Kezdőoldal

Beszámolóm az alábbi témákat öleli fel: budapesti bridzs Eb, ifjúsági világbajnokságok augusztusban, klubmesterpont-rendszer, jövő év elejei országos csapatbajnokság, valamint általános stratégiai kérdések.

Az elmúlt félév kimagasló egyedi feladata az 53. Nyílt, Női és Szenior Csapat Európa-bajnokság megrendezése volt. A rendezés jogát szövetségünk két évvel ezelőtt nyerte el az Európai Bridzs Ligától, nem kis részben annak elnökhelyettese, Harsányi József támogatásával. A rendezésnek igen jelentős költségei voltak, amelyekhez bevétel nem társult (a nevezési díjakat szerződés szerint az EBL szedi), ezért kezdettől nyilvánvaló volt, hogy szponzori támogatás szükséges. Végül a mintegy 90 millió Ft-os magyar oldali költségvetést (az EBL oldali költségek hasonlóak voltak) majdnem pontosan nullszaldósan sikerült szponzori támogatással kigazdálkodni, talán megérdemlik a szponzorok, hogy itt is felsoroljam őket és ismét köszönetet mondjak nekik, csökkenő sorrendben a Magyar Állam Emberi Erőforrások Minisztériuma, a MOL, az OTP, Budapest Főváros, a BigInning Étterem, a Gamax Kft és a Bravogroup Holding, személy szerint köszönöm azoknak a bridzsező sporttársaknak, akik tevékenyen részt vettek szponzori pénzek megszerzésében, vagy annak kísérletében: Szász Domokosnak, Lakatos Péternek, Winkler Gábornak, Zoller Róbertnek, Cziffra Andrásnak és Kardos Jánosnak.

Maga a rendezvény, amely illusztris környezetben, a Groupama Arénában került megrendezésre, igen nagy feladatot rótt ránk, de összességében rendezési szemszögből teljes sikerrel zárult, mind a résztvevők, mind az EBL vezetői többségükben nagyon pozitívan nyilatkoztak az Eb-ről, így sikerült öregbítenünk a magyar bridzs és Magyarország hírnevét. A szövetség által megbízott szervezőpáros, Szetei Zsolt és Tibor Tamás nagyon sokat tett a rendezvény sikeréért, munkájukat ezúton is köszönöm, és külön ki kell emeljem nem bridzsező projektmenedzser kolléganőm, Dávid Imola munkáját, aki nélkül totális kudarcba fulladt volna a szervezés. Mintegy ötven, nagyobbrészt önkéntes fiatal bridzsező látta el a különböző elvárt feladatokat, szkórolás, tokcipelés, osztás, recepció – sokat és jól dolgozott mindenki, munkájukat nagyon köszönjük. Az EBL felajánlotta, hogy jövő ősszel megrendezhetjük a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, amit elvállaltunk, ez egy lényegesen kisebb rendezvény, 12 csapat három napon át, de ismét egy fontos nemzetközi verseny színhelyét adhatjuk, elmondhatjuk tehát, hogy bekerültünk vagy visszakerültünk az európai bridzs vérkeringésébe.

Csapataink szereplésének értékelése nem az én feladatom, a kapitányok remélem, megteszik majd ezt, a nyílt csapat erőn felüli teljesítménye és utolsó két fordulós összeomlása mindenképpen rendkívüli izgalmakat hozott és külön savát-borsát adta a magyarok számára ezen az Eb-n.

Még az Eb alatt érkezett a hivatalos hír, hogy a tavalyi junior Eb-n hetedik helyezett nyílt csapatunk első várakozóként kvalifikálta magát az augusztusi salsomaggiorei junior világbajnokságra, amit a lánycsapat már magán az Eb-n megtett a hatodik helyével, ugyanis Új-Zéland nyílt csapata visszalépett a vb-től. Ennek egyrészt örültünk, mert nagy szó, másrészt el kellett gondolkodnunk az anyagi terheken, mert ez egy kb. 1,5 millió Ft-os hirtelen plusz kiadást okozott volna a szövetségnek, ha a szokásjog alapján a junior csapat költségeit teljes egészében kifizetjük. Szép dolog volt az Eb hatalmas költségeit előteremteni, de más világ és más szponzori érték volt – kis szövetségünk szerény, mintegy 20 millió Ft-os éves költségvetésében 1,5 millió Ft nem tervezett költség igen jelentős tétel (és ha van is olyan nálunk, hogy költségvetési tartalék, nos az Eb kapcsán kihasználtuk, hogy a Jannersten cég itt volt és jó kapcsolatokat sikerült kialakítani a vezetőségével, ezért jelentős kedvezménnyel tudtunk egyrészt kártyát vásárolni, másrészt a már csak pislákolva működő egyik osztógép helyett egy profi újat vásárolni, de azért ez így is 1 millió Ft-ba került…)

Egy szó mint száz, az Elnökség átgondolta a kérdést és úgy szavazott, hogy a lánycsapat büdzsében szereplő költségeit állja, de a nyílt juniorcsapat 1,5 milliós költségéből csak a nevezési díjat, 1.000 eurót tud a szövetség kigazdálkodni. Több elnökségi tag is amellett tette le a voksát, hogy a jövőben is inkább az oktatásra és utánpótlás-nevelésre kellene a rendelkezésre álló szerény keretekből költeni, mint az élversenyeztetésre. Ez egy megfontolandó stratégiai kérdés, és mivel ráadásul mindettől teljesen függetlenül Hodosi Péter, az Oktatási Bizottság vezetője a napokban lemondott, el kell gondolkodjunk a jövőn. Mindenképpen ezen a helyen szeretném jelezni, hogy keresünk új vezetőt az Oktatási Bizottság élére, és ha végrehajtjuk ezt a fenti paradigmaváltást, akkor ez a pozíció akár még fizetett pozícióvá is válhatna, annyira kiemelt szerepe lehet. Aki úgy érzi, érdekelheti ez a feladat, kérem jelentkezzen az Elnökségnél.

