Az ötös magasság az ellenfeleké(?)

A címben szereplő bölcsesség Csepeli-szabályként is ismert, én néhány éve Bánki Zoli intelmei között olvastam a Bridzséletben. Legyen a neve röviden ’ötös szabály’ és nézzük meg, hogyan vált be az IMP párosbajnokság I. osztályában.

Az alábbi leosztásokban nem álltam a helyzet magaslatán. Mindjárt az elsőben Észak lapját tartottam.

Itt még úgy nézett ki, hogy a szabály érvényes, az egyszer bukó 5 káróra mondtam 5 kőrt partnerem árnyékolt kontrája után. Megérdemelt két bukás, szerencsére kontra nélkül. Ezt még sikerült nagyobb veszteség nélkül megúszni, mivel hét asztalnál teljesítette Kelet a 3 szant, öt helyen kőr kezdésre(!).

Nemsokára ezeket a lapokat tartottam a kezembem:

Látható, hogy a felvétel simán teljesül, míg az 5 pikk csak akkor bukhat el, ha Nyugat kitalálja a káró kezdést, Kelet pedig a kőr visszahívást. Jobb lett volna Dél részéről a passz, mert akkor számításba jön 5 pikket mondani a lapommal.

A következő eset még mindig ugyanerről a játéknapról, Dél voltam:

Az ’ötös szabály’ betartása katasztrofális eredményt hozott, mivel Kelet teljesítette az 5 kárót, pedig az 5 kőrünk simán benne van - ahol ezt játszották, kontrával teljesítettek.

Egy héttel később fordult elő, ezúttal Nyugaton ültem:

Az előző napon történtek hatására kételkedni kezdtem: hátha nem is olyan jó az ’ötös szabály’.

Most persze logikusabb volt az 5 pikk licit, mivel partnerem nem kontrázott. Az egy bukással nem írtunk jó partit annak ellenére, hogy az 5 kőr csak nyílt lapokból buktatható: pikk ász alóli kezdés, treff vissza.

Vesszőfutásunk a következő játéknapon is folytatódott, most is Nyugat voltam:

Ellenfeleink pikk védekezésünk ellenére is megtalálták az 5 kőr felvételt, amit Észak jó felvevőjátékkal teljesített. Itt megint csődöt mondott az ’ötös szabály’: jó lett volna az 5 pikk mentés.

Akkor tehát írásom címe mégsem jó vezérfonal a magas küzdelmi liciteknél? Dehogynem: kevésbé gyakorlott játékosok számára kitűnő fogódzó lehet az éles helyzetek megoldásához.

Ez a szép ebben a játékban: léteznek a leosztások többségében érvényes alapelvek, amelyektől ritkán jó eltérni. Az az igazán jó játékos, aki az asztal mellett felismeri, éppen mikor erősíti a kivétel a szabályt.