No dummy – V. Delfinke

A Delfinke versenyek fő jellegzetessége az, hogy minden évben különböző különleges szabályok mellett kell játszani. Idén nem terülhetett le az a játékos, aki a licit alapján az asztal lett volna, hanem aktívan játszania kellett neki is a felvevőjátékot. Nem kívánom senkinek ezt az érzést! (Nagymorgó, alias Bozzai Péter, a szerző partnere)

Idén már az ötödik életévébe lépett a Delfinke Emlékverseny, a helyszín a Budai Bridzsklub volt a Hegyalja úton. Ezen a versenyen már-már tradicionálisan Nagymorgó az állandó partnerem. A formánk is kezd állandósulni, egy jó év után egy tragikus jön. Páros számú (Gulyás; 2-es bridzs) versenyeken sorra jól játszunk, míg a páratlanokon (IMP, 3 szan, No Dummy) nem találjuk a ritmust. Pedig idén is próbáltunk alkalmazkodni az egzotikus módosításokhoz. Amíg tavaly plusz pontokat adtunk a kettesekre és agresszívan licitáltunk, addig idén az asztal láthatóságának hiányára úgy készültünk fel, hogy...
...magasabbra tettük a ponthatárokat. 27–28 pont a gémforsz, 37–38 a szlem. Precíziós rendszerben állapodtunk meg, ahol az 1 treff indulás 18+ pont. A szan erős (15–17). Az 1 káró indulás 11–18, 2+ káró.
...az ellenvonali kérések maradtak. A felvevővonali kérések is. Nem vállaltuk az azonnali Lavinthalt a hármas skála miatt, ezért lapszámjelzésben maradtunk.
...megegyeztünk abban is, hogy ha lehet, maximálisan kilicitáljuk a lapokat, azért, hogy amikor mindketten a felvevővonalon játszunk, több információnk legyen a lapunkról.
...inkább ellenvonalon mozgunk, nem erőltetjük a küzdelmet.
…de azért még agresszíven zárunk ki.

Abban biztos voltam, hogy Morgó egyedülálló bridzsérzéke a hasznunkra lesz, ugyanakkor tudtam, hogy nekem igen csekély mindez, így próbáltam a jelzésekből és az ellenfél licitjeiből minél több infót begyűjteni. Nos. Totális kudarcot vallottam. Hívtam többet között dob-lopot is, de szerepelt a repertoáron túladuzás és az ellenfél színének magasítása is. Morgó mindezt kiváló hangulatban viselte. A verseny felénél finoman meg is említette egyik nemes ellenfelünknek, hogy azért nehéz ez a versenyforma, mert eddig kettő, de most már három hülye ellen kell játszania a felvevőjátékot. Lol! (Előtérben a szerző)

A felvevővonali jelzés és lejátszás azért is volt problémás, mert ellenvonalon szinte csak 20 pont alatti a vonalunk, míg gémjáték ellen 10–13 pont körüli. Most a felvevővonalnak is jeleznie kellett, és azt nem is gondolná az ember, hogy két indulóerőnek ez nem is olyan egyszerű. A bőség zavara most rendre problémát okozott.

A kevés információ és az asztal lapjainak rejtve maradása azt sejtette, hogy a klubjátékosoknak most nem lesz akkora hátránya a versenyzőkkel és a mesterekkel szemben, hiszen a szűkebb mozgástér, és a nem annyira kidolgozott jelzésrendszer most nem képez akkora árkot a játékosok között. Játékterv szinte soha nem készült. És a második helyen kicsi, harmadik helyen nagyot elvét sem nagyon lehetett betartani, mivel fogalmunk sem volt arról, vajon mi lehet a másiknál. A már rengetegszer felemlegetett női ösztön most nagyon hasznos lehetett volna. Nekem ebből sem sok jutott, ugyanakkor a versenyt olyan pár nyerte, amelyik kifejezetten összeszokottnak mondható a mezőnyhöz képest. Ez elmondható a másik két dobogós párról is. Ezért aztán kijelenthetjük, hogy várakozásainkkal ellentétben, nem történt meglepetés, és a jól működő partnerkapcsolat ezen a versenyformán is nélkülözhetetlen volt. (Bár no dummy, volt némi duma)

Most lássunk négy partit.

Blokkoló pikk – első félreértés

Az első asztalon mindig Kismorgóék ellen kezdünk. Partnere most a nemrég ifiből kiöregedő, sajnos kicsit későn felfedezett Budai László volt, akinek a tavalyi éve remekül alakult. Délen ültem, és 1 treff–passz–1 pikkre kellett valamit licitálni ezzel a lappal. 1 szan mellett döntöttem a versenyforma (MP) miatt, amit partnerem jól félre is értett, szerencsére sikerült a benne levő 2 szanban leállnunk. A pikk szín olyan szerencsésen/szerencsétlenül van kiosztva, hogy hiába van vonalunkon dubló dáma a harmadik tízeshez, blokkol a szín. A pikk ütésünk(!) után Nagymorgó már tudta, hogy kárónk is van a vonalon (valahol be tudtam mutatni), így kilencet ütöttünk szanban, ami átlag alatti eredmény volt, mivel máshol bellben hagyták bukni az ellenfeleinket, vagy kontrával teljesítettek.