Az Elnökség – szerintem józan – döntése nagy felháborodást váltott ki, részben arra alapozva, hogy a nyílt csapat összességében sokkal jobb, mint a lánycsapat és jobb esélyekkel tud indulni a vb-n, bár egyik legjobbja, Lázár Kornél „kiöregedett”. Ezért más megoldást próbáltam találni, és az Eb farvizét meglovagolva támogatást kértem a WBF-től és az EBL-től, amit szerencsére meg is kaptunk, sőt nemcsak a juniorcsapat hiányzó teljes költségét térítik meg, hanem felajánlották, hogy a 16 éven aluli (kids) mezőnyből hiányzó egyetlen helyen a magyar csapat induljon el, és annak a teljes költségét megtérítik! Ez mindenképpen pozitív fejlemény, ám a jövő évi költségvetés tervezésekor el fog dőlni, hogy juniorcsapataink milyen feltételekkel és költségtérítésekkel számolhatnak, és lehet, hogy véget kell vetnünk annak a hagyománynak, hogy fizetjük a teljes költségeiket a csapatvilágversenyeken.

Aktuálissá vált az ez évet záró, de már jövő év elején rendezendő országos csapatbajnokság versenykiírása. A vidéki versenyzők egy része felháborodott, amikor szembesült az új lebonyolítással, véleményem szerint teljesen jogtalanul. Ha egy szervezet vagy szövetség nem fejlődik, nem alkalmazkodik és nem követi a változásokat, akkor az előbb-utóbb elsorvad, eljelentéktelenedik vagy elhal. A 2003 óta létező OCSB-n eddig 6-6 budapesti és vidéki csapat indult, amelyeket egy két hatos csoportban rendezett körmérkőzéses selejtező 4 csapatra szűkített, ezek pedig elődöntőkön és döntőn mérték össze erejüket.

Az elmúlt 14 verseny, mint a többi országos verseny is, a budapesti bridzs jelentős fölényét mutatta a vidéki felett, de ez önmagában nem lett volna baj, pont az ilyen események szolgálhatnának a vidéki bridzs felzárkóztatására. Ám az elmúlt 1-2 évben a vidék már azzal a problémával küzdött, hogy egyáltalán ki tudjon állítani 6 csapatot, amely hajlandó elindulni ezen a versenyen. Idén télen a szervezésben aztán súlyos problémákat okozott, hogy végül nem is állt ki hat vidéki csapat – az pedig nem lehet cél, hogy kvázi aki jelentkezik, az részt vehessen az Országos Csapatbajnokság döntőjén. (56 budapesti csapatból 6 továbbjutó, és 6 vidéki csapatból is 6 – ennél torzabb arányt el sem tudok képzelni.)

Sajnos látnunk kell, és el kell fogadnunk, hogy szűkül a versenybridzs tábora. Alapvető célunk nyilván az, hogy ezt a folyamatot megakadályozzuk, erről szólt a fenti stratégiai döntés az utánpótlás-nevelésről, valamint még alant következik a klubokkal való kapcsolattartás bővülése, de a jelen helyzetben ezt az elvben legrangosabb hazai versenyt rangjához méltó módon szeretnénk megrendezni, ekkor pedig csökkenteni kell az indulók létszámát, ha értelmes színvonalú versenyt szeretnénk rendezni. A realitásokat és a fenti helyzetelemzést figyelembe véve tavasszal az Elnökség úgy határozott, hogy öt budapesti és két vidéki csapat részvételével rendezi meg az OCSB-döntőjét mostantól (a pontos lebonyolítás majd az augusztusban megjelenő csb-kiírásban lesz látható) – remélem, ez az eszmefuttatás bizonyítja ennek a döntésnek az értelmes voltát. Nem a vidéki bridzs ellen, hanem a bridzs egésze mellett, a verseny nívójának megtartásáért született meg ez a döntés, és mi lennénk a legboldogabbak, ha a közeli jövőben meg tudnánk változtatni az arányokat a vidéki bridzs javára.

A magyarországi bridzssport terén az elmúlt időszakban megfigyelhető folyamat, hogy miközben csökken a versenybridzsezők száma, gomba módra szaporodnak a bridzsklubok, és nemcsak Budapesten! Ez nagyon kedvező folyamat, és szövetségünknek egyértelműen ki kell használnia azt. Ezért már egy ideje dolgozunk azon, hogy a klubjátékosokat valamilyen módon bevonjuk a szövetségi élet vérkeringésébe. Ezért sokat tesz Hermányi Annamária, az Elnökség klubkapcsolattartással megbízott tagja, de általános megoldásnak a klubmesterpont-rendszer bevezetését tartjuk. Ennek lényege, hogy az ezt a rendszert elfogadó klubok versenyei ún. klubmesterpont-szerző versenyekké válnak, a klubmesterpontok pedig megjelennek az országos mesterpont-nyilvántartásban. Sok ország példája mutatja azt, hogy a klubjátékosok többsége kedveli ezt a rendszert, és ennek révén több ezer játékoshoz kerülhet közelebb a szövetség. Ennek bevezetéséhez informatikai fejlesztésekre van szükség, ezt jelenleg végezzük, amint kész, elindítjuk a klubmesterpont-rendszert.

Mint látjátok, az élet zajlik, vannak események, vannak problémák, vannak előremutató folyamatok – remélem, összességében tényleg jó felé tartunk.

Budapest, 2016. július 6.

Homonnay Géza
Az MBSZ elnöke