tízest tette bele, a kéz persze a királlyal ütötte. Aki alaposan megnézi a lapokat, úgy láthatja, hogy a 3 szant lehetetlen megcsinálni. Ferenczy Gyurink ezt nem látta be, igaz ugyan, hogy ő csak két lapot látott és mentségére szolgáljon, hogy meg is csinálta a kontraktját. A pikk királlyal való ütés után nyomban kis pikket hívott. Hernád, aki tudta róla, hogy olykor barokkos ötletei támadnak, nyugodtan kezdte lejátszani magas pikkjeit. Már a negyediknél tartott, mikor a dummy, Szigeti Pali bátyánk megszólalt:

– Megálljunk csak! Micsoda bolondságokat játszol te itt össze?
Ferenczy bocsánatkérően mosolygott:
– Egy kicsit várj, Pali bátyám, mert éppen most szorítja be a partnerét.

Bizony, ez volt a helyzet:

Nyugat kőrt hívott. Ferenczy kézben ütötte és lehívta az asztal kőr királyát is, amire Kelet végképp dobáskényszerbe került. Eldobott egy kárót, így mondanunk sem kell, hogy a négy káró magas lett.

Az ellenfél színének zseniális visszahívása jelentette a parti megcsinálását. Mert nézzük, mi történik, ha Nyugat nem játssza le a pikkjeit, hanem kőrt hív. Most az a helyzet, hogy Keletnek nincs több pikkje, tehát nyugodtan ki lehet adni neki az ütéseket. Jön a treff szabadítás. Treff király, utána treff tízest kiadjuk Keletnek, aki még egy kőrt fog hívni. Ha a tízest, akkor kiengedjük, ha kicsit, akkor Nyugat bubiját beütjük és már csak egy treff és egy kőr kiadó. Ha Nyugat még egy pikket lehív és csak ezután hozza a kőrt, akkor persze a kőrt nem kell lazsálnunk, mert Kelet kénytelen a másik pikkbe egy kőr dobni. (Ha treffet dobna, akkor csak egy treff kiadó.) Ha Nyugat csak a harmadik magas pikkje után hívja a kőrt, akkor mi játsszuk le a kőr ászt és a királyt, amire Kelet csak treffet dobhat és a treff egyszeri kiengedésével a kilencedik ütésünk ebben a színben lesz meg. Szóval a pikk visszahívása után a játszma bukhatatlan.

Ferenczy játékát – ami igazán a bridzstudás csimborasszóját jelentette, egy szellemes és nagyvonalú elképzelés ragyogó diadalát, fölényes, könnyed és példátlan játékbiztonságot – egy ember kifogásolta csak. Azt állította, hogy hiba történt, mert a pikk király ütés után le kellett volna játszani a treff királyt, – kipróbálni azt a sanszot, hogy a treff dáma-bubi esik. Ez persze nem helyes. Mert a treff királyba bárhonnan is esik az egyik figura, a treff ászt nem lehet lehívni, sem impasszt adni semerre, mert akkor esetleg felmagasodik a másik kinnlevő treff figura és a partit már sehogyan sem lehet megcsinálni. A treff király lehívása teljesen felesleges és céltalan. Aki ezt a kifogást emelte a játék ellen, annak nyilván fogalma sincs a bridzsről, kezdő, tehetségtelen, nem is fog megtanulni soha. Megmondhatjuk, hogy ki volt az akadékoskodó: Ferenczy György.

(Megjelent a Budapesti Hírlap Vasárnapi Ujság című mellékletében 1933. december 31-én. Az írást Ottlik Géza jogörökösének szíves engedélyével közöljük.)


Kapcsolódó cikkek: