Új bridzshatalom: Monaco
Ma délután két óra körül véget ért az LI. Bridzs Európa.bajnokság, én meg éppen órát tartottam, nem néztem az utolsó fordulót. Ez mutatja, hogy két szempontból is érdektelennek tartottam:
1. a magyar válogatott nem jutott a második fordulóba, tehát nem tudott beleszólni a helyezéskért és a Bermuda Kupába való jutásért folyó versengésbe.
2. Monaco olyan főlénnyel vezetett, hogy biztos volt végső győzelme.
Pedig maradt érdekesség a végére is. Például az, hogy a világbajnoki címvédő Hollandia válogatottja annak ellenére befutott végül a második helyre, hogy az elején egy darabig az is kétséges volt, hogy bejutnak-e a második fordulóba.
Na jó, ez túlzás, de csoportjukban csak az ötödik helyen végzett, és a második fordulót a továbbjutott 18 csapat között a 9. helyről kezdte.
Az Európa-bajnokság végeredménye:
1. Monaco 304 (Helgemo–Helness, Fantoni–Nunes, Multon– Zimmermann)
2. Hollandia 290 (Brink–Drijver, Muller– de Wijs, van Prooijen–Verhees)
3. Olaszország 286 (Bocchi– Madala, Duboin–Sementa, Lauria–Versace)
4. Anglia 279
5. Lengyelország 276,5
6. Németország 273,5
7. Izrael 258
8. Svédország 255
9. Bulgária 254,3
10. Oroszország 254
11. Franciaország 250
12. Írország 244
13. Izland 237
14. Görögország 229
15. Norvégia 225.5
16. Törökország 221
17. Svájc 220
18. Románia 194
A második forduló Butler-tábláját (ha nem számítjuk az összesen 20 leosztást játszó – Európában ennyi is elég a címhez – Multon–Zimmermann 1,8 IMP-s átlagát) Brink–Drijver (1,12) nyerte Balicki–Zmudzinski és Helgemo–Helness (0,75) előtt.
A következő világbajnokságon – Bermuda Kupán – hat európai ország csapat lesz a húszfős mezőnyben: Monaco, Hollandia, Olaszország, Anglia, Lengyelország és Németország.
A női Európa-bajnokság végeredménye:
1. Anglia 351 (Brock–Smith, Dhondy–Senior, Brown–Stockdale
2. Franciaország 342 (Reess–Cronier, D’Ovidio–Gaviard, Neve–Willard)
3. Törökország 333.5 (Adut–Atalay, Acar–Erkan, Oymen–Yavas)
4. Hollandia 333
5. Lengyelország 323,5
6. Izrael 317,5
7. Svédország 314
8. Ausztria 305
9. Olaszország 298
10. Norvégia 288
11. Skócia 286
12. Belgium 285
13. Dánia 282
14. Németország 263,5
15. Görögország 250
16. Bulgária 238,5
17. Észtország 214,5
18. Spanyolország 199
19. Írország 190
Monaco (a világ második legkisebb országa) először ért el ilyen szép eredményt. Ezt is úgy, hogy két olasz, két norvég, egy francia és egy svájci játszott a csapatban. A sportban nem szokatlan, hogy adott szponzor fedezi egy csapat költségeit. A bridzsben ez általában nem a komoly reklámérték miatt történik, hanem azért, mert a szponzor maga is részese akar lenni a versenynek: mesterpartnerrel akar játszani mesterek ellen és még győzni is világversenyen.
Az amerikai Nick Nickell 1995-ben nyerte az első világbajnoki címet: Richard Freeman partnere volt, a többiek pedig: Hamman–Wolff, Meckstroth–Rodwell. Aranyérmes lett még 2000-ben a Bridzsolimpián (Wolff helyett Solowayjel), a 2003-as (ugyanez a csapat) és a 2009-es Bemuda Kupán (a közvetlenül a verseny előtt elhunyt Freeman helyett Katz, Soloway helyett pedig Zia volt a csapat tagja).
A szabály szerint az kaphatja meg a világbajnoki aranyérmet, aki legalább a leosztások felét lejátssza. Ezért az a taktika, hogy a meccsek első félidejében Nickell végig játszik, majd az összeszedett tetemes hátrányt a két nagy pár ledolgozza. (Nagyon sokszor sikerült eddig, és ez izgalmassá szokta tenni a meccseket!)
A 2004-ben olimpiát nyert olasz csapat (Lauria–Versace, Bocchi–Duboin, Fantoni–Nunes) a következő években megváltozott: Duboin Sementával kezdett játszani, és Bocchi nélkül nyerték meg a 2008-as pekingi olimpiát. Azután viszont Bocchi rátalált az argentin csodagyerekből olasszá lett Madalára, és Fantoniék kerültek ki a csapatból.