Megérzés – no nem nálunk, totális blackout(?)

Délen precíziós 1 káróval indultam, amire partnerem 1 szannal zárta volna le a licitet. Ezt Kelet nem hagyta. Passzomra 2 kárót javasolt Nyugat. Kelet 2 pikkjét mindenki elfogadta. Lapomat látva 5-6 kárót vizionáltam mögém, 2-3 figuraponttal és max. 2 pikkel. Nem sok mindent találtam el (nem ez volt az utolsó eset ezen a versenyen). Káró királlyal jöttem, mivel tutira vettem partnerem káró figuráját, treff mellékszínét és pikk honőrjeit.

Az egyik felvevő ütött az ásszal, és gondolkodás nélkül treffet hívott. Dámát tettem és ütöttem vele. Itt még mindig nem esett le a tantusz. Káróval folytattam, az ellenfél meg bamba asszisztálásom mellett keresztbelopta a partit. Asztal mellett mindig adut hívok, most is azt kellett volna. Morgó csak mosolygott…

Második helyen kicsit vagy nagyot?

Az elsőre unalmas tűnő partiban, egy még annál is unalmasabb licitmenet után a belső sorozat tetejét választottam indulásnak Délen, a kőr bubit. Nyugat komoly bajba került a harmadik üres dámájával. Ha királyom van csak és a partnerének (igazából a felvevőnek) dubló ásza, jobb elmenni most a dámával. Harmadik ásznál gond lehet, ha most kihagyja, az esetleges összeütés miatt. Ha ász-királya van, akkor kvázi mindegy, csak ne dubló legyen. Azonban, ha 2. vagy 3. királya van…

Most éppen ez volt és a pikk ász rossz/jó fekvése miatt a parnerem kőr visszahívása azonnal buktatott.

Partner színét vagy a sajátunkat?

Az utolsó cserében kaptuk ezt a lapot Délen. Egyik ellenfelem a jelenlegi kupapartnerem, Argay Zsolt volt, aki fiatal kora ellenére óriási rutinnal rendelkezik. Sikeres jövő előtt áll, megbecsülöm azt, hogy most még játszik velem, és meghallgatja jó tanácsaimat. Egy-két év, és már ő fogja az én hibáimat kielemezni…

(Budai panoráma)

Viszonylag egyszerű licitmenet után az egyik felvevő lettem 3 szanban, és Zsolt az elsőnek licitált, szinte tuti négyes színem dámájával indult. Beütöttem (Morgó pikk hetes: kicsi-nagy páros), és szembesültem a dilemmával egyből: saját négyes, középen tömör színemet hívjam vagy a partnerét? Már csak egy pikk fogásunk maradt, és úgy döntöttem, hogy ha a kőr figura Zsoltnál van, akkor inkább most üssön, ha az ütő treff figura Nyugatnál, azaz Gyulánál van, akkor jobb, ha elfogy a pikkje, mire ütésbe kerül. Természetesen rossz döntést hoztam, mivel így Morgó kénytelen volt kis treffel visszaadni nekem az ütést, az újbóli kőr expasszhoz. Egyenlőt írtunk, ami 20 százalék körüli eredmény volt.

Jövőre ennél csak jobb lehetek!

A győztes párból Bakó Dani partija

„Partneremmel Fischer Andival megegyeztünk a jelzésrendszerben: mindig 3./legkisebbet hívunk, és fordított jelzések. Már rögtön az első partiban jöttek a problémák.

A licit egyszerű volt, Észak és Dél lapjából a felvevőjáték sem tűnik megoldhatatlannak, de egy lapot látva egészen más a világ. A káró kettes volt az indulás (attitűd), és már lehetett is „játéktervet”csinálni. Arra jutottam, hogy káró lopások vezetnek majd a tíz ütéshez, és hogy ezt a partner is megtudja, berohantam az ásszal, és visszahívtam a kárót. A partner tette a bubit, és az indítókijátszó ütött a királlyal. (A dobogósok: 1. Bakó Dániel–Fischer Andrea, 2. Bányai Éva–Kőrösi Gina, 3. Csurgai Márta–Czunyi Györgyi)

A tervem elmagyarázása olyan jól sikerült, hogy az ellenjátékosok is megsejthették, adut hívtak, amit megütöttem a királlyal (a partner a kettest rakta: páros), és treff hetest hívtam. Kicsit tettek, a „felvevő” pedig kis gondolkodás után ütött a bubival.

Vártam a káró hívást, de nem az, hanem a pikk kilences jött, és azt ugyan gyorsan láttam, hogy az ellenfél kis lapjára a dámát fogom rakni, de mi történik?

Aztán összeállt a kép:
– kárója kettő volt
– kőrje valószínűleg 4 (esetleg 6)
– pikkje is kettő lesz, a kilences elég dublónak néz ki (esetleg szinglinek)

Valószínűleg tehát azon múlik minden, hogy treffből ász van nála, vagy király. Miután ezt kigondoltam, kitettem a pikk dámát, az ellenfél ütött az ásszal, és adut hívott, én pedig gyakorlatilag teríthettem volna, csak nem tudtam hány ütésre.”