Kezdőoldal

– Mesterem, tegnap elhunyt Mr. Whim Sical, ki nagyreményű bridzsfenomén volt egykor. Halála után kézbesítették nekem az alábbi levelét:

Kedves Káró Hármas!

Tudomást szereztem arról, hogy a bridzskártyacsomag lapjai egymás után megjelennek Darvas Róbert szerkesztő úrnál, elmondanak néki egy-egy játszmát bridzsközhírré tétel végett.

Én most közeledni érzem halálom óráját, és minthogy az anyagi javaim felett már rendelkeztem, most egy szellemi vonatkozású utolsó kívánságomat közlöm Önnel. Felkérem tehát Önt, hogy az alább közlendő érdekes játszmát mondja el Darvas úrnak. Azért választom a nyilvánosság elé jutásnak ezt a módját, mert más módom nincs.

Valaha nagy jövőt ígérő játékos voltam, de éppen az alábbi játszmával elvesztettem a bridzsezők becsülését, sőt, érdeklődését is magam iránt. Szinte azt mondhatom, hogy a bridzsezők úgy kerülnek, mint a leprást. Ha bárkinek meg akartam magyarázni az alábbi játszma gondolatmenetét, mely játszma bridzskarrieremre oly nagy hatást gyakorolt, már az első ütés után mindenki lenézően legyintett kezével és röviden otthagyott. Nincs tehát más módom rá, hogy szóhoz jussak, ezért fordulok Önhöz. Amennyiben Ön élményei közt az alábbinál érdekesebbet talál, mondja el azt, ellenkező esetben kérem, közölje Darvas úrral ezt a játszmát, annál is inkább, mert éppen Ön jelentős szerepet játszott benne.

Nyugat a káró királlyal indult. Amint partnerem leterítette az asztalt, rögtön megállapítottam, hogy szörnyen túllicitálta lapját. Partnerem terítés után felállt helyéről, mögém jött, benézett a lapomba és láthatóan megnyugodva tért vissza helyére. Én cseppet sem voltam nyugodt, csak 11 ütést láttam.

Az egyoldalú fokozatos kényszerdobás hozna esetleg még két ütést, de ennek előfeltétele az volna, hogy egy kézben legyen a három mellékszín fogása és a másik kézben ugyanezen színekből ne legyen beütés. E három szín csak Nyugatnál képzelhető el az indító kijátszás alapján. Nála kell lenni 6 pikk, 3 káró és 5 kőr lapnak. Ez azonban 14, tehát teljesen lehetetlen.

Talán építsek az ellenfelek hibájára? Ez kilátástalannak látszott, mert az ellenfelek jó játékosok voltak, meg aztán egy-két esetleges rossz dobás rajtam még nem segíthetett. A körülmények figyelembevétele és mérlegelése után megállapítottam tehát, hogy a nagyszlem teljesítése lehetetlen.

Most azon törtem a fejemet, vajon mi a tényleges lapelosztás. A licitálás alapján képet alkottam magamnak az ellenlapokról, és mint utóbb kiderült, helyesen képzeltem el a lapokat, lényegében úgy, amint az a diagramon is szerepel. Felmerült a kérdés, vajon meg lehet-e úszni a partit egy bukással? A lehetőség fennállt, a teljesítés elképzelhető kétoldalú kényszerdobás alkalmazásával. Igen ám, de az elképzelt végállás létrehozásához egyszer előbb el kell veszíteni az ütést, hogy a végső helyzet szoros legyen. Ez az ütésvesztés pikkben vagy kőrben helytelen, mert éppen a kényszerdobáshoz szükséges anyagot áldoznám fel. Csak kárókban alkalmas az ütéskiengedés. Hibás volna azonban beütni és később visszahívni a színt, mert Nyugat még egyszer káró hív és ezzel megsemmisíti a végjátékhoz szükséges káró anyagot.

Mindezt átgondolva arra határoztam magamat, hogy az indító káró királyt kiengedem. Elmondom Önnek, hogy meggondolásaimban nem csupán észokok szerepeltek, hanem le kellett győznöm magamban még egy etikai fajtájú gátlást is. Ez a gátlásom nem akarta megengedni, hogy egy nagyszlem játékban az első ütést átengedjem az ellenfeleknek, amikor üthetnék is. Éppen emiatt különösen érdekesnek és nehéznek tartom az általam választott játékmódot.

Tehát a káró király indulásra az asztalról nem az ászt tettem, hanem a káró hármast. Partnerem gyilkos tekintetet vetett rám, az ellenfelek pedig lenézően mosolyogtak.

Nyugat kárót folytatott. Ütöttem az ásszal most már, lehívtam öt adut, a pikk ászt, és a kőr ász-királyt. Előállt a háromlapos végállás. (Az ábrában a Next gomb segítségével követhető a lejátszás – a szerk.)

Most lehívtam az utolsó adut, a treff kilencest. És ezzel az ellenfelek két vállra vannak fektetve. Nyugat pikket dobott, tartotta a kárót. Én eldobtam az asztalról a most már feleslegessé váló kárómat. Kelet is kényszerdobásba került, neki meg az asztali pikk és a kézi kőr miatt gyűlt meg a baja. Ő is pikket dobott, így az asztali két pikk csinálta a játszma utolsó ütéseit.

Állítom, hogy ennek a nagyszlem partinak a helyes játéka az, hogy az ember az első ütést kiengedi. Állítom továbbá azt is, hogy a megjátszásom igen szép teljesítmény volt. Mégis ez volt az a gondolatmenet, ez volt az a játszma, mely bridzskarrieremet derékban törte ketté, bridzsgúny tárgyává tett. Széltében hosszában beszéltek a partiról, de éppen csak addig, hogy én (a bridzsőrült, mondták) egy nagyszlem játszmában az első ütést lazsáltam.

Búcsút kellett mondanom a bridzspályának, textilkereskedő, majd gyáros, majd sokszoros gyáros és milliárdos lett belőlem, de fájó szívvel gondolok arra, hogy ha a bridzsnél maradhattam volna, egyszer talán még a válogatott csapatba is belekerültem volna.

Kérésemet megismételve és közbenjárását előre is köszönve maradok kész híve,
Whim Sical m.p.

– Nos, Mester, hogy tetszik Önnek az eset?
– Még sokkal jobban tetszenék, ha a néhai Mr. Sical nem csak szellemi hagyatékával kapcsolatban gondolt volna rám, hanem…