Mintha csak erre várt volna Pierre Zimermann, az IBM svájci igazgatója, meghívta őket új csapatába. 2007-ben a francia Bessis–Bessis, Fantoni–Nunes és Multon–Zimmermann megnyerte a bridzsolimpia Transnational Open elnevezésű versenyét, tehát azt a kategóriát, amely megengedi, hogy különböző nemzetiségűek alkothassanak csapatot. 2009-ben a Bermuda Kupához csatlakozó hasonló versenyen lett első a Zimmermann-csapat. Itt már játszott a két norvég világbajnok, Helgemo–Hellnes, de Fantoniék helyett két lengyel, Balicki-Zmudzinski volt a csapat tagja.
2010-ben Zimmermann új taktikát határozott el. Megkereste a monacói bridzsszövetséget, hogy a jövőben a kis ország színeiben indulna a világversenyeken csapatával, ha nekik is jó. A monacóiak ezzel ugyan elvesztették a lehetőséget, hogy saját játékosaik kijussanak az Eb-re vagy vb-re, de úgy érezték, fontosabb, hogy letelepedjenek náluk ezek a nagymesterek, és részt vegyenek helyi versenyeken, oktassák a feltörekvő monacói ifjúságot.
A monacói állampolgárság megszerzésével nem is volt baj, de az Európai Bridzs Liga ezen kívül feltételül szabja, csak az játszhat az Európa-bajnokságon egy nemzet csapatában, aki már legalább két éve helyi lakos. Ennyi idő azonban 2010 novemberétől a 2012. júniusi Eb-ig nem telhetett el, ezért nem engedélyezték a terv megvalósítását.
Csakhogy az okos és ravasz Zimmermann nem hagyta annyiban a dolgot. Azt mondta, hogy a következő csapat-világbajnokságot a Bermuda Kupáért 2013 szeptemberében rendezik Balin. Márpedig akkor már képviselhetné Európát az ő csapata, arról meg nem tehet, hogy az EBL egy évvel előbb rendezi azt a versenyt, amelyen a kijutás jogát meg lehet szerezni…
Még sok vita folyt különféle összejöveteleken, de már nem mondom tovább: az eredmény kézzel fogható: Monaco nagyszerű csapata megnyerte az EB-t, és ott lesz Balin. Nem olyan nagy baj, hogy ezeket a játékosokat is figyelhettük és figyelhetjük majd a BBO közvetítésén.
A magyarokról
Annál nagyobb baj, hogy a mieinknek nem sikerült. Pedig az első héten mutatott játékot követve, volt egy olyan érzésem, nemcsak a legjobb 18 közé jut majd a magyar válogatott, hanem talán hatba is, és lesz szurkolni valónk a Bermuda Kupán jövőre. Az utolsó három mérkőzés keresztül húzta számításaimat, de most is azt mondom: volna keresni valónk.
A Butler-táblán Lakatos–Szilágyi 12. (0,3 IMP/220 leosztás), Homonnay–Winkler 24. (0,10/220), Hegedüs–Szegedi 34. (–0,20/200).
Van most Magyarországon négy-öt pár, lehetne rájuk építeni.
Igaz, ki építsen rájuk, ha a magyar szövetségnek jártányi ereje sincsen?!
Most hogy Norberto Bocchi megkongatta a vészharangot, én is szeretnék egyet kiáltani a levegőbe:
Barátaim, Bridzsezők!
Itt az idő! Tegyünk valamit!
Hajrá Magyarország!
Kelen Károly
- Csárli blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- Nyomtatóbarát változat
- Send by email
- PDF változat
Gratulálok Péter! Minden
2012, június 26 - 14:16 — MK2Gratulálok Péter!
Minden csapattagnak és Nyúlnak (NPC) is külön, hogy vállaltátok a versenyzéssel járó megpróbáltatásokat. Minden szavad igaz, az indulók számán és összetételén is látszik, hogy mekkora a probléma a mi sportágunkban. (valószínűleg nem csak a miénkben, lásd még a debreceni úszó EB mezőnyét) Azzal is egyetértek, hogy a csapat a felkészülési lehetőségek korlátozott volta, a magyar bridzs általános helyzete és nyilván emberi tényezők miatt sem volt predesztinálva a legjobb helyekre, de ott volt az EB-n, becsülettel küzdőtt, sok örömet okozott a nézőknek. Mindenképpen megérte. Köszönjük Nektek!
Magyar bridzstanártól tanult
2012, június 26 - 02:20 — galimMagyar bridzstanártól tanult Zimermann:
www.clairebridge.com/textes/zimmerman_joiedevivre.pdf
Kedves Karesz! Köszönet a
2012, június 25 - 11:27 — cziffrusekKedves Karesz!
Köszönet a színvonalas beszámolókért, és mindenért, hogy a napi munkád mellett volt energiád erre!!!
A kiesésünket kommentáló írásodban emlegetted Marseille-t, szerintem a mi kedvenc sportunk időszámítása már jóval túl van rajta.
Csatlakozva Péter hozzászólásához, ismer valaki egy bridzsező magas beosztású politikust?
Emlékeztetőül Kádár et. a sakkot szerette. Lehet hogy a bridzset focipályán kéne játszani. Azt se nézné kevesebb ember mint a hazai focimeccseket.
Cziffrusek
Kedves Csárli, a csapat
2012, június 25 - 09:58 — Lakatos PéterKedves Csárli,
a csapat nevében köszönöm a korrekt és támogató szurkolást, blogolást.
Csapattársaim nevében nem tudok nyilatkozni, én kiegyensúlyozottan jöttem haza.
Ennek két oka van: egyrészt a csapatban a legkisebb súrlódás sem volt - és ez az általam - válogatóverseny alapján játszott - számos ifi és felnőtt világversenyhez képest felüdítő előrelépés volt, másrészt el tudtam fogadni - szintén újdonság - hogy erre vagyok/vagyunk képesek.
Persze mondhatjuk, hogy pont ez a két dolog a gátja az előrelépésnek, mert nem vagyunk elég éhesek és motiváltak. Ezt is elfogadom.
MIndezzel együtt tudomásul kell vennünk, hoyg a bridzs helye, szerepe a világban és a magyar társadalom külön-külön is megváltozott az elmúlt 30 évben, ezért a referenciapontok áthelyezése nélkül bridzsezőként is csak ugyanolyan magunkba roskadtak lehetünk, mint ugyanbből a hibából adódóan az egész társadalom az.
A bridzs egy szórakozás, hobbi, amit ugyanúgy lehet versenyszerűen űzni, mint például a golfot vagy a tensizt.
Tudomásl kell venni, hogy aki szereti, aki tudja és aki megengedheti magának az három, gyakran nem fedésben lévő kritérium.
Annyi a különbség, hogy olyan kevesen csinálják, hogy a majdnem kezdők óhatatlanul Tiger Woods ellen is játszanak, de minimum egy öltözőt használnak. Ez természetesen nehezen feloldható helyzeteket is okozhat.
A golfban és a teniszben is min. 90%-ban a szülők, max. 10%-ban önfeláldozó sponzorok finanszírozzák a gyerekeket Magyarországon . Mélységesen igazságtalan, különösen az elmúlt 60 év átlagát figyelembe véve, de ettől még tény.
A Bridszövetség (apparátusa) lényegében egy önszabályozó testület önkéntesekkel.
Csoda, hogy létezik, további csodákat ne várjunk tőle. Az egyik énem borzasztóan elégedetlen velük - mert, mint minden önkéntes és önszabályozó szervezet - magamutogató és egoista, nem is feltétlenül a legkiválóbbakból áll, míg a másik énem örül, hogy valaki erre szánja a szabadidejét és ameddig van kedvem, van mikor és hova mennem játszani.
Szpozorokat nem könnyű találni. Üzleti alapon nem megy reklámérték híján, a puha pénzek (szerencsére) egyre inkább kivesznek a rendszerbő, csak személyes elkötelezettségből adhatna valaki pénzt.l
Sajnos ez utóbbi kis hazánkban elég nehezen megy, mert mélyen beidegződött, hogy a sponzornak (nemcsak a kibicnek) kuss a neve, örüljön, hoyg van miből adnia, de bele ne ugasson a pénz elköltésébe, és materializálódott hálát (pl. jogosulatlan játéklehetőség az első osztályban, vagy megtapsolás a keddi forduló előtt, emléklap amit kiakaszthat, stb.) ne is várjon. Nem a bridzsről beszélek, ez a beidegződés általánosnak mondható.
Szóval még egyszer kösz az önkéntes, színvonalas és legkíválóbb szurkolást.
LP
P.S.: a 18-ba jutásra reális esélyünk volt, a hatba nagyon nem. Vegyük észre, hogy a mi csoportunkból jövő csapatok végeztek hátul.
Vegyük észre, hogy Cseh, Szlovák, Szerb, Szlovén férficsapat nem volt az EB-n. Örüljünk, hogy Magyarországon még válogató is volt.